Mindenegyben blog 2025. március 19. (szerda), 17:10
ELBÚCSÚZTAM A K-9-ES TÁRSAMTÓL
Sosem sírtam. Nem, amikor szolgálat közben golyót kaptam. Nem, amikor a házasságom szétesett, mert mindig a munka volt az első. Még akkor sem, amikor az öregem meghalt. De ma este, a Kanapémon ülve, Rex fejével az ölemben, nem tudtam megállítani a könnyeket.
A légzése lassú volt, egyenetlen. Az állatorvos azt mondta, Itt az ideje—a teste feladja, és itt tartani önző lenne. De hogy a fenébe kellett volna elengednem a valaha volt legjobb társamat?
Rex nem csak egy kutya volt. Többször mentette meg az életemet, mint amennyit meg tudtam számolni. Kétszer akkora gyanúsítottakat szedett le, drogokat szimatolt, eltűnt gyerekeket talált—a fenébe is, bátrabb volt, mint a tisztek fele, akikkel együtt dolgoztam. És most itt volt, összegömbölyödött ellenem, az egykor erős váz vékony és gyenge, a szeme fáradt, de bizakