Az önkiszolgáló büfé telve minden jóval, de legfőként szeretettel. Amikor még nem voltak önkiszolgáló pénztárak. A friss, finom és teljesen retrón egészséges hozzávalókból készült szendvicsek, sütemények, tejtermékek, apró dzsemek és még kisebb vajacskák és minden, ami szem - szájnak ingere sorakoztak.

Az önkiszolgáló büfé telve minden jóval, de legfőként szeretettel. Amikor még nem voltak önkiszolgáló pénztárak. /A friss, finom és teljesen retrón egészséges hozzávalókból készült szendvicsek, sütemények, tejtermékek, apró dzsemek és még kisebb vajacskák és minden, ami szem \- szájnak ingere sorakoztak\./

Kicsit minden olyan volt ebben a korban, mintha beléptünk volna egy újság címlapjába. Rendezett hajjal a hölgyek, a korra jellemző vörös rúzzsal. A visszafogott eleganciával, de nőies bájjal álltunk sorba az önkiszolgáló büfében és alig vártuk, hogy a pénztárhoz érjünk. Mert ott kedves mosolyban és szívélyes fogadtatásban volt részünk a pénztáros hölgy személyében. Aki még tényleg őszintén, szívből nevetett és örült minden egyes vásárlónak. Most az önkiszolgáló pénztárak embertelen ridegsége lépett működésbe. Eltechnikásodtunk. Zordan, komoran húzogatjuk a vonalkódot, amíg eldönthetjük, hogy készpénzzel vagy kártyával fizetünk, ha netán már elmúltunk jócskán 18 évesek az önkiszolgáló pénztár nem enged tovább, ha vennék egy üveg bort, na persze a többség, csak a no namet, mert éppen arra futja. A lényeg, hogy hamar hasson. De mégiscsak ember maradt az ember most is, bár szerencsétlen pénztáros egész nap ott áll, egyik lábáról a másikra, hogy éppen a legalább 8 önkiszolgáló gépesített pénztárosnál milyen hatalmas elakadás van éppen egy leárazott termék vagy némi alkohol vagy tán gyűrött papírpénz miatt, amit a gép nem vesz be. Nem simogatja el, mint annak idején a drága Böbe néni, aki egy mosoly kíséretében ezt is megtette szívélyesen és szeretetből... úgy 1962 tájékán... Ti még emlékeztek ezekre az időkre? Nyomjatok egy lájkot, ha igen!

2017. március 27. (hétfő), 19:20