Megőrült az anyám a karantén alatt?! Ötvenéves létére gyereket vár a 14 évvel fiatalabb futártól

Anyámnak, aki évek óta elváltan, egyedül él, a karantén időszak meghozta a boldogságot. /A lakóhelyünkön vannak emberek, akik vállalták, hogy bevásárolnak a közértben a rászorulóknak, és anyám, akinek sokszor volt már tüdőgyulladása, jobbnak látta, ha él ezzel a lehetőséggel\./

Március közepén meg is érkezett az első csomag, de anyám jobban örült a hordárnak. Már első nap letörölhetetlen mosoly ült az arcán, és folyton az ablakban állt, hátha újra megpillanthatja Jancsit, a hős lovagot, aki dacolva a járvánnyal bevásárol a rászorulóknak. Anyám folyton rendelt ezentúl, és igaza lehetett abban, hogy Jancsi viszonozza a rajongását, mert én is láttam, mennyire vigyorog anyura. Örültem is, meg nem is. Mert hogy Jancsi nem több harmincötnél.

És jött egy szerelem

Anyám jól tartja magát, nem néz ki ötvennek.

Csinos, szép a haja is, és jó cuccokban jár. Nekem hat éve van egy barátom, és már nála is lakom. Anyám teljesen egyedül maradt, mert szinte soha nem vagyok otthon, és ezért eléggé sajnáltam. Szóval az első hetekben minden rendben volt. Azt, persze megbeszéltük anyámmal, hogy ez a szerelem csak plátói szinten működhet, mert járványhelyzet van. Egy darabig minden rendben is volt. De aztán elkezdődtek a zűrök.

Hogy lehet ilyen felelőtlen?

Anyám, mint egy idétlen tini, olyan őrült szerelembe esett, hogy nem lehetett bírni vele. Egyik nap felszaladtam hozzá, hogy miden rendben van-e, és kit találtam nála? Persze, hogy a Jancsit. Maszk nélkül! És alsógatyában.

Anyámon se volt maszk, csak egy libegős otthonka, abban csábította el Jancsit, aki már úgy mozgott a lakásban, mintha oda is költözött volna. Kiabálni kezdtem anyámmal, hogy mi ez a felelőtlenség, miért hoz fel ide idegeneket, és miért érintkezik vele, és miért vannak maszk nélkül?! Anyám bámult rám egy darabig, majd elkezdett röhögni, és azt mondta, hogy tisztára olyan lettem, mint egy nyugdíjas öregasszony. Aztán odajött, hogy megsimogasson, de én ellöktem, és közöltem, hogy ha ő mindenkikkel érintkezik, akkor én többé nem jövök fel hozzá, mert felelősségteljesen akarok élni. Ha viszont ő meg akar halni, akkor csak rajta, aztán beleordítottam Jancsi arcába, hogy anyámnak már legalább négyszer volt tüdőgyulladása. Jancsi olyan zavarba jött, hogy a kis alsógatyájához felvette a maszkját is. Na, erre elhúztam a csíkot, mert azt hittem, felrobbanok.

Puhatolóztam…

Tényleg nem mentem fel azontúl anyámhoz, gondoltam, van, aki vásárolgat neki. Csak felhívtam, mindennap. Illedelmesen megvártam, amíg a telefonban kiviháncolja magát, aztán elbúcsúztunk. Persze, elkezdtem kérdezősködni a barátjáról, ki ez, hány éves, mi a foglalkozása. Anyám, aki addig szóba se állt volna egy olyan férfival, aki nem diplomás, megint a fejemhez vágta, hogy lazítsak, nem kell olyan szigorúan venni a dolgokat, elvégre nem akar ő se férjhez menni, se gyereket szülni, nyugodtan barátkozhat egy olyan fiúval, aki kárpittisztító. Azt is megtudtam, hogy 34 éves, elvált, és az anyukájával él.

