A tálkáját sosem vettem le a polcról, hátha egyszer hazatalál

A tálkáját sosem vettem le a polcról, hátha egyszer hazatalál

Amikor kiléptem a folyosóra, hogy levigyem a szemetet, ő még mindig ott ült az ajtó előtti lábtörlőn. Az én Árminom....

Nem kellenek nekem unokák tőled!” – A dúsgazdag apa kitagadta a fiát, amikor megtudta, hogy a falusi lány hármas ikrekkel terhes! ? Három év múlva azonban meglátogatta őket, hogy kinevesse őket – és SZÓ SZERINT LEFAGYOTT a látványtól… ??? – András, teljesen meghibbantál?! Huszonkét éves vagy, milyen esküvő?! – József, a dúsgazdag üzletember idegesen rohangált fel-alá a dolgozószobában, miközben hol a homlokát, hol a tarkóját masszírozta. A hangja visszhangzott a magas mennyezet alatt, mintha egész univerzum ítéletet hirdetett volna. A sarokban némán állt a fia, András. A fiatal férfi éppen most közölte apjával a szándékát, hogy megnősül, és hiába a fenyegetés, a szigor, a zsarolás – kitartott döntése mellett. – Felejtsd el azt a lányt! Egy falusi! Találunk neked egy rendes menyasszonyt. Olyat, aki a te körödből való! – József már lilult az idegtől. – De apa, Emese terhes… – felelte halkan András. Egy pillanatnyi dermedt csend… majd József kitört: – És akkor mi van?! Adj neki pénzt, vagy még azt se – oldja meg magának! Nem kell, hogy belerángasson minket a kis problémáiba. Elég kapcsolatunk és pénzünk van ahhoz, hogy ne legyen belőle botrány. – Hármas ikreket vár… – mondta András. A falak megremegtek az ordítástól. – Nem érdekel! Nem kellenek nekem unokák egy fejőslánytól! Nézz már magadra: fiatal vagy, jóképű, diplomás! Ilyenek, mint ő, tucatjával lógnának a nyakadban! Miért rontanád el az életed?! De András hajthatatlan volt. És nem sokkal később ott hagyta apját, vagyonát, életét, hogy a szerelem mellett döntsön. Három év telt el. – Vajon hogy él az a buta gyerek most? – gondolkodott József, miközben kényelmes autójával elindult Homokhátra. – Valami vályogházban? Három ordító gyerek, egy nyaggató feleség… biztos már százszor megbánta, hogy nem hallgatott rám. Ideje kirángatni a mocsárból, megmutatni neki, ki az igazi családja… meg kicsit kinevetni. Ahogy József begurult a faluba, nem hitt a szemének. Nem viskó, nem nyomor, hanem… egy csodálatos, kétszintes téglaépület, gyönyörű kerttel, gyümölcsfákkal, játszótérrel és virágokkal. És akkor… kijöttek a házból a hármas ikrek – három vidám, szőke kislány, rózsaszín ruhában, napszemüvegben, kacagva rohantak felé… És József SZÓ SZERINT MEGDERMEDT a látványtól. ? Olvasd el a teljes történetet a hozzászólások között! ⬇️ ⬇️

