Beletörik a fogam? Meglehet! De csak azért is megeszem! Hát, még naná, hogy igen! Egyik nagy kedvenc gyerekkori zománclekapó édességünket láthatjátok, de még most is két pofára tömöm és jelentem megvan mind a 32 fogam és jó pár évtizedre vagyok a gyerekkortól

Beletörik a fogam? Meglehet! De csak azért is megeszem! Hát, még naná, hogy igen! /Egyik nagy kedvenc gyerekkori zománclekapó édességünket láthatjátok, de még most is két pofára tömöm és jelentem megvan mind a 32 fogam és jó pár évtizedre vagyok a gyerekkortól\./

Na persze a krumplicukor is komoly fogrongáló volt akárcsak a Duna kavics, de akkor ki foglalkozott vele? Én most sem bánom, bírták a kiképzést a fogaim! Össze – vissza kentük magunkat vele, a nyelvünk is színes lett és még ragadtunk is. Na és akkor mi van. Mindig körberágtam a cukros réteget, mert a küzdelem az édeskés mogyoróért ezzel a szertartásos evéssel szuper volt. Gyerekként pedig imádtuk a szuperséges dolgokat. Persze mi még mindent szuperségesnek gondoltunk. Mi még sok olyan játékot játszottunk, ami nem került pénzbe. Bújócska, fogócska, számháború, fáramászás... azt nem mondom, hogy az utóbbiról nem estünk nagyokat és azt sem, hogy időnként egy pajtások által teliírt gipsz koronázta meg az életünket, hogy a lábunkon, hol a kezünkön hetekig. Nem volt elég, ha a fogunk törött igaz? Bevetettük a kezet és a lábakat is! :D De egy osztálytársak által dedikált gipszért megérte :D Fogtörős Duna kavicsot szerettétek? Kérünk egy lájkot, ha igen!

2017. április 03. (hétfő), 08:47