/A módosító javaslat szerint 2021\-ben a GDP tervezett növekedése 4,3% \(ennek megfelelően idén novemberben lesz nyugdíjprémium\), továbbá az infláció várható mértéke 3,6% \(ennek megfelelően szintén novemberben egyszeri nyugdíjemelési kiigazítás várható\)\./
Ha ezek az előrejelzések valósulnak meg, akkor 2021. novemberében
- a nyugdíjprémium maximális mértéke 16 ezer forint lehet (a nyugdíjprémium számítása során a novemberi nyugellátás egynegyedét, de legfeljebb 20 ezer forintot kell megszorozni a tényleges GDP-növekedés és a 3,5%-os törvényi növekedési küszöbérték, azaz 3,5% különbségével, vagyis idén a szorzó mértéke 0,8 lehet),
- az egyszeri emelési kiigazítás mértéke a novemberi nyugellátás 7,2%-a lehet (abban az esetben ugyanis, ha az infláció tényleges becsült értéke egy százalékpontnál kisebb mértékben haladja meg a januári nyugdíjemelés - 2021-ben 3%-os - mértékét, akkor az emelési különbözetet egész évre vonatkozóan egyösszegben kell a novemberi nyugdíj mellé kifizetni - vagyis a nyugdíj tényleges összege sem novemberben, sem decemberben nem lesz magasabb -, viszont a 2022. januárban esedékes éves rendszeres nyugdíjemelés előtt az ellátás összegét meg kell emelni a 7,2% egy hónapra eső részéve, vagyis 0,6%-kal).
A törvényjavaslat szerint az idén várható GDP 51617 milliárd forint lesz (2020-ban 47.743 milliárd forint volt), a tervezett hiány pedig ennek 7,5%-a, 3860 milliárd forint lehet (véletlen egybeesés, de ez majdnem megegyezik a teljes nyugdíjkassza 2021. évi főösszegével).
Idei változások a nyugdíjrendszerben.
A törvényjavaslat sorra veszi, hogy a 2021.
- 2021. januárjától 3%-kal emelkedtek a nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások, ezt kell majd kiegészíteni novemberben az egyösszegű emelési különbözettel,
- 2021. februárban az érintettek a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaépítésének első részeként egynegyed havi plusz ellátást kaptak. A visszaépítés második lépése a 2022. februári nyugdíj mellett utalandó, a 2022. januári nyugdíj 50%-ával egyező összegű plusz juttatás lesz. A harmadik lépés a 2023. februári nyugdíj mellett utalandó, a 2023. januári nyugdíj 75%-ával egyező összegű plusz juttatás lesz. Az utolsó lépés a 2024. februári nyugdíj mellett utalandó, a 2024. januári nyugdíj 100%-ával egyező összegű plusz juttatás lesz. Ezt követően, 2025-től a nyugdíjtörvény szerint minden évben jár a 13. havi nyugdíj. Összesen közel 2,6 millió ember számíthat ennek révén minden évben plusz juttatásra, persze csak addig, amíg előteremthető lesz az ehhez szükséges évi 320 milliárd forint nagyságrendű plusz bevétel;
- Emellett a nyugdíjprémiumra való jogosultság is megmarad, ha a GDP-növekedés a 3,5%-ot meghaladja. Számomra továbbra sem érthető, miért maradt meg a nyugdíjprémium lehetősége a nyugdíjtörvényben annak ellenére, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítése megindult. A nyugdíjprémium lehetőségét ugyanis éppen azért teremtették meg 2009-ben, mert a 13. havi nyugdíj akkori megszüntetésének keserűségét kívánták egy jóval olcsóbb megoldással megédesíteni. A 13. havi nyugdíj visszaépítésével a nyugdíjprémium valójában okafogyottá válik, így bizonyosan célszerűbb lenne az erre félretett jelentős pénzösszegeket inkább a nyugdíjas szegénység érdemi enyhítésére fordítani, mint különösebb pozitív hatás nélkül elporlasztani 2,6 millió jogosult között. A törvényjavaslat