Val Kilmer megható Instagram-bejegyzést írt halála előtt – „A művészet meggyógyít engem”

A SZÜLEIM AZT MONDTÁK, HOGY TÚL KÖVÉR — DE NEM IS SEJTIK, MIT TERVELEK HAMAROSAN... ?

A SZÜLEIM AZT MONDTÁK, HOGY TÚL KÖVÉR — DE NEM IS SEJTIK, MIT TERVELEK HAMAROSAN... ?

Így zajlott le az utolsó vasárnapi családi ebédemElhoztam a menyasszonyomat, Nórát, hogy hivatalosan is bemutassam a...

Majdnem halálra fagytam nyolcévesen, amikor egy hajléktalan férfi megmentette az életemet – ma, harminc évvel később teljesen véletlenül újra találkoztam vele a budapesti metrón… és alig hittem a szememnek.

Majdnem halálra fagytam nyolcévesen, amikor egy hajléktalan férfi megmentette az életemet – ma, harminc évvel később teljesen véletlenül újra találkoztam vele a budapesti metrón… és alig hittem a szememnek.

Nem hittem, hogy valaha újra látom őtSosem gondoltam volna, hogy újra látom. Nem ennyi év után. Nem azután, hogy...

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit sokkolt

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit sokkolt

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit...

– Vidd a fattyadat, és tűnj el! A télre majd beköltözöl egy közös lakásba! – mordult a férj, miközben a feleségét és a gyereket kilökte a hóviharba. A hópelyhek lassan forogtak a lámpák fényében, akár táncoló művészek hófehér ruhában. Kata mozdulatlanul állt negyedik emeleti lakásának ablaka előtt, elmerülve a februári sötétségben. Minden alkalommal, amikor egy autó fényszórója végigsöpört az udvaron, a szíve hevesebben kezdett verni. Hamarosan haza kellett érkeznie Gábornak a következő üzleti útjáról. Tíz évvel ezelőtt találkoztak az egyetemi könyvtárban: ő – egy bölcsészhallgató, Gábor – egy ígéretes közgazdász. Szép románcuk volt, amely korai házassághoz és fiuk megszületéséhez vezetett. Akkor úgy tűnt, a boldogság örökké fog tartani. De az utóbbi két évben minden megváltozott. – Anyu, ugye tényleg hazajön ma apa? – szakította ki gondolataiból a hatéves Marci hangja. – Igen, kicsim – válaszolta Kata, igyekezve mosolyogni a mellkasát szorító rossz érzés ellenére. – Süssük meg a kedvenc káposztás pitéjét! – Hurrá! – kiáltotta boldogan a kisfiú. – Segítek! Hamarosan friss sütemény illata töltötte be a konyhát. Kata eszébe jutott, hogyan sietett régen Gábor haza, hogy beleszippantson ebbe az illatba. „Egy otthonnak piteillatúnak kell lennie” – mondogatta az anyja, Ilona néni, miközben megtanította az ifjú menyét sütni. Ilona néni már három éve velük élt, mióta szélütést kapott. Ez a szigorú, de jószívű asszony volt az egyetlen, aki még képes volt hatni a fiára. Bár az utóbbi időben már az ő szava sem jelentett semmit. A kulcs elfordulásának kattanása megremegtette Katát. Az ajtóban ott állt a férje – fáradt, borostás, vörös szemmel. Idegen parfüm illata lengte körül. – Kész a vacsora? – kérdezte élesen, ügyet sem vetve a fiára, aki odarohant hozzá. – Apa! – kiáltotta Marci, és a lábához próbált bújni. – Hagyjál, fáradt vagyok – lökte el magától Gábor. – Minek sütitek ezeket a pitéket megint? Ne pazaroljátok a pénzt! Kata nem válaszolt. Megtanulta már, hogy jobb hallgatni, amikor a férje ilyen állapotban van. Szótlanul terített meg, és a legszebb szelet pitét tette a férje tányérjára. Az asztalnál nyomasztó csend telepedett a levegőbe. Csak az evőeszközök halk csilingelése és Ilona néni elhaló hangja törte meg a némaságot, miközben unokájának mesélt fiatalságáról. – Hogy sikerült az üzleti út? – érdeklődött óvatosan Kata, amikor Gábor végzett az evéssel. – Jól – vágta rá röviden. – Elég a kérdésekből. – Csak szerettem volna… – Mit szerettél volna? – lökte arrébb a tányérját. – Elegem van a kérdéseidből! Csak figyelsz, ugye? Kémkedsz utánam! Marci ijedten bújt a nagymamájához. Ilona néni a fejét csóválta: – Gábor, nyugodj meg. Kata csak érdeklődött… – Te is? – mordult rá. – Mind összeesküdtetek ellenem! Ekkor megcsörrent Gábor telefonja. Kiment a folyosóra, de még a zárt ajtón keresztül is hallani lehetett egy nő csicsergő hangját. „Petra” – gondolta Kata. Már régóta tudta ezt a nevet, bár sosem látta azt a nőt, akinek a hangja most a telefonból áradt. Amikor Gábor visszatért, az arca dühbe torzult. – Elég volt! – megragadta a táskáját. – Fogd a kölyködet, és tűnj el innen! – Gábor! – kiáltott fel Ilona néni. – Térj észhez! – Hallgass, anya! Elegem van mindnyájatokból! Megragadta Kata karját, és a bejárati ajtóhoz vonszolta. Marci sírva rohant utánuk. – A télre beköltözöl egy közös lakásba! – üvöltötte a férfi, és feleségét fiával együtt a hóviharra lökte. Az utolsó dolog, amit Kata látott, Gábor eltorzult arca és Ilona néni könnyei voltak, mielőtt a fia durván félrelökte. Odakint tombolt a hóvihar. Kata erősen... – Be kell jelenteni a rendőrségen, különben úgy tűnik, mintha mi magunk loptuk volna el őt… A folytatást a linken találod a hozzászólásokban???

