Annak idején nekünk még a Balaton volt a Riviéra és most is az lenne, ha el tudnánk menni nyaralni olyan sokszor mint annak idején az úgy nevezett Átkos rendszerben.

Annak idején nekünk még a Balaton volt a Riviéra és most is az lenne, ha el tudnánk menni nyaralni olyan sokszor mint annak idején az úgy nevezett Átkos rendszerben. /Én még akkor gyerek voltam és nem is tisztem megítélni, hogy Átkos volt vagy nem, mert nem is tudnék benne érdemben állást foglalni, de azt tudom, hogy minden évben legalább két hétre el tudtunk menni nyaralni a vállalati üdülőkbe, hogy akkor még nem voltak napi kenyér gondok\./

Mindig volt mit az asztalra tenni. Akkor még nem volt nyáron főidőben drágább a zöldség, mint a hús. Az még az a korszak volt, hogy nem volt drágább egy lecsó még ha csak sima lecsókolbász van benne, mint egy kiló sertéshúsból a pörkölt. Abban az időben pedig egyik szülőm sem volt magas beosztásban. Csak simán dolgoztak napi 8 órában titkárnőként és hentesként és mégsem szűkölködtünk. Akkortájt még a gyerekeknek voltak kötelességeik nemcsak nagy dobra vert jogaik. Mi tudtuk hogy mi a dolgunk, mi akkori gyerekek... Mi, akik még tisztességes felnőttekké váltunk... Csak remélni tudom, hogy a mai gyerekek még tanulnak tőlünk valami tisztességet... Nekünk még tökéletesen megfelelt egy Wartburg is, hiszen azzal is elmentünk a világ másik felére. Vagy éppen csak a Balcsira két hétre... Ti emlékeztek még ezekre a családot összetartó pihentető üdülésekre?

2016. június 13. (hétfő), 17:23