Amikor a lélek összeroppan, a test is megbetegszik

A modern kutatások igazolták Selye professzor megállapításait. /Az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy az érzelmi stressz hatására az immunrendszer gátlás alá kerül, így megbénul a szervezet legfontosabb védelmi rendszere és nem képes küzdeni a rák és más betegségek ellen\./

Dr. Balázs Csaba professzor minden lehetséges fórumon: orvos kongresszusokon, a sajtóban, televízióban és az egyetemen a diákjainak is hangsúlyozza a lélek szerepét a betegség megjelenésében.

– A kapcsolat egyértelmű – mondja. – A lelki folyamatok alapvetően meghatározzák az idegrendszeren és az idegrendszer által előállított anyagokon (a neuro-transzmittereken) keresztül az immunrendszer működését és kisiklását egyaránt.

Ma már laboratóriumi tesztekkel is lehet igazolni, hogy vannak olyan hormonok, amelyek az immunrendszert stimulálják, és olyanok is, amelyek gátolják. Ha törekszünk az egyensúly fenntartására, akkor meg lehet előzni a betegségeket.

– Tudjuk már, hogy melyek a nyilvánvalóan pszichoszomatikus betegségek?

– Igen. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagy jelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a pszicho-neuro-endokrin, vagyis a lelki, idegi és hormonális rendszer és az immunrendszer nemcsak kölcsönhatásban állnak egymással, hanem közös biokémiai jeleket használnak. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé. Innen tudjuk, hogy a gyulladásos elváltozások a bélben (például a vastagbélgyulladás), a magas vérnyomás, az asztma, bizonyos bőr- és szembetegségek vagy az ízületi gyulladások hátterében az esetek többségében a krónikusstressz-szindrómának nevezett folyamat áll.

– Ha a különböző betegségek kialakulása visszavezethető egyetlen okra, akkor gyógyítani is egyféleképpen kell őket?

– Az egész embert kell vizsgálni és gyógyítani. Nem szeretem a holisztikus szót, mert egy kicsit lejáratódott, ezért inkább az intergráló szemléletet szoktam használni.

Hogy tehát a beteget intergráló módon kell vizsgálni. Mert bár az egyetemen a szerveket külön tanítjuk, a szervek külön nem működnek. Egyik a másikra hat. Például a pajzsmirigy autoimmun betegségei gyakran más betegségekkel társulnak: szemészeti, allergiás, ideggyógyászati, gyomor-bél rendszeri, szív- és érrendszeri betegségekkel. Gyakori, hogy ezekre a társulásokra nem gondolva, külön-külön kezelik őket. Jellemző példával szolgált erre egyik betegünk, akit hosszabb időn át kezeltek szemészeti betegséggel, és kiderült, hogy a háttérben autoimmun pajzsmirigygyulladásos betegség húzódott meg.

– Az autoimmun betegségekről egyre többet hallunk mostanában, s arról is, hogy egyre több ember allergiás.

– Az immunrendszer, ahogyan a hangulatunk is, állandóan változik, nem mindig egyformán működik. Minden napunk állandó harc a környezettel, állandó változás. Amennyiben ez az adaptáció kisiklik, akkor jöhetnek létre az autoimmun kórképek. Az autoimmun folyamatok szerepének felismerése a kezelés szempontjából nagyon jelentős. A pajzsmirigybetegségekről tudjuk, hogy előfordulhat a pajzsmirigy csökkent vagy túlzott működése is. Azonban ha „csak” a tünetet kezeljük, és nem keressük meg, hogy mi az, ami az alul- vagy túlműködést előidézte, a kezelés nem lehet teljes. Az optimális kezeléshez először mindig meg kell keresni, hogy mi váltotta ki a betegséget.

– Min múlik az, hogy milyen betegséget szerzünk be?

– Ebben van szerepe a genetikának. Annak tehát, hogy milyen betegségre vagyunk hajlamosak. A genetika azonban a legtöbb esetben nem eleve elrendeltséget jelent, a környezeti tényezők hatására módosul.

– Mit tehetünk mi magunk azért, hogy ne legyünk betegek?

– El kell sajátítani a stresszkezelés technikáit – ez a sporttól az autogén tréningig sokféle módszer lehet. Nem szabad a negatív gondolatainknak teret engedni, ez is nagyon fontos. Pihennünk kell, ha elfáradtunk, mozognunk kell, ha sokat ültünk, meg kell találnunk az életünkben az örömet adó tevékenységet, munkát, hobbit.

Sok folyadékot kell innunk, és lehetőleg hazai ételeket kell fogyasztanunk.

– Miért?

– Azért, mert itthon kevésbé szennyezett a talaj. Ahhoz, hogy egy élelmiszer szállítható legyen, tartósítani kell, és a tartósítószerek nem egészségesek. A tengerek pedig tele vannak hormonszerű, hormonhatású, rákkeltő szennyeződéssel.

– Ne is együnk tengeri halat?

– Szardíniát együnk.

– Miért?

– Mert az apró hal rövid életidejű, vagyis kevesebb szennyeződést tud a testébe beépíteni.

– Vitaminokat, nyomelemeket nem is kell pótolnunk?

– De, akkor, ha hiány van belőlük. Mondjuk télen D-vitamint, ami nem is vitamin, hanem hormon. Nyáron azonban erre semmi szükség. Ha náthásak vagyunk együnk C-vitamint, de ne állandóan. Ugyanis a vitaminokat is túl lehet adagolni, ráadásul egymással és a gyógyszereinkkel is kölcsönhatásban vannak.   Ha tehát orvoshoz megyünk, és megkérdezi, hogy milyen gyógyszert szedünk, mondjuk el a rendszeresen szedett táplálékkiegészítőinket is.

– Ön milyen táplálékkiegészítőt szed?

– Szelént, azért, mert kevesebb van táplálékainkban, mint szükséges, pedig nagyon fontos antioxidáns, daganatvédő, és más fontos élettani hatása is van. De túladagolása is veszélyes, ezért ezt sem kell állandóan szedni.