– Vidd a fattyadat, és tűnj el! A télre majd beköltözöl egy közös lakásba! – mordult a férj, miközben a feleségét és a gyereket kilökte a hóviharba. A hópelyhek lassan forogtak a lámpák fényében, akár táncoló művészek hófehér ruhában. Kata mozdulatlanul állt negyedik emeleti lakásának ablaka előtt, elmerülve a februári sötétségben. Minden alkalommal, amikor egy autó fényszórója végigsöpört az udvaron, a szíve hevesebben kezdett verni. Hamarosan haza kellett érkeznie Gábornak a következő üzleti útjáról. Tíz évvel ezelőtt találkoztak az egyetemi könyvtárban: ő – egy bölcsészhallgató, Gábor – egy ígéretes közgazdász. Szép románcuk volt, amely korai házassághoz és fiuk megszületéséhez vezetett. Akkor úgy tűnt, a boldogság örökké fog tartani. De az utóbbi két évben minden megváltozott. – Anyu, ugye tényleg hazajön ma apa? – szakította ki gondolataiból a hatéves Marci hangja. – Igen, kicsim – válaszolta Kata, igyekezve mosolyogni a mellkasát szorító rossz érzés ellenére. – Süssük meg a kedvenc káposztás pitéjét! – Hurrá! – kiáltotta boldogan a kisfiú. – Segítek! Hamarosan friss sütemény illata töltötte be a konyhát. Kata eszébe jutott, hogyan sietett régen Gábor haza, hogy beleszippantson ebbe az illatba. „Egy otthonnak piteillatúnak kell lennie” – mondogatta az anyja, Ilona néni, miközben megtanította az ifjú menyét sütni. Ilona néni már három éve velük élt, mióta szélütést kapott. Ez a szigorú, de jószívű asszony volt az egyetlen, aki még képes volt hatni a fiára. Bár az utóbbi időben már az ő szava sem jelentett semmit. A kulcs elfordulásának kattanása megremegtette Katát. Az ajtóban ott állt a férje – fáradt, borostás, vörös szemmel. Idegen parfüm illata lengte körül. – Kész a vacsora? – kérdezte élesen, ügyet sem vetve a fiára, aki odarohant hozzá. – Apa! – kiáltotta Marci, és a lábához próbált bújni. – Hagyjál, fáradt vagyok – lökte el magától Gábor. – Minek sütitek ezeket a pitéket megint? Ne pazaroljátok a pénzt! Kata nem válaszolt. Megtanulta már, hogy jobb hallgatni, amikor a férje ilyen állapotban van. Szótlanul terített meg, és a legszebb szelet pitét tette a férje tányérjára. Az asztalnál nyomasztó csend telepedett a levegőbe. Csak az evőeszközök halk csilingelése és Ilona néni elhaló hangja törte meg a némaságot, miközben unokájának mesélt fiatalságáról. – Hogy sikerült az üzleti út? – érdeklődött óvatosan Kata, amikor Gábor végzett az evéssel. – Jól – vágta rá röviden. – Elég a kérdésekből. – Csak szerettem volna… – Mit szerettél volna? – lökte arrébb a tányérját. – Elegem van a kérdéseidből! Csak figyelsz, ugye? Kémkedsz utánam! Marci ijedten bújt a nagymamájához. Ilona néni a fejét csóválta: – Gábor, nyugodj meg. Kata csak érdeklődött… – Te is? – mordult rá. – Mind összeesküdtetek ellenem! Ekkor megcsörrent Gábor telefonja. Kiment a folyosóra, de még a zárt ajtón keresztül is hallani lehetett egy nő csicsergő hangját. „Petra” – gondolta Kata. Már régóta tudta ezt a nevet, bár sosem látta azt a nőt, akinek a hangja most a telefonból áradt. Amikor Gábor visszatért, az arca dühbe torzult. – Elég volt! – megragadta a táskáját. – Fogd a kölyködet, és tűnj el innen! – Gábor! – kiáltott fel Ilona néni. – Térj észhez! – Hallgass, anya! Elegem van mindnyájatokból! Megragadta Kata karját, és a bejárati ajtóhoz vonszolta. Marci sírva rohant utánuk. – A télre beköltözöl egy közös lakásba! – üvöltötte a férfi, és feleségét fiával együtt a hóviharra lökte. Az utolsó dolog, amit Kata látott, Gábor eltorzult arca és Ilona néni könnyei voltak, mielőtt a fia durván félrelökte. Odakint tombolt a hóvihar. Kata erősen... – Be kell jelenteni a rendőrségen, különben úgy tűnik, mintha mi magunk loptuk volna el őt… A folytatást a linken találod a hozzászólásokban???

Vidd a fattyadat, és tűnj el innen!” – kiáltotta a férj, miközben feleségét és gyermekét kilökte a hóviharba…– Vidd a...