JÖN A 4. baba Szinetár Dóráéknál? Csodálatos, amit a színésznő posztolt!

/Annyi rémisztő buzdítást lehet mostanában hallani a gyerekvállalásra, és annyi \-számomra\- rémisztő irományt arról, hogy milyen rohadt nehéz is anyának lenni, hogy gondoltam leírom röviden, mi az, amiért 42 évesen csak azért nem szülők most azonnal egy negyedik gyereket, mert még a már meglévőkkel akarok sok időt tölteni\./

Először is, nem emlékszem rá, hogy kislány koromban mit gondoltam az anyaságról, de nagyjából semmit. Nem foglalkoztatott. Mindenesetre sosem “álmodoztam” nagy családról, és sok gyerekről, sőt, azt gondoltam, jó, hogy technikailag egyke vagyok (a bátyám 15 évvel idősebb nálam), mert így sosem kellett igazán osztozzak a szüleim szeretetén, és odafigyelésükön.

Tizennyolc évesen aztán az első esküvőm után gyereket akartam. Akartunk. És jött is, nagyon gyorsan.

Még nem voltam húsz, és anyuka lettem. Nem volt időm tervezgetni, rágörcsölni, kudarcot vallani, rossz példákat látni, más hibájából tanulni, egyszerűen csak anya lettem hirtelen. És ahogy az én csodálatos szülész-orvosom Dr. Siklós Pál (akinél aztán mindhárom gyerekemet szültem), tökéletesen elhitette velem, sőt kétséget sem hagyott afelől, hogy én természetes úton, fájdalomcsillapítás, és mindenféle orvosi beavatkozás nélkül, simán meg tudok szülni egy gyereket, valahogy ez az érzés tovább élt bennem akkor is, amikor már a szoptatás, a pelenkázás, aztán a gyereknevelés fázisai következtek.

Egyszerűen elhittem, hogy én képes vagyok. Hogy jól fogom csinálni. Hogy lesz erőm, energiám, türelmem, ötleteim. Ami könyvet kapni lehetett a témában megvettem, és elolvastam.

Ugyanis a szüleim arra tanítottak, hogy ha valamit nem tud az ember, akkor kérdezzen! Vagy olvasson utána. Egészen addig, amíg úgy nem érzi, hogy megértette, és biztonságot kapott a válaszokból. És élveztem! Hibáztam sokszor persze. Marcival együtt nőttünk fel. Mai aggyal nyilván csomó mindenben már ügyesebb lennék, sőt, talán bölcsebb, de egy dolog már az elejétől megvolt bennem. Az érzés, hogy én imádok “Anya” lenni.

Folyt.köv…

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anyáknapja margójára... 01. Annyi rémisztő buzdítást lehet mostanában hallani a gyerekvállalásra, és annyi -számomra- rémisztő irományt arról, hogy milyen rohadt nehéz is anyának lenni, hogy gondoltam leírom röviden, mi az, amiért 42 évesen csak azért nem szülők most azonnal egy negyedik gyereket, mert még a már meglévőkkel akarok sok időt tölteni. Először is, nem emlékszem rá, hogy kislány koromban mit gondoltam az anyaságról, de nagyjából semmit. Nem foglalkoztatott. Mindenesetre sosem “álmodoztam” nagy családról, és sok gyerekről, sőt, azt gondoltam, jó, hogy technikailag egyke vagyok (a bátyám 15 évvel idősebb nálam), mert így sosem kellett igazán osztozzak a szüleim szeretetén, és odafigyelésükön. Tizennyolc évesen aztán az első esküvőm után gyereket akartam. Akartunk. És jött is, nagyon gyorsan. Még nem voltam húsz, és anyuka lettem. Nem volt időm tervezgetni, rágörcsölni, kudarcot vallani, rossz példákat látni, más hibájából tanulni, egyszerűen csak anya lettem hirtelen. És ahogy az én csodálatos szülész-orvosom Dr. Siklós Pál (akinél aztán mindhárom gyerekemet szültem), tökéletesen elhitette velem, sőt kétséget sem hagyott afelől, hogy én természetes úton, fájdalomcsillapítás, és mindenféle orvosi beavatkozás nélkül, simán meg tudok szülni egy gyereket, valahogy ez az érzés tovább élt bennem akkor is, amikor már a szoptatás, a pelenkázás, aztán a gyereknevelés fázisai következtek. Egyszerűen elhittem, hogy én képes vagyok. Hogy jól fogom csinálni. Hogy lesz erőm, energiám, türelmem, ötleteim. Ami könyvet kapni lehetett a témában megvettem, és elolvastam. Ugyanis a szüleim arra tanítottak, hogy ha valamit nem tud az ember, akkor kérdezzen! Vagy olvasson utána. Egészen addig, amíg úgy nem érzi, hogy megértette, és biztonságot kapott a válaszokból. És élveztem! Hibáztam sokszor persze. Marcival együtt nőttünk fel. Mai aggyal nyilván csomó mindenben már ügyesebb lennék, sőt, talán bölcsebb, de egy dolog már az elejétől megvolt bennem. Az érzés, hogy én imádok “Anya” lenni. Folyt.köv... :)

Szinetár Dóra Official (@szinetardora) által megosztott bejegyzés, Máj 5., 2019, időpont: 5:43 (PDT időzóna szerint)

2019. május 07. (kedd), 20:10