Ha úgy vesszük már itt mérlegelni tanultunk. Már itt gyerekfejjel is a kockázatelemzést tanultuk. Ha arrébb állok egy picit a hintán és még egy kicsit arrébb akkor vajon leesem vagy megtartom az egyensúlyom? Hova kell pontosan állni, hogy egyszerre szabadon lebegjek de mégis egy bizonyos szinten stabilan álljak.

Ha úgy vesszük már itt mérlegelni tanultunk. Már itt gyerekfejjel is a kockázatelemzést tanultuk. Ha arrébb állok egy picit a hintán és még egy kicsit arrébb akkor vajon leesem vagy megtartom az egyensúlyom? /Hova kell pontosan állni, hogy egyszerre szabadon lebegjek de mégis egy bizonyos szinten stabilan álljak\./

Ez volt az előszele, az előhírnöke annak, hogy tartsd az egyensúlyt, a lépést, az élettel, magaddal, magadban. Vajon bíztál e magadban, annyira, vajon elhitted - e, hogy tényleg nem esel le. Vagy ha mégis volt e erőd felállni és leporolva magadról a homokot, sarat újra felállni a libikókára? Fogalmunk sem volt, hogy mit tanulunk, hogy ilyen az életünk is egyszer fent és egyszer lent. Már itt játszva tanultuk az elkövetkező mindennap mérlegelését egészen a felnőtté válásig. Most így életünk felén túl mit gondoltok merre billen a mérleg? Az élet szeretete mellett vagy éppen ellene? Mennyire vitt, sodort el a mindennapok súlya? Na és hányszor estél le, keltél fel és poroltad le magad, hogy újra harcolj? Van olyan szerintetek, hogy már nincsen több harc, hogy megbékélsz az élettel és önmagaddal? És, ha a válaszod igen Te, hogyan csinálod?

2017. április 25. (kedd), 08:16