Nem kellenek nekem unokák tőled!” – A dúsgazdag apa kitagadta a fiát, amikor megtudta, hogy a falusi lány hármas ikrekkel terhes! ? Három év múlva azonban meglátogatta őket, hogy kinevesse őket – és SZÓ SZERINT LEFAGYOTT a látványtól… ??? – András, teljesen meghibbantál?! Huszonkét éves vagy, milyen esküvő?! – József, a dúsgazdag üzletember idegesen rohangált fel-alá a dolgozószobában, miközben hol a homlokát, hol a tarkóját masszírozta. A hangja visszhangzott a magas mennyezet alatt, mintha egész univerzum ítéletet hirdetett volna. A sarokban némán állt a fia, András. A fiatal férfi éppen most közölte apjával a szándékát, hogy megnősül, és hiába a fenyegetés, a szigor, a zsarolás – kitartott döntése mellett. – Felejtsd el azt a lányt! Egy falusi! Találunk neked egy rendes menyasszonyt. Olyat, aki a te körödből való! – József már lilult az idegtől. – De apa, Emese terhes… – felelte halkan András. Egy pillanatnyi dermedt csend… majd József kitört: – És akkor mi van?! Adj neki pénzt, vagy még azt se – oldja meg magának! Nem kell, hogy belerángasson minket a kis problémáiba. Elég kapcsolatunk és pénzünk van ahhoz, hogy ne legyen belőle botrány. – Hármas ikreket vár… – mondta András. A falak megremegtek az ordítástól. – Nem érdekel! Nem kellenek nekem unokák egy fejőslánytól! Nézz már magadra: fiatal vagy, jóképű, diplomás! Ilyenek, mint ő, tucatjával lógnának a nyakadban! Miért rontanád el az életed?! De András hajthatatlan volt. És nem sokkal később ott hagyta apját, vagyonát, életét, hogy a szerelem mellett döntsön. Három év telt el. – Vajon hogy él az a buta gyerek most? – gondolkodott József, miközben kényelmes autójával elindult Homokhátra. – Valami vályogházban? Három ordító gyerek, egy nyaggató feleség… biztos már százszor megbánta, hogy nem hallgatott rám. Ideje kirángatni a mocsárból, megmutatni neki, ki az igazi családja… meg kicsit kinevetni. Ahogy József begurult a faluba, nem hitt a szemének. Nem viskó, nem nyomor, hanem… egy csodálatos, kétszintes téglaépület, gyönyörű kerttel, gyümölcsfákkal, játszótérrel és virágokkal. És akkor… kijöttek a házból a hármas ikrek – három vidám, szőke kislány, rózsaszín ruhában, napszemüvegben, kacagva rohantak felé… És József SZÓ SZERINT MEGDERMEDT a látványtól. ? Olvasd el a teljes történetet a hozzászólások között! ⬇️ ⬇️

– András, te teljesen megőrültél? Huszonkét éves vagy, miféle esküvőről beszélsz?! – járkált idegesen fel-alá az...

? Az első nászéjszaka után Dani – a férj – másnap hajnalban megjelent Krisztával az újdonsült felesége szüleinél... Kriszta még mindig menyasszonyi ruhában volt. A haja kissé zilált, szeme alatt sötét karikák, és zavartan nézett maga elé. Az édesapja és édesanyja hitetlenkedve nyitottak ajtót. – Mi történt? – kérdezte Kriszta anyja aggódva. Dani hidegen felelt: – Nem tudtam, hogy nem én vagyok az első. Visszahoztam ebbe a putriba!. A férfi hangja éles volt, a tekintete szikrázott. Kriszta apja meglepetten nézett rá, majd egy hosszú csend után csak ennyit mondott: – Miért, te talán használt autót szűz állapotban keresel?! A levegő megfagyott. Az anya döbbenten meredt férjére. Kriszta megsemmisülten suttogta: – Apa… De az apa folytatta: – A lányom nem tárgy. Nem egy lezárt konzervdoboz, amit bontatlanul kell átvenni. Ő egy ember, Dani! Egy olyan ember, akit te választottál, szerettél, elvettél. Most meg visszaadnád, mert nem volt szűz? Dani összepréselte ajkát. – Ez az elv. Jogom van tudni, hogy mi volt előtte. – És neki is joga van tudni, hogy te vajon hány nőn mentél át, mielőtt hozzáértél volna! Dani némán állt. Kriszta könnyeit törölgetve fordult el. – Szóval ennyit értem neked… Egy múltbéli szám. Az apa lehajolt Kriszta cipőjéhez, és lassan visszahúzta a lány lábára az egyik magassarkút, ami az ajtó előtt lecsúszott róla. – Gyerünk, kislányom – mondta halkan. – Mi visszafogadunk, de csak ha te akarod. Ha pedig harcolni akarsz ezért a fiúért, tudd, hogy nem egy hiba vagy – hanem egy ember. És az igaz ember értéket lát, nem számokat. Olyan fordulat vár rád, amit nem fogsz elfelejteni… ?

