Mi történik azokkal az emberekkel, akik élvezik az egyedüllétet?

(Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Azok, akik magányosak egyedül, rendszerint kapcsolatokba menekülnek, hogy mástól várjanak boldogságot. No de ilyen esetben hogyan tudnál te valaki mást boldoggá tenni, ha még magadat sem vagy képes, magaddal sem érzed jól magad? Sőt hogyan tudnál komoly ütemben fejlődni, ha mindig társaságra van szükséged, ha figyelmed mindig kifelé irányul? - K.Sz.)

A felszín nagyon megtévesztő. /Néha azt tudatja velünk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, végtelenül boldogok és sikeresek, míg társaik, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak\./

A valóság viszont teljesen más…

Felfedezik magukat

Egy olyan ember, aki folyton csak a külső hangokat képes meghallani, és a belsőkre kevés időt szentel, sohasem fogja igazán megismerni önmagát. Néha szükség van rá, hogy több időt töltsünk egyedül, mert csak akkor tudjuk meg, hogy kik is vagyunk és mit szeretnénk az élettől.

Valódi baráti körük lesz

A visszavonulás arra is tökéletes, hogy felismerjük ki tart ki mellettünk és ki nem. Lesznek, akik megértenek minket és lesznek, akik elfordulnak tőlünk. A végén kialakul egy kicsi, de őszinte baráti társaság körülöttünk. Inkább legyen 3 őszinte barátunk, mint 30 semleges.

Elfeledkeznek a megfelelésről

Akik nem képesek elszakadni a társadalomtól, azoknak a megfelelés akarva-akaratlanul is hozzá fog tartozni az életéhez. Akik viszont képesek erre, a pletykák és elvárások helyett sokkal hasznosabb időtöltést választanak maguknak.

Felfedezik az élet valódi értelmét, az időt és energiát önmagukba fogják ölni, így sokkal több mindenre lesznek képesek.

Vonzani fogják a hasonló gondolkodású embereket

Egy olyan világban, ahol folyamatos az információáradat, nehéz rátalálni a hasonló gondolkodású emberekre. Azonban nemcsak olyan emberek léteznek, akik életük nagy részét a közösségi portálok előtt töltik és onnan várják a visszaigazolást.

Bizony léteznek még, akik szeretnek a világ és önmaguk működésén gondolkodni. Az ilyen emberek előbb vagy utóbb rálelnek egymásra.

Nem fognak csalódni

Amíg függünk egy közegtől, addig a csalódás mindig ott van a pakliban. Előtérbe helyezzük az ő érdekeiket, a sajátunkat pedig a háttérbe, majd nagyot koppanunk, amikor mi vagyunk bajban és a segítség helyett szánakozást kapunk. Ez nem történhet meg egy olyan emberrel, aki ismeri önmagát, hiszen az életét saját maga alakítja, nem bízza rá mindenét embertársaira.

Új hobbikat iktatnak be az életükbe

Érdemes rájönnünk arra, hogy mi tesz minket boldoggá. Ez nem következhet be addig, míg a társadalmi normáknak élünk. Egyedüllétünk alatt szárnyakat kapunk, új hobbikat találunk, megvalósítjuk mindazt, ami bennünk volt, de elnyomtuk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lényegesek. Pedig mindennél lényegesebbek és fontosabbak…

Rájönnek valódi céljukra

Míg gyermekek voltunk, mertünk álmodni és célokat kitűzni, de ez az idővel elhalványult… Felnőttként is megtalálhatjuk a célunkat, ami értelmet ad az életünknek.

Ehhez ne féljünk egyedül lenni, helyette barátkozzunk meg a gondolattal, hogy milyen csodákat is tartogat a számunkra.

Forrás: tudnodkell.info

2016. augusztus 26. (péntek), 23:49