együttes összegében változatlanul hagyja, de összevonva adja meg a 13. havi nyugdíj első ütemére és nyugdíjprémiumra vonatkozó előirányzatot (a törvényben szereplő 77 milliárd és 53,438 milliárd forint összevonásával) 130,438 milliárd forint értékben. Az nem világos, hogy ez az összevonás utal-e tényleges változtatási szándékra, hiszen e két tétel teljesen eltérő minősítést érdemel: a 13. havi nyugdíj első ütemére már elköltötték a 77 milliárd forintot, a nyugdíjprémiumra vonatkozó céltartalékot viszont még nem (egyébként vajon mi történt a 2020-as költségvetési törvényben félretett 20,5 milliárdos nyugdíjprémium-céltartalékkal, hiszen tavaly a feltételek hiányában nem lehetett nyugdíjprémiumot fizetni). Az összevonást viszont indokolhatja, hogy ez a két tétel is külön költségvetési támogatásként jelenik meg a törvényjavaslat "Gazdaság-Újraindítási Akcióterv elemei 2021." című mellékletének "Gazdaság-újraindítás - nemzeti források" táblázatában.Hirdetés
- A méltányosság alapján megállapított nyugdíjemelés és az egyszeri segély engedélyezési összeghatára 2021. január 1-jétől főszabályként ötezer forinttal emelkedett. Ennek megfelelően az eddiginél némileg magasabb összegű ellátásban részesülők is kaphatnak méltányossági nyugdíjemelést, illetve egyszeri segélyt (noha azok összege továbbra is a 14. éve változatlanul 28.500 forintos minimálnyugdíjhoz kötött, így érdemi segítséget valójában nem képesek biztosítani a rászoruló nyugdíjasoknak, ezért is lenne méltányosabb közöttük szétosztani a nyugdíjprémium céltartalékot), végül
- 2021-ben már a nyugdíjasok is igényelhetik a CSOK-ot, ha vér szerinti vagy örökbefogadott gyermeket nevelnek, és dolgoznak a nyugdíj mellett (ez a lehetőség egyelőre nem hozta lázba nyugdíjasok tömegeit).
Drámai változások a nyugdíjkassza finanszírozásában.
A törvényjavaslat nagyon lényeges változásokat fogalmaz meg a nyugdíjkassza finanszírozása terén. A finanszírozás két fő bevételi forrása a szociális hozzájárulási adó, valamint a társadalombiztosítási járulék Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető része.
- A jelenleg 15,5% mértékű szociális hozzájárulási adó 2021-ben megfizetett összegének 71,63%-a illeti meg a Nyugdíjbiztosítási Alapot (a fennmaradó 28,37%-a az Egészségbiztosítási Alapba kerül).
- A befizetett 18,5% mértékű társadalombiztosítási járulékból 54% illeti meg nyugdíjjárulék címén a Nyugdíjbiztosítási Alapot (a fennmaradó részből 37,9% egészségbiztosítási járulék címén az Egészségbiztosítási Alapot, 8,1% munkaerőpiaci járulék címén a foglalkoztatási programokkal kapcsolatos elkülönített állami pénzalapot illeti).
- A módosító törvényjavaslat szerint a szociális hozzájárulási adó Nyugdíjbiztosítási Alapot illető része 2021-ben 1.662,5 milliárd forint lesz, ez az összeg a hatályos költségvetési törvényben még 90 milliárd forinttal több volt, nem is beszélve a 2020. évről, amikor a nyugdíjkassza szocho bevétele a mostani javaslathoz képest 245,4 milliárd forinttal volt magasabb.
Az e forrásból tervezett bevételcsökkentést a pandémia gazdaságromboló hatását ellensúlyozni hivatott adókönnyítő intézkedések mellett a szocho mértékének több lépésben megvalósuló csökkentése okozza (a szocho az eredeti 27%-ról a jelenlegi 15,5%-ra csökkent, és a további mérséklés - egészen 11,5%-ig - sem kizárt, noha ez egyre súlyosabb finanszírozási kihívást jelent a nyugdíj- és egészségbiztosítás területén).
