Amikor a 10 éves Lili osztályfőnöke, Éva néni meglátta, hogy a kislány bizonytalanul ácsorog az iskola kapujában, és nem akar hazamenni a nevelőapjával, rossz előérzet kerítette hatalmába.

Amikor a 10 éves Lili osztályfőnöke, Éva néni meglátta, hogy a kislány bizonytalanul ácsorog az iskola kapujában, és nem akar hazamenni a nevelőapjával, rossz előérzet kerítette hatalmába.

/Lili általában egy vidám és lelkes kislány volt, aki mosolyogva búcsúzott minden délután tanáraitól\./

De ma valami egészen más volt. A kislány szorosan magához ölelte a hátizsákját, a tekintete idegesen cikázott körbe, mintha valaki mást várna.

– Gyere már, Lili! – szólt rá élesebb hangon a férfi. – Menjünk haza!

Lili tétován hátralépett egyet, arca sápadt volt, mintha megijedt volna.

– Én… én inkább megvárom anyát – suttogta halkan.

Éva néni, aki éppen az udvaron pakolta össze a tanári anyagait, egyből észrevette a jelenetet.

Lili szemében ott volt a félelem csillogása, amit egy tapasztalt pedagógus nem tudott figyelmen kívül hagyni. Letette a papírokat, és közelebb lépett a pároshoz.

– Jó napot, Tamás! – szólította meg a férfit nyugodt hangon, bár a szíve egyre hevesebben vert. – Minden rendben van?

Tamás arca egy pillanatra elsötétült, mintha megzavarta volna a kérdés, de gyorsan visszanyerte a mosolyát.

– Persze, Éva néni. Lili anyukája kért meg, hogy ma én menjek érte – válaszolta feszült mosollyal.

Éva néni Lili felé fordult. A kislány zavartan toporgott, az ujjait tördelte.

– Lili, anyukád szólt neked, hogy ma Tamás jön érted? – kérdezte gyengéden.

Lili nagy szemekkel nézett rá, majd lassan megrázta a fejét. A könnyei kezdtek összegyűlni a szemében.

– Nem… semmit nem mondott – suttogta.

Ez épp elég volt Éva néninek ahhoz, hogy tudja, itt valami nincs rendben.

– Lili, gyere vissza velem a tanterembe, jó? – mondta határozottan, majd Tamás felé fordult. – Csak egy perc lesz, szeretnék megbizonyosodni róla, hogy minden rendben van.

Tamás arca megfeszült. Egy lépést tett feléjük, hangja most már alig hallhatóan morgott.

– Ez teljesen felesleges, Éva néni.

Lili velem jön – mondta egyre ingerültebben.

De Éva néni nem hagyta magát. Megfogta Lili remegő kezét, és szembenézett a férfival.

– Ezt nem tehetem meg. Kérem, várjon itt, mi addig bemegyünk – mondta határozottan.

Ahogy visszavezette Lilit a tanterembe, a kislány keze hideg volt a félelemtől. Éva néni gyorsan becsukta az ajtót, majd leguggolt Lili elé.

– Drágám, elmondanád nekem, mi történik? Félsz tőle? – kérdezte gyengéden.

Lili szeméből végigcsordult egy könnycsepp.

– Igen… anya nem mondta, hogy ő jön értem. És Tamás mostanában furcsán viselkedik otthon. Kiabál sokat… és néha dühös lesz mindenért – mondta elcsukló hangon.

Éva néninek nem kellett több. Azonnal tárcsázta az iskolaigazgatót, akit néhány perc múlva tájékoztattak a helyzetről. Az igazgató hívta a rendőrséget.

– Ne aggódj, Lili, minden rendben lesz – nyugtatta a kislányt Éva néni. – Most már biztonságban vagy itt velünk.

A rendőrség gyorsan kiérkezett. Amíg a tanteremben tartózkodtak, Tamás az iskola előtt idegesen járkált. Mikor meglátta a rendőrautót, az arca elsápadt, és sietősen el akart indulni, de az egyik rendőr odalépett hozzá.

– Jó napot, uram! Megkérhetnénk, hogy maradjon itt egy pillanatra? – szólt az egyik egyenruhás, miközben az autójukból kilépett.

Tamás idegesen köhintett.

– Én csak a nevelt lányomért jöttem. Nincs itt semmi gond – mondta ingerülten.

De a rendőrök nem hagyták annyiban. Egyikük elővette a tabletjét, miközben a másik folytatta a kérdezősködést.

– Van nálunk néhány információ önről. Tudja, Tamás úr, ön ellen már korábban is indult eljárás családon belüli erőszak miatt – jegyezte meg a rendőr halkan.

Tamás arca vörösbe fordult.

– Ez hazugság! Én csak… csak segíteni akartam! – kezdte védekezni magát, de a rendőrök nem engedték el.

Közben Lili édesanyja is megérkezett az iskolához, a rendőrségi autókat látva már messziről elsápadt. Amikor meglátta Lilit a tanterem ablakából, ahogy Éva néni karjaiban ül, a szíve összeszorult.

Berohant az épületbe.

– Lili! – kiáltotta, ahogy belépett a terembe.

A kislány felpattant, és sírva az anyjához rohant.

– Anya! – zokogta. – Nem tudtam, hogy ő jön értem. Nagyon féltem!

Az anya térdre rogyott, és szorosan magához ölelte a lányát.

– Sajnálom, kicsim! Én nem mondtam neki, hogy jöjjön érted. Azt hittem, biztonságban vagy! – sírt vele együtt.

Éva néni pár lépést hátrébb lépett, és figyelte a megható pillanatot. De tudta, hogy a helyzet még korántsem oldódott meg. A rendőrök letartóztatták Tamást, és hivatalosan is eljárást indítottak ellene.

Az eset után Lili és az édesanyja új életet kezdtek. Az anya távoltartási végzést kért Tamás ellen, és pszichológiai támogatást kapott, hogy feldolgozhassák a történteket. Éva néni az iskolában hősként tekintették, hiszen ha nem lép közbe, ki tudja, mi történt volna Lili-vel.

Lili pedig minden nap hálásan mosolygott rá.

– Éva néni, maga a hősöm! – mondta egyik nap, miközben rajzolt neki egy színes képet, amin a tanárnő egy pajzsot tartott a kezében.

Éva néni szíve megtelt melegséggel. Tudta, hogy a pedagógusi hivatás sokszor túlmutat a tanításon – néha egyetlen pillanatnyi figyelem is megmenthet egy életet.

2025. február 21. (péntek), 14:45