Mindenegyben blog 2025. április 20. (vasárnap), 17:39
? A lány csak próbára akarta tenni a vőlegényét – de az, amit a fiú válaszul tett, mindent elárult róla... ?
A vőlegényem tudta, hogy a szüleim nagyon gazdagok. Ezért úgy döntöttem, próbára teszem – azt mondtam neki, hogy teljesen tönkrementek.
— El sem tudod képzelni, mi történt… — szorítottam a telefont, próbáltam nyugodtan beszélni. — Apa most hívott… minden összeomlott. Teljes csőd.
A vonal túlsó végén csend. Legalább fél percig.
— Hogy érted azt, hogy „csőd”? — Zoltán hangja szokatlanul feszült és kissé rekedtes volt.
— A vállalkozásuk befuccsolt. Hatalmas hitelek. Még a lakást is eladásra kínálják.
Újabb szünet. Aztán hirtelen túl gyorsan, kapkodva kezdett beszélni:
— Jaj, ez semmiség! A legfontosabb, hogy jól vannak, nem? A pénz… az megoldható.
Behunytam a szemem. Hazudott. Nyilvánvalóan.
Zoltánt egy kortárs művészeti kiállításon ismertem meg. Katával, a barátnőmmel mentünk, ő pedig — saját szavai szerint — „csak kíváncsi volt”. Egy órán belül már kávéztunk, egy hónappal később pedig szerelmet vallott.
Zoltán tökéletesnek tűnt: udvarias, okos, jóképű. De volt valami furcsa benne — túl gyakran érdeklődött a szüleim felől.
— Azt mondtad, apukád étteremláncot vezet?
— Igen — feleltem.
— És anyukád is tulajdonos?
— Nem, ő lakberendező.
Zoltán bólintott, mintha mindezt fejben jegyzetelné.
Aztán jöttek a „véletlen” kérdések: „Hová szoktak utazni?”, „Tényleg van házuk Spanyolországban?” Elütöttem a témát, de legbelül egyre jobban aggódtam.
Fél év után megkérte a kezem. Gyönyörűen, romantikusan, egy gyűrűvel, amiről később megtudtam, hogy az éves fizetése felét vitte el. Igent mondtam… de még aznap este eldöntöttem, hogy próbára teszem.
Kata, a barátnőm — jogász — segített kidolgozni a tervet: egy kamu történet a szüleim csődjéről, az adósságokról, és a bírósági perekről.
— Ha tényleg szeret, akkor marad — mondta Kata.
— És ha nem… — kezdtem volna, de ő befejezte:
— Akkor lelép.
Másnap vacsoránál Zoltán idegesen mosolygott.
— Biztos vagy benne, hogy ennyire súlyos a helyzet? Lehet, hogy csak átmeneti nehézségek?
— Átmeneti? — szomorú arcot vágtam. — Zoltán, több milliós adósságuk van. Komolyan gondolom… talán el kéne halasztanunk az esküvőt.
— Elhalasztani? — az arca elsápadt. — Hát… ha muszáj…
— És még valami… ... Folytatás lent az első hozzászólásban
A vőlegényem tudta, hogy a szüleim nagyon gazdagok. Ezért úgy döntöttem, próbára teszem: azt mondtam neki, hogy...
Mindenegyben blog 2025. április 20. (vasárnap), 16:01
Betöltöttem az 58-at, és most nincs hová hazamennem. Mindez a saját gyerekeim miatt történt! Nem kívánnám ezt a sorsot senkinek – még az ellenségemnek sem... Hiába van a nevemen a lakás – már nem érzem magam otthon benne. Cselédként bánnak velem a saját falai között... Most elmesélem nektek az én szomorú történetemet – talán ti tudtok valami bölcs tanácsot adni... ? Olvasd el az első kommentben! ??
– Anyuka, jól szórakoztak a nyaralónkban, most meg lehet szépen visszamenni – a meny egyszerűen kipenderítette az...
Mindenegyben blog 2025. április 19. (szombat), 20:01
fiatalabb nőért hagyott el – de amit ezután tett, az mindenkit megdöbbentett! ?
? Mariann vagyok, 53 éves. Harminckét éve élek házasságban, de a férjem egy szeretőt talált magának – olyat, aki még a saját lányainknál is fiatalabb. A kapcsolatunk első tizenöt éve csodás volt – persze, mint minden házasságban, akadtak nehézségek is.
1995-ben elvesztettük a lakásunkat egy bedőlt bankhitel miatt, így két kicsi gyerekkel kénytelenek voltunk a szüleimhez költözni. Három évvel később a férjem Franciaországba ment dolgozni, és hamarosan én is követtem – a lányainkat pedig a szüleimre bíztuk.
Két évig mindketten keményen dolgoztunk külföldön, mire sikerült egy házat vennünk. De ez a ház távol volt a szüleimtől, így kénytelen voltam visszaköltözni Romániába a lányokkal, miközben ő Franciaországban maradt. A kapcsolatunk telefonhívásokra és időszakos találkozásokra korlátozódott.
És ekkor lépett be a férjem életébe „az a másik nő” – akinek a hatására teljesen kifordult önmagából. Még a saját lányait is elutasította, és nem akarta, hogy meglátogassuk. Ez különösen a kisebbik lányunkat viselte meg, aki még mindig mélyen szereti az apját.
Évek teltek el. Találtam munkát, lassan sikerült túllépnem a történteken. Aztán egy napon a férjem elvesztette az állását… és az összes pénzét.
? De ami ezután történt, az mindenkit sokkolt.
⬇️ Olvasd tovább, az első kommentben a teljes történet!
