Özvegye követni akarta a halálba Kozák Andrást

A hetvenes-nyolcvanas években nem készülhetett magyar film a szép színész nélkül, aki február 23-án már a 77. születésnapját ünnepelhette volna. /Ám Kozák András már 15 éve nincs köztünk\./

A másodéves főiskolások 1963-ban épp a Sodrásban című filmet forgatták a Tiszánál, bikiniben és fürdőnadrágban. Gaál István rendező azt találta ki, aki az öt fiú közül elsőként mondja el a szövegét, megcsókolhatja Drahota Andrea köldökét. Egyedül Kozák András nem szállt be a játékba, ami persze bosszantotta a lányt.

Ha hajnalban indult a forgatás, kinn aludtak a helyszínen, sátrakban. Egyszer Andrea arra ébredt, András nézi, ahogy alszik. A fiú bocsánatot kért tőle, mondván, nem akarta megijeszteni, de olyan édesen alszik, mint egy kisbaba. Aztán egyik nap a buszon szokásos szomszédja, Moór Mariann helyett Kozák ült mellé, és beszélgetni kezdtek. Andrea pedig úgy érezte, mintha csak örökre jegyet váltott volna mellé...

Lányuk nem bírta a pályát.

Végzős főiskolásként házasodtak össze, tanúik Gaál István és Jancsó Miklós voltak.

Továbbra is kollégiumban laktak, külön, csak később találtak albérletet. Újszülött lányukat, Ágit nem vihették oda, így anyai nagyszüleivel élt, míg lakást kaptak. A színház lett a második otthona, de magukkal vitték a forgatásokra is. Otthon sokat játszott a kertjükben, ahol apja kiirtotta az őserdőt, ösvényeket vágott, bungallót épített. Budajenőn szép kertet alakítottak ki saját tóval. Még libát, pulykát, kacsát, nyulat is tartottak. Dénes fiuk számítástechnikus, Ági színésznő lett, de három szolnoki év után elhagyta a pályát. Azt mondja, többet kellett volna koncentrálnia a szakmára, de nagyon korán családot alapított Madaras Józseffel, és végül már pánikrohamai voltak, annyira bizonytalan volt magában.

Tanyasi fiú volt.

Ági gyerekkorában színpadra vágyott, apja nem. Egy szabolcsi tanyán nőtt fel, a földdel akart foglalkozni, nagyon szerette. Késve jelentkezett a főiskolára, így várnia kellett egy évet. Szavai szerint gátlásos, rosszul beszélő fiú volt, de érezte, ez neki sikerülni fog, anélkül, hogy tudta volna, mi a színészet: csak 2-3 színházi közvetítést hallott a rádióban.

Óriási tévhitnek tartotta, hogy a színészek exhibicionisták: ők nem magukat mutogatják meg, hanem a figurát, akit játszanak és civilként általában szemérmesek. Ő az volt. Keresztje mindig a nyakában lógott, a jelmez alatt sem vette le. És mint később Drahota Andrea elárulta, hiába volt a felesége, nagyon nehezükre esett szerelmespárt játszani. Zárkózott ember volt, de forgatási szünetekben boldogan lábtengózott a műszakkal.

A túlvilágról is segít.

Molnár Ferenc: Olympiáját nemcsak megrendezte, díszletet is tervezett hozzá.

Imádta a tájképeket, amelyekből aszerint választott, oda akarna-e menni, hogy leüljön egy fa alá s csak nézze a tájat. Maga is nagyon szeretett festeni: csendéletei, tájképei ma a faházat díszítik, melyet maga tervezett, de odaköltözni már nem tudott. Özvegye sokáig úgy gondolta, az egyetlen megoldás, ha utána megy: precízen megtervezte öngyilkosságát, mert orvos testvére korábban érdekességként elmondta, hogyan kell csinálni, hogy ne menthessék meg. Aztán elment az üres házba, ahol több hét után álom jött a szemére, és úgy döntött, rögtön odaköltözik. Csortos Gyula egykori, faragott ébenfa ágyában alszik, s gyakran álmodik férjével, akit a család Papának hívott. És biztosak benne, hogy a túlvilágról is segíti őket...

Agydaganat vitte el.

„Nekem kell ez az arc!” – mondta róla Jancsó Miklós, és komolyan is gondolta. Ragaszkodott Kozákhoz, sok filmjébe hívta. De Esztergályos Károllyal is 12 tévéjátékot forgatottak, utoljára 2004-ben, amikor egy táncjelenet után kifulladva jelezte, nem tudja még egyszer megcsinálni. Ilyet azelőtt sosem tett. De akkor már agydaganattal küzdött, amely egy nappal 62. születésnapja után el is vitte.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!