LESTYÁN, MINT GYÓGYNÖVÉNY – NAGYANYÁINK TITKOS FŰSZERE
A lestyán – orvosi lestyán a zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer- és gyógynövény. Egyéb, népies elnevezései lecsihan, leustyan, levescsík, levestikom, levestököm, löböstök, lóstya, delikátfa.
/Petrezselyemhez, talán egy kicsit a zellerhez hasonló illatú és ízű fűszernövény, melynek levelét, magját és gyökerét is felhasználhatjuk\./
Akár másfél méter magasra is megnőhet a fűszerkertben, sötétzöld levei dús bokrot adnak, ha kedveli a helyét. Minél melegebb és naposabb helyen termesztjük, annál több illóolajra, annál ízletesebb lestyánra számíthatunk. A levelek nem bírják a hideget, de gyökérzete képes áttelelni.
A lestyán méltó arra, hogy figyelmünk középpontjában álljon, mert számos civilizációs betegség egyik leghatékonyabb megelőző szere.
Lestyán történelem
A rómaiak segédletével Dél-Nyugat Ázsiából, Irán és Afganisztán területéről került hozzánk. A középkorban nagyon elterjedt fűszernövény volt, szerencsére népszerűsége napjainkban visszatérőben van. Az erdélyi konyha elengedhetetlen fűszere.
Ősidők óta termesztik fűszernövényként. Nagy Károly Capitularéjában is szerepel és Dioszkoridész is megemlíti. Európában a VIII. század óta van írásos emlékünk róla.
A lestyán sok helyen vadon is megtalálható. Főleg erdőszéleken, félárnyékos, nedves, tápanyagban gazdag helyeken fordul elő.
Régebben a falusi kertekből nem hiányozhatott, mind friss, mind szárított állapotban egyaránt használták. Házi termesztésben nincs szükség nagy mennyiségre, mert intenzív íze miatt csak keveset kell használni belőle.
A lestyán gyógyászati felhasználása
A növény a különböző szerves savakon, cukrokon kívül mintegy 1,0% illóolajat tartalmaz. Az illóolajban található butilftalid származékok adják a növény jellegzetes illatát. Ez a kifejezett illat a Maggi fűszerből ismeretes, ugyanis annak nagy részét ez a növény adja. Innen kapta néhány vidéken a maggifű nevet is. Régen halványított levélnyelét kissé fűszerezve, sózva finom csemegeként fogyasztották.
Gyökereiben a levelek illóolajához hasonló vegyületeken kívül főleg kumarinok halmozódnak fel, erős intenzív illatot adva a föld alatti részeknek. Sok helyen csak a gyökérből állítanak elő illóolajat szakaszos üzemi lepárlással.
A középkor óta nemcsak fűszer-, hanem gyógynövényként is felhasználják. Kezdetben a föld feletti részeket gyűjtötték, ma már csak föld alatti szárát, rizómáját szedik.
Gyógyászatban a vizelethajtó teakeverékek egyik komponense.
A lestyán gyógyhatása
A lestyán éppen a ftalidoknak köszönhetően képes enyhíteni a gyomor és a belek simaizom-görcseit, valamint a húgyhólyag és a húgyútak görcsös állapotát.
Képes szervezetünkből (illetve vérünkből) eltávolítani a salak- és méreganyagokat, megtisztítani az emésztőrendszerünket, ezzel együtt felgyorsítja és javítja a táplálék feldolgozását. Egyáltalán nem megalapozatlan tehát elődeink szent meggyőződése, miszerint a lestyán mindennapi fogyasztása megvédi az ember szervezetét a fertőzésektől.
Mindemellett kiváló vizelethajtó, és támogatja többek között a húgysav kiürítését a szervezetből, ezzel jótékonyan befolyásolva többféle ízületi megbetegedést is (reuma, kopásos ízületi betegségek, köszvény). Vizelethajtó és méregtelenítő tulajdonságait húgyúti és húgyhólyag-gyulladás, vizeletürítési problémák, valamint prosztata megnagyobbodás kezelésekor is ki lehet aknázni.
Vízhajtó lestyán teához 1 evőkanál lestyángyökeret áztassunk 10 percig forró vízben. Ez a főzet kiváló méregtelenítő abban az esetben is, ha túl sok nikotin és alkohol került a szervezetbe.
A lestyán felhasználása
A zöld lestyánlevél kiváló ízt ad a leveseknek, salátáknak, jól harmonizál a zöldborsóval.
Számomra a zöldség-, tyúk-, gulyás levelesek elképzelhetetlenek lestyán nélkül. A szárított lestyánlevél is kiváló. Nyáron kitűnően fagyasztható a téli hónapokra gondolva.
A lestyán szaporítása
Magról szabadföldbe vetéssel és palántázással szaporítható, az idősebb egyedek sarjai tőosztással is szaporíthatók. A magvetést október-novemberben illetve márciusban érdemes elvégezni, a tőosztás csak tavasszal, a sarjak megindulása után javasolt.
A növény első évben gyökértörzset és alig elágazó, erős gyökeret hoz, tőlevelekkel. A második évtől kezdődően évente virágos szárat is fejleszt. Egy-egy tő 6-8 évig elél, az ültetvényt azonban 3-4 évenként célszerű felújítani, mert idős korban a levél- és szárképződés csökken, a gyökérzet üreges, korhadt lesz.
Intelmek a lestyánnal kapcsolatban
Rendszeres használata áldott állapotban és súlyosabb vesebetegségben nem javasolt, mert ingerelheti a vese szöveteit.
Forrás: http
2014. május 24. (szombat), 23:57
Oldalunk a tájékozódásodat segíti, de konkrét orvosi kérdésekkel, panaszoddal fordulj kezelőorvosodhoz!