A törvényjavaslat szerint a másik fő bevételi forrás, a társadalombiztosítási járulék Nyugdíjbiztosítási Alapot illető része, valamint az egyes ellátásokat terhelő külön nyugdíjjárulék egyesített összege a törvényben szereplő előirányzathoz képest 18,7 milliárd forinttal 1662,1 milliárd forintra csökken, nyilván annak a következtében, hogy a pandémia miatt sok veszélyeztetett ágazat kapott járulékkedvezményeket.
Mindenesetre a nyugdíjkassza két fő bevételi forrása együttesen 108,7 milliárd forinttal kevesebb, mint a hatályos költségvetési törvényben szereplő összeg, emiatt jelentős mértékben - az idei költségvetési törvényben szereplő összeghez képest 109,7 milliárd forinttal - meg kellett növelni a nyugdíjkiadások egyéb költségvetési forrásból történő támogatását, 425,7 milliárd forintra (ami egyébként a tavalyi előrányzathoz képest 378,8 milliárd forinttal magasabb összeg, vagy ha valaki szereti a drámai összehasonlításokat, akkor a 2020. évi támogatás összege a 2021. évi módosító javaslat szerint 907%-kal nő.)
A helyzet még súlyosabb, ha a javaslatban szereplő 425,7 milliárd forint költségvetési támogatáshoz hozzá kell adni a 13. havi nyugdíj visszaépítése első ütemére és a nyugdíjprémium céltartalékára szánt összesen 130,4 milliárd forintot, mert ez esetben a költségvetési támogatás 556,1 milliárd forintra nőne, vagyis 2020-hoz képest 1185%-os lenne a növekedés.
EZ A JELENTŐS TÁMOGATÁSI UGRÁS JELZI, HOGY A JÖVŐBEN EGYRE NEHEZEBBÉ VÁLHAT A NYUGDÍJKASSZA HAGYOMÁNYOS FINANSZÍROZÁSA, KÜLÖNÖSEN AKKOR, HA FOLYTATÓDIK A SZOCIÁLIS HOZZÁJÁRULÁSI ADÓ VERSENYKÉPESSÉGI INDOKOLTSÁGÚ CSÖKKENTÉSE.
Persze a nyugdíjkiadások egyéb bevételek terhére történő költségvetési támogatásának biztosítása azt is bizonyítja, hogy az állam köteles helytállni a nyugdíjak kifizetéséért, amit a nyugdíjtörvény a következőképpen rögzít: "Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja.
A nyugdíjkassza a GDP egyre kisebb részét teszi ki.
E tekintetben érdemes megvizsgálni, hogy a nyugdíjkassza abszolút értékben évről-évre növekvő bevételi és kiadási főösszege hogyan viszonyul a GDP alakulásához.
A KSH adatbázisai alapján a nyugdíjkassza/GDP arány a következőképpen alakult az utóbbi években:
Az arányszám 2020-ban 3587,881 milliárd forint / 47743 milliárd forint = 7,5% lett (más metódus szerint számítva a kormányzati konvergencia-programban 9% szerepel), 2021-ben pedig várhatóan 3915,325 milliárd forint / 51617 milliárd forint = 7,6% lehet.
A nyugdíjkiadások GDP-arányos százalékos mértéke függ a GDP-növekedés mértékétől és adott évi szintjétől, amelyet nagyban befolyásol 2020-ban és 2021-ben a pandémia. Erőteljesen függ a társadalom korösszetételének alakulásától, különösen a nyugdíjaskor küszöbén várható további élettartam alakulásától.
A NYUGDÍJBAN ELTÖLTÖTT IDŐ HOSSZA KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGG A FENNTARTHATÓSÁGGAL, MERT MINÉL HOSSZABB EZ AZ IDŐ, ANNÁL MAGASABBAK A NYUGDÍJKÖLTSÉGEK.
Az Európai Unióban a becslések szerint (a pandémia előtt) ez az időszak 16,5 év (Bulgária, Románia) és 24,5 év (Franciaország) között mozgott.