? Az első nászéjszaka után Dani – a férj – másnap hajnalban megjelent Krisztával az újdonsült felesége szüleinél... Kriszta még mindig menyasszonyi ruhában volt. A haja kissé zilált, szeme alatt sötét karikák, és zavartan nézett maga elé. Az édesapja és édesanyja hitetlenkedve nyitottak ajtót. – Mi történt? – kérdezte Kriszta anyja aggódva. Dani hidegen felelt: – Nem tudtam, hogy nem én vagyok az első. Visszahoztam ebbe a putriba!. A férfi hangja éles volt, a tekintete szikrázott. Kriszta apja meglepetten nézett rá, majd egy hosszú csend után csak ennyit mondott: – Miért, te talán használt autót szűz állapotban keresel?! A levegő megfagyott. Az anya döbbenten meredt férjére. Kriszta megsemmisülten suttogta: – Apa… De az apa folytatta: – A lányom nem tárgy. Nem egy lezárt konzervdoboz, amit bontatlanul kell átvenni. Ő egy ember, Dani! Egy olyan ember, akit te választottál, szerettél, elvettél. Most meg visszaadnád, mert nem volt szűz? Dani összepréselte ajkát. – Ez az elv. Jogom van tudni, hogy mi volt előtte. – És neki is joga van tudni, hogy te vajon hány nőn mentél át, mielőtt hozzáértél volna! Dani némán állt. Kriszta könnyeit törölgetve fordult el. – Szóval ennyit értem neked… Egy múltbéli szám. Az apa lehajolt Kriszta cipőjéhez, és lassan visszahúzta a lány lábára az egyik magassarkút, ami az ajtó előtt lecsúszott róla. – Gyerünk, kislányom – mondta halkan. – Mi visszafogadunk, de csak ha te akarod. Ha pedig harcolni akarsz ezért a fiúért, tudd, hogy nem egy hiba vagy – hanem egy ember. És az igaz ember értéket lát, nem számokat. Olyan fordulat vár rád, amit nem fogsz elfelejteni… ?

Nem tudtam, hogy nem én vagyok az első! Vigyétek vissza!Kriszta a tükör előtt állt, és elkeseredetten nézte magát....

Ezt a lakást a szüleidnek vetted? Mostantól ők adják ki az egyik szobát!” – döbbent meg Judit, amikor a férje újabb arcát mutatta… és még nem is sejtette, mire készül. De amit ezután tett, azt a fél város emlegetni fogja! ?⬇

Ezt a lakást a szüleidnek vetted? Mostantól ők adják ki az egyik szobát!” – döbbent meg Judit, amikor a férje újabb arcát mutatta… és még nem is sejtette, mire készül. De amit ezután tett, azt a fél város emlegetni fogja! ?⬇

Amikor Judit hazaért, a férjét, Tamást a nappaliban találta – idegesen járt fel-alá, mintha tüskék között toporogna. A...

