Miről mesél ez a kép? Egy letűnt idő életképéről? Egy régi korról, ahol boldogan szakadtunk meg? Vagy csak emlékek a gyerekkorunkból, csak ízek, emlékek, foszlányok, hangok a lelkünk mélyéről?

Miről mesél ez a kép? Egy letűnt idő életképéről? Egy régi korról, ahol boldogan szakadtunk meg? Vagy csak emlékek a gyerekkorunkból, csak ízek, emlékek, foszlányok, hangok a lelkünk mélyéről? /Valljuk be akkor sem volt könnyű és most sem\./

Csak akkor mások voltak a nehézségek, de embernek lenni, mindig minden körülmények között ez az, amit onnan hoztunk. Ebből és a számtalan életképből. Őszintén csodás emlékek, hogy több generációként együtt és egymásért éltünk. Hajnalban már arra keltünk, hogy a mama kenyeret dagaszt és alig vártuk a friss, ropogós kenyeret. Az illata belengte azt a kis vályogházat. Télidőben a mama egy - egy krumplit adott a zsebünkbe, hogy iskolába menet melegítse a kezünket. Mi is segítettünk. Senki nem maradt ki mindegy hány éves volt. Hat évesen már főztünk a mama mellett. Nem bánom, hogy 10 éves koromra kész szakács lettem. Hordtuk a vizet a kútról, nem volt könnyű, de friss volt és éltető. Sokat nevettünk. Minden este a kandalló köré gyűltünk vacsora után és a nap történéseit mesélte el apraja - nagyja. Akkor ez volt a televízió. A beszélgetés. Kivel mi történt aznap című műsorunkat hallhatják. Büszkén emlékszem azokra az időkre. Mert tisztességes ember lettem, mert a becsületet úgy szívtuk magunkba, mint az olvasóleckét. Nem esett nehezünkre embernek lenni, mindig minden körülményben. Te mit hoztál otthonról? Milyen tanításokat? Vajon büszkén vállalod a múltadat? Azt, hogy honnan jöttél? Ha igen kérünk egy nagy megosztást!

2017. április 01. (szombat), 07:31