A magyar nyugdíjkiadás relatív csökkenése elsősorban
- a GDP növekedésének (csak 2020-ban volt a pandémia következtében csökkenés),
- a nemzetgazdasági nettó átlagkereset erőteljes növekedésének,
- az infláció alacsony szintjének,
- a forintárfolyam alakulásának
köszönhető.
Magasabb GDP esetén még az abszolút forintértékben emelkedő nyugdíjkiadások is kisebb arányt képviselhetnek. A gyorsan növekvő átlagkeresetek és a csak az alacsony inflációval növekvő nyugdíjak vásárlóértéke között mélyülő szakadék a nyugdíjkiadások relatív csökkenéséhez vezet. A forintárfolyam romlása miatt nemzetközi összehasonlításban a nyugdíjkassza euróban kifejezett összege csökken.
A nyugdíjkiadások GDP-részesedését emellett befolyásolja az újonnan nyugdíjba vonulók jellemzően magasabb nyugdíja, amelyre Magyarországon baljós árnyat vet az alacsony járulékalappal rendelkezők (minimálbér, kata, stb.) nagyon alacsony jövőbeni nyugdíjvárománya.
Nemzetközi összehasonlításban sokszor félreérthető a GDP-arányos adatok mintavételi háttere (csak az öregségi nyugdíjat vagy az öregségi és hozzátartozói nyugdíjakat, vagy mindezeken felül a nyugdíjszerű ellátásokat, rokkantsági és hasonló juttatásokat, esetleg összességében az egyéb juttatásokat - például nyugdíjprémium, 13. havi nyugdíj - veszik-e figyelembe). Az adatokat jelentősen módosíthatja az is, ha az adott évben nyugdíjreformot vezettek be egy országban vagy jelentősebb mértékben változtattak valamilyen nyugdíjszabályon.
Mindezek tisztázása nélkül a nyugdíjkérdések megvitatása körében a GDP-arányos nyugdíjkiadások pro vagy kontra érvként történő bedobása üres hivatkozás marad, vagyis önmagában az a tény, hogy a magyar nyugdíjkassza a GDP 7,5%-a körül alakul idén, nem bizonyítja azt, hogy Magyarország vészesen lemaradt a nyugdíjak európai rangsorában. Nálunk például a rokkantsági és rehabilitációs ellátások, továbbá a korhatár előtti típusú ellátások finanszírozása nem a nyugdíjkasszát terheli.
Ne költsük a magyar nyugdíjat külföldön.
Nemzetközi összehasonlításban persze nem büszkélkedhetünk, az átlagnyugdíj vásárlóérték-paritáson (PPS-ben) mért értéke alapján az Európai Unió hatodik-hetedik legrosszabb helyén tanyázunk, noha a nyugdíjak keresetpótló képessége ennél jobb helyezésre érdemesít minket.
A keresetpótló képességet - vagyis az aggregált helyettesítési rátát - az Unióban a 65–74 éves korcsoport medián egyéni bruttó nyugdíjának és az 50–59 éves korcsoport medián bruttó keresetének hányadosaként mérik. Miután a mutató itthon a nettó nyugdíj és a bruttó jövedelem hányadosa, a nyugdíj tényleges keresetpótló képessége erősebb a mutató értékénél.
A KSH kimutatása szerint a magyar ráta a 2016-os 67%-ról 2019-re 64%-ra csökkent, de még így is 6 százalékponttal az európai uniós átlag felett maradt. Az OECD kimutatása szerint 2018-ban a bruttó helyettesítési ráta a férfiak esetében 56%, a nők esetében 52% volt, viszont a nettó helyettesítési ráta kiemelkedően jó, férfiak esetében 84%, nők esetében 78% volt. Az OECD azonban nem az uniós eljárás szerint méri a rátákat, hanem az átlagnyugdíj összegét a nyugdíj előtti átlagkeresethez viszonyítja.
A helyettesítési ráták viszonylag magas százalékos mértékét persze elsősorban a magyar átlagkereset nemzetközi összehasonlításban alacsony szintje magyarázza. Ha emelkednek az átlagkeresetek, a nyugdíjak jövedelempótló képessége romlik.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.
Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép: Getty Images