? „Egy nyugdíjas tanárnő megállt a piacon, és odaadta az utolsó ezresét egy frissen szabadult fiatalnak. Mindenki bolondnak nézte. De pár nap múlva valaki becsöngetett hozzá, és amit akkor megtudott, arra senki nem számított… Ez a történet megtanít újra bízni az emberségben!” A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá Zsuzsa néni egész életében tanárként dolgozott, és most kénytelen volt zöldséget árulni a piacon a nevetségesen alacsony nyugdíja miatt. A veje új feleséget hozott a közös lakásba, a lánya pedig visszaköltözött a gyerekkel az anyjához. Zsuzsa, ahogy csak tudott, segített nekik. – Anyu, rosszul érzem magam, hogy így terhelek téged. Egész nap a kertben vagy, aztán a piacon... – mondta Elvira. – Pihenhetnél egy kicsit. – Semmi baj, lányom. Amíg bírom, segítek neked meg az unokámnak. Ti is sokat segítetek – a kert felét két nap alatt kigyomláltátok! Egyedül nem bírtam volna el vele – válaszolta az asszony. – És hát Lilinek is új cipő kell iskolakezdésre. Nem mehet szakadtban, ugye? Így éltek – egymást segítve, szűkösen, de szeretetben. Hittek benne, hogy egyszer talán náluk is kisüt a nap. Persze, ha Elvira kicsit könyöklősebb típus lett volna, könnyebb lenne az élete. Egy reggel Zsuzsa elindult a piacra. Jó helye volt, sok vevő. Ezt más árusok is észrevették, köztük régi ismerőse, Ludmilla is. Mire Zsuzsa odaért, Ludmilla már elfoglalta a helyét. – Jaj, te meg miért alszol ilyen sokáig? Bocs, már elfoglaltam a helyed. Pakolok majd egy órát, szóval ma máshol kell árulnod – jelentette ki Ludmilla. Zsuzsa nem vitatkozott – nem ilyen volt. Arrébb ment, kipakolta az áruit. Mellé egy régi szomszédasszony, Teri telepedett le. – Na, a vejeddel mi a helyzet? Nem jött vissza? – kérdezte Teri. – Nem. Már más élete van – sóhajtott Zsuzsa. – A mai fiatalokat nem érdekli a család. Inkább maguknak akarnak élni. Az én fiam is még mindig nőtlen, csak a hegyeket járja – mesélte Teri. Ahogy beszélgettek, repült az idő. Délután egy furcsán öltözött, fiatal férfi jelent meg a piacon. – Ez tuti sittes volt! – suttogta Ludmilla, és mindenki a jövevényt bámulta. A férfi Zsuzsa pultjához sétált, előhúzta üres zsebeit, és kérdezett: – Néni, egy fillérem sincs. Adna két almát hitelbe? – Á, vidd csak, nem nagy ügy. De mondd csak, egy ilyen fiatalnak hogyhogy nincs pénze? – kérdezte Zsuzsa vállat vonva. – Most jövök… olyan helyről, amit jobb nem emlegetni. Ne tessék félni, nem vagyok gyilkos. Egy nő miatt kerültem oda. Elvakultam, és ráfáztam. – A családod nem segít? – Megvannak, de nem akarok hívni senkit. Meg akarom őket lepni. Otthon Szekszárdon lakom. – Az nincs közel! A férfi elment a buszpályaudvar felé, beszélt valamit egy sofőrrel, majd visszatért Zsuzsához. – Néni… tudna egy kis pénzt adni kölcsön? Ha nem segít, nem jutok haza. Megígérem, visszahozom! – Mennyit kérsz? – Ezret... Zsuzsa a többi árus döbbent tekintete ellenére elővett egy ezrest, és a fiú kezébe nyomta. – Gyalog mégse megy haza. Vidd csak. – Köszönöm szépen! Visszahozom, ígérem! Engem Palkónak hívnak. És Önt? – Zsuzsa vagyok. Zsuzsa néni. – Köszönöm, Zsuzsa néni! – mondta a fiú, és elindult a buszhoz. – Megbolondultál, Zsuzsa?! Ez a pénznek bottal inthetsz! – háborgott Teri. – Segítenünk kell egymáson. Nem vagyunk állatok – válaszolta Zsuzsa. – Egy sittes nem ember! Az börtönből jött, és oda is való vissza! Zsuzsa csak legyintett, és hazament. (Folytatás az első kommentben…)

