Dolgozók figyelem! Ezek a pénzek járnak Nektek! Rögzíti a Munka Törvénykönyve is!
A munkavállalót megillető költségtérítések
/Általános szabályként rögzíti a Munka Törvénykönyve, hogy köteles a munkáltató a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely indokoltan merült fel a munkaviszony teljesítésével \[Mt\./
A jogalkotó több esetben is nevesíti a fenti általános szabályon túl a munkáltató költségtérítés-fizetési kötelezettségét. A Munkajog.hu ismerteti:
A munkáltató köteles megtéríteni a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010.
Napi munkába járásnak számít:
tehát minden olyan alkalom, amikor a munkavállaló munkahelyére utazik munkavégzés céljából.
Hazautazásnak minősül például:
Lakóhelynek minősül, fő szabály szerint a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely- annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik.
Tartózkodási helynek minősül, annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik ( mint például a munkásszállás), lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül.
Abban az esetben, ha nem EGT-államban található a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye, akkor számára nem biztosítható adómentesen a hazautazás/munkába járás költségtérítése(az adóhatóság által kiadott, nem kötelező érvényű állásfoglalás alapján).
Csak a napi munkába járás költségei fizethetők ki, abban az esetben, ha a munkavállaló állandó lakóhelyéről jár dolgozni.
A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg:
A jogszabály a költségtérítést, a közösségi közlekedéssel történő utazásra vonatkozóan írja elő.
A megtérítési kötelezettség a munkavállaló munkába járását szolgáló:
számlával és a szelvénnyel igazolt bérlet vagy menetjegy árának 86%-ra áll fenn, amennyiben a munkavállaló:
2016-ban havi szinten legfeljebb 35 200 Ft lehet a hazautazás költségtérítésének összege. Viszont nincs megállapított felső határ a napi munkába járás összegére.
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben, a munkavállaló részére munkába járás költségtérítése címén nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításakor– a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-ában nem említett – térítés akkor jár:
A munkavállalót további intézkedés nélkül a feltételek teljesülése esetén megilleti a fenti költségtérítés.
Abban az esetben, ha nem jelzi a munkáltató számára a munkavállaló ilyen megtérítési igényét, akkor természetesen a munkáltatónak sem keletkezik fizetési kötelezettsége, a munkáltatónak nem kötelessége azt „kutatni”, hogy a munkavállaló a munkahelyére milyen költségekkel és közlekedési eszközzel utazik.
Kiterjed minden olyan munkavállalóra az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet hatálya, legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ aki napi munkaidejéből, ez alól kivételt képeznek a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkavállalókat:
A rendelet értelmében képernyős munkakörnek minősül valamennyi olyan munkakör, amelyben a munkavállaló legalább 4 órán át napi munkaidejéből számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készüléket használ (függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól).
A munkáltató köteles kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatát a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás előtt a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnál, illetve azt követően rendszeresen, kétévente. A munkavállaló köteles a vizsgálaton részt venni. Abban az esetben, ha azt állapítja meg a vizsgálat, hogy a munkavállalónak éleslátást biztosító szemüvegre van szüksége, akkor a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be rendelet melléklete szerinti beutalóval . A jogalkotó előírja, hogy a munkáltatónak kell a munkavállalót ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel, abban az esetben ha a szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, , [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 6. §].
Nem határozzák meg a szemüveg biztosításához szükséges költségek kereteit a fenti szabályok , de ez nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak el kellene fogadnia korlátozás nélkül a munkavállaló igényét.
számos munkáltató alkalmazza azt a módszert, a gyakorlatban hogy minden munkavállaló önállóan választhatja ki az általa használni kívánt szemüveget (szakvizsgálat eredményének megfelelő), a munkáltató pedig egy fix összeg erejéig téríti meg annak ellenértékét. egészen addig jogszerű lehet, ez a megoldás, amíg valóban elegendő a minimális feltételeket teljesítő lencse és keret megvásárlásához a munkáltató által vállalt megtérítési összeg. Ilyen esetben a munkavállaló maga dönthet úgy, hogy drágább szemüveget választ a minimális feltételeket teljesítőnél és az ebből eredő többletköltségek viselését önként vállalja.
Természetesen a szemészeti szakvizsgálat elvégzése egyik megoldás esetében sem kerülhető meg, mert az állapítja meg, hogy a munkavállalónak pontosan milyen szemüvegre van szüksége.
Forrás : http://munkajog.hu
2016. november 13. (vasárnap), 13:51
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.