Van egy kislánya, aki a nejénél maradt. Anyám mindezt úgy mesélte el, mintha arról számolt volna be, hogy nyert a lottón. Csak hallgattam, és azon gondolkodtam, anyám megbuggyant-e teljesen, vagy egyszer majd még visszajön az esze.

Jancsi oda is költözött

Telt-múlt az idő, már három-négy hete együtt voltak, amikor anyám bejelentette, hogy Jancsi odaköltözik hozzá. Megkértek, hogy hadd használják az én régi szobámat is, úgyse vagyok sose otthon. Mit tehettem volna, belementem. De nagyon felzaklatott, hogy ez a tag már ennyire beleette magát anyám életébe. Féltem, hogy csak ki akarja forgatni, hogy csak a lakás kell neki, és hogy ennek még rossz vége lesz.

De a szerelem csak nőtt és nőtt, anyám teljesen elfelejtette, hogy vírusjárvány van, úgy járkált a városban Jancsival, mintha ők ketten lennének a Sebezhetetlen.

Elmondtam a barátomnak, hogy mit művel az anyám, és hogy tök ciki, hogy 50 évesen egy 16 évvel fiatalabb taggal jár, de a barátom csak megvonta a vállát, hogy anyám tökjó nő, ne is törődjek vele, az ő élete. Ez egy pillanatra sokkolt, mert én még sose gondoltam úgy anyámra, hogy jó nő, pláne nem, hogy a 26 éves barátomnak is bejön. Egyre kínosabban éreztem magam, tényleg az volt az érzésem, hogy azt hiszik rólam, féltékeny vagyok az anyámra.

Ki se bontotta a tampont

Egy nap felhívott az anyám, hogy nem akar lemenni az utcára, mert kicsit megfázott, de vigyek már neki tampont, mert nemsokára kell neki. Vittem. Csakhogy egy hét múlva még mindig bontatlanul hevert az a doboz tampon a konyhaasztalon.

Kérdeztem anyámat, hogy lehet ez? Azóta se jött meg? Anyám megvonta a vállát, hogy nem, de az ő korában már az is lehet, hogy soha többé nem jön meg, ne izguljak. Csakhogy én izgultam. Mert amilyen bolond lett az élet mostanában, én már mindentől rettegtem. És igazam is lett. Egy hát múlva felvittem neki egy terhességi tesztet. Ő meg csak röhögött, hogy megbolondultam-e, csak nem gondolom, hogy terhes? Mindenesetre sikerült rábeszélnem, hogy csinálja meg a tesztet.

Úgy viselkedik, mit egy idióta!

És a teszt pozitív lett! Megdermedtünk mind a ketten, szótlanul bámultuk a tesztet. Aztán anyám nevetgélni meg sóhajtozni kezdett, és majd kiugrott a bőréből. Nem értettem, minek örül. Közöltem, hogy meg kell szervezni az abortuszt, ami most nem lesz egyszerű a járvány miatt. De anyám csak nevetgélt, és azt mondta, felejtsem el, ha a Jóisten úgy akarja, hogy ő még szüljön, akkor szülni fog. Nem akartam elhinni, amit mond. Az anyám tényleg teljesen megbolondult? Másnap kiderült, hogy Jancsi pont olyan boldog, mit anyám, és ugyanúgy szeretné ő is azt a babát.

Én pedig úgy érzem magam, mintha a bolondok városába költöztettek volna. Az ötvenéves anyám összeáll egy 34 évessel? És gyereket akar szülni neki? Mi lesz még ebből? Hagyjam, hogy néhány őrült, karanténos hét teljesen elvegye az eszét, és hogy elrontsa az egész jövőjét? Kiröhögteti magát a világ előtt? Ötvenes kismama? Ne vicceljünk már!

Nagyon félek, kétségbe vagyok esve, de nem tudom, mit csináljak. Hogy menthetném meg a bolond anyámat ettől a képtelen helyzettől?

Marcsi történetét lejegyezte Kóbor Kata