? „Egy nyugdíjas tanárnő megállt a piacon, és odaadta az utolsó ezresét egy frissen szabadult fiatalnak. Mindenki bolondnak nézte. De pár nap múlva valaki becsöngetett hozzá, és amit akkor megtudott, arra senki nem számított… Ez a történet megtanít újra bízni az emberségben!” A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá Zsuzsa néni egész életében tanárként dolgozott, és most kénytelen volt zöldséget árulni a piacon a nevetségesen alacsony nyugdíja miatt. A veje új feleséget hozott a közös lakásba, a lánya pedig visszaköltözött a gyerekkel az anyjához. Zsuzsa, ahogy csak tudott, segített nekik. – Anyu, rosszul érzem magam, hogy így terhelek téged. Egész nap a kertben vagy, aztán a piacon... – mondta Elvira. – Pihenhetnél egy kicsit. – Semmi baj, lányom. Amíg bírom, segítek neked meg az unokámnak. Ti is sokat segítetek – a kert felét két nap alatt kigyomláltátok! Egyedül nem bírtam volna el vele – válaszolta az asszony. – És hát Lilinek is új cipő kell iskolakezdésre. Nem mehet szakadtban, ugye? Így éltek – egymást segítve, szűkösen, de szeretetben. Hittek benne, hogy egyszer talán náluk is kisüt a nap. Persze, ha Elvira kicsit könyöklősebb típus lett volna, könnyebb lenne az élete. Egy reggel Zsuzsa elindult a piacra. Jó helye volt, sok vevő. Ezt más árusok is észrevették, köztük régi ismerőse, Ludmilla is. Mire Zsuzsa odaért, Ludmilla már elfoglalta a helyét. – Jaj, te meg miért alszol ilyen sokáig? Bocs, már elfoglaltam a helyed. Pakolok majd egy órát, szóval ma máshol kell árulnod – jelentette ki Ludmilla. Zsuzsa nem vitatkozott – nem ilyen volt. Arrébb ment, kipakolta az áruit. Mellé egy régi szomszédasszony, Teri telepedett le. – Na, a vejeddel mi a helyzet? Nem jött vissza? – kérdezte Teri. – Nem. Már más élete van – sóhajtott Zsuzsa. – A mai fiatalokat nem érdekli a család. Inkább maguknak akarnak élni. Az én fiam is még mindig nőtlen, csak a hegyeket járja – mesélte Teri. Ahogy beszélgettek, repült az idő. Délután egy furcsán öltözött, fiatal férfi jelent meg a piacon. – Ez tuti sittes volt! – suttogta Ludmilla, és mindenki a jövevényt bámulta. A férfi Zsuzsa pultjához sétált, előhúzta üres zsebeit, és kérdezett: – Néni, egy fillérem sincs. Adna két almát hitelbe? – Á, vidd csak, nem nagy ügy. De mondd csak, egy ilyen fiatalnak hogyhogy nincs pénze? – kérdezte Zsuzsa vállat vonva. – Most jövök… olyan helyről, amit jobb nem emlegetni. Ne tessék félni, nem vagyok gyilkos. Egy nő miatt kerültem oda. Elvakultam, és ráfáztam. – A családod nem segít? – Megvannak, de nem akarok hívni senkit. Meg akarom őket lepni. Otthon Szekszárdon lakom. – Az nincs közel! A férfi elment a buszpályaudvar felé, beszélt valamit egy sofőrrel, majd visszatért Zsuzsához. – Néni… tudna egy kis pénzt adni kölcsön? Ha nem segít, nem jutok haza. Megígérem, visszahozom! – Mennyit kérsz? – Ezret... Zsuzsa a többi árus döbbent tekintete ellenére elővett egy ezrest, és a fiú kezébe nyomta. – Gyalog mégse megy haza. Vidd csak. – Köszönöm szépen! Visszahozom, ígérem! Engem Palkónak hívnak. És Önt? – Zsuzsa vagyok. Zsuzsa néni. – Köszönöm, Zsuzsa néni! – mondta a fiú, és elindult a buszhoz. – Megbolondultál, Zsuzsa?! Ez a pénznek bottal inthetsz! – háborgott Teri. – Segítenünk kell egymáson. Nem vagyunk állatok – válaszolta Zsuzsa. – Egy sittes nem ember! Az börtönből jött, és oda is való vissza! Zsuzsa csak legyintett, és hazament. (Folytatás az első kommentben…)

A nagyi pénzt adott egy ex-rabnak buszra. Később hívatlan vendégek állítottak be hozzá..Zsuzsa néni egész életében...