Indulhat a nagyhalak elszámoltatása: Mészáros, Tiborcz és Nagy Márton köre is célkeresztbe került
281 milliárd forintnyi állami befektetés került célkeresztbe
Nem névtelen kishalak vagy néhány milliós számlák kerültek elő, hanem az Orbán-rendszer gazdasági hátországának legismertebb szereplői. Radnai Márk kormánybiztos a Transparency International Magyarország 281 milliárd forintnyi állami befektetést érintő büntetőfeljelentésére reagálva Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Nagy Márton érdekkörét is megnevezte.
/A Transparency International Magyarország a Baross Gábor Tőkeprogram egyes befektetései miatt tett büntetőfeljelentést, és számvevőszéki vizsgálatot is kezdeményezett\./
A vizsgált konstrukciók összértéke 281 milliárd forint. Ez már nem intézhető el egyszerű adminisztratív hibaként vagy néhány szerencsétlen döntésként.
Radnai Márk szerint a programban az állam egyes esetekben a befektetések 70 százalékát finanszírozta, miközben csupán 20–50 százalékos tulajdoni részesedést szerzett. Ha ezek az arányok a vizsgálatok során is megerősítést nyernek, tisztázni kell, miért vállalt az állam nagyobb pénzügyi kockázatot annál a befolyásnál és nyereségnél, amely végül megillette.
A feljelentés természetesen még nem jelent bűnösséget. Annak megállapítása, történt-e bűncselekmény vagy más jogsértés, a nyomozó hatóságok, az ügyészség és végső soron a bíróság feladata.
Tiborcz István, Mészáros Lőrinc és Nagy Márton köre is előkerült
A kormánybiztos konkrét érdekeltségeket is felsorolt. A vizsgálatban érintett az Andezit Magántőkealap, amelyet Tiborcz István üzleti környezetéhez kötnek.
A Trustify Impact I. nevű konstrukció szálai pedig állítása szerint Nagy Márton korábbi gazdasági miniszter családi és üzleti környezetéhez vezethetnek, többek között Fenyvesi Péteren keresztül.
A politikai vagy üzleti kapcsolódás önmagában nem bizonyítja, hogy az említett személyek jogellenesen jártak el, közvetlenül részt vettek a döntésekben, vagy személyesen gazdagodtak az állami befektetésekből. A vizsgálatoknak kell feltárniuk a tényleges tulajdonosi viszonyokat, a döntési láncot, az értékelések megalapozottságát és a pénzek további útját.
A nevek súlya azonban így is jelentős. Nem ismeretlen alapkezelőkről, vidéki vállalkozókról vagy néhány kisebb ügyletről van szó, hanem a korábbi hatalmi rendszer legfelsőbb gazdasági és politikai köreihez kapcsolódó szereplőkről.
Radnai Márk úgy értékelte a rendszert, hogy abban „a közpénz privatizálódik, a kockázat az államé, a haszon pedig a kiválasztottaké”. Ez egyelőre politikai minősítés, de pontosan kijelöli, mit kellene feltárniuk az ellenőrző szerveknek.
A tőkeprogramok önmagukban nem kifogásolhatók. Az állam gazdasági válság, hitelszűke vagy stratégiai iparágak fejlesztése idején joggal fektethet be vállalkozásokba. A probléma akkor kezdődik, ha a közpénz aránytalan kockázat mellett, homályos értékeléssel és politikailag összekapcsolt körökhöz kerül.
A vizsgálatnak ezért nemcsak arra kell választ adnia, hogy formailag szabályosak voltak-e a szerződések. Azt is tisztázni kell, hogyan választották ki a befektetési célpontokat, kik végezték az értékbecslést, milyen biztosítékokat kapott az állam, és miért érhette be kisebb tulajdonrésszel, ha a forrás nagy részét ő biztosította.
Vagyonvisszaszerzési hivatallal követnék a pénzek útját
Radnai szerint az ilyen ügyek indokolják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal felállítását. Az új szervezet feladata az lehet, hogy feltárja az állami vagyon kárára kötött ügyleteket, megindítsa a szükséges eljárásokat, és ahol a jogi feltételek fennállnak, visszaszerezze az elvont vagy szabálytalanul átadott vagyonelemeket.
„A magyar emberek pénzével el kell számolni. Semmi több” – fogalmazott Radnai.
A gyakorlati végrehajtás azonban rendkívül nehéz lehet. A magántőkealapok tulajdonosi háttere sokszor nehezen átlátható, az ügyleteket bonyolult céghálók, alapkezelők és egymásba kapcsolódó szerződések veszik körül. A vagyon jelentős része időközben más formába kerülhetett, továbbadhatták, megterhelhették vagy új vállalatokba szervezhették.
A hivatal hitelességét nem a hangos bejelentések, hanem a szakmai függetlenség, a bizonyítékok minősége és a bíróság előtt is megálló ügyek fogják eldönteni.
Egy papíron szabályos szerződés is lehet súlyosan előnytelen az állam számára. A közpénz védelme nem érhet véget annál, hogy minden oldalon szerepel egy aláírás és egy pecsét. A hatóságoknak azt is ellenőrizniük kell, hogy az állam a vállalt kockázatért cserébe megfelelő tulajdonrészt, biztosítékot és beleszólási lehetőséget kapott-e.
Radnai felidézte Navracsics Tibor napokban tett kijelentését is. A korábbi fideszes miniszter szerint a magyar közvélemény többsége ma már úgy tekint a Fideszre, mint „bűnözők társaságára”.
Ez nem bírósági ítélet, hanem kemény politikai értékelés. Különös súlyt ad neki azonban, hogy nem a Tisza egyik kampányrendezvényén, hanem a korábbi kormányoldal egyik régi szereplőjétől hangzott el.
Először valóban a nagyhalak kerülhetnek sorra
A Fidesz számára a legegyszerűbb védekezés az lehetne, ha minden vizsgálatot politikai üldözésnek nevezne. A 281 milliárd forintos ügyben azonban nem elég azt mondani, hogy az új kormány bosszút akar. Be kell mutatni a szerződéseket, az értékbecsléseket, az állam számára biztosított jogokat és azt, hol van jelenleg a befektetett közpénz.
Magyarországon az elszámoltatás évtizedeken át leginkább politikai műfaj volt. Kormányok jöttek, dossziék készültek, bizottságok üléseztek, majd néhány kisebb ügy után a nagy nevek rendszerint sértetlenül úsztak tovább.
Most Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Nagy Márton köre is megjelent egy több százmilliárdos vizsgálat politikai térképén. Ez még nem vádirat, és főleg nem ítélet. Ugyanakkor már nem is egy kampányplakátra írt homályos ígéret, hiszen konkrét befektetések, tulajdoni arányok és magántőkealapok kerültek a figyelem középpontjába.
A Tisza alelnöke szerint az érintettek elszámoltatása nem politikai bosszú, hanem a közpénzek felhasználásának ellenőrzése. Ennek hitelességét azonban csak átlátható, bizonyítékokra épülő és jogállami eljárások biztosíthatják.
A kérdés most az, képes-e a Tisza-kormány úgy elszámoltatni, hogy közben ne másolja le azt a rendszert, amelyet le akar bontani. A nagyhalak hálóba terelése látványos kép, de a jogállam valódi próbája az lesz, hogy a hálót bizonyítékokból, és nem politikai indulatból szövik-e.
2026. július 19. (vasárnap), 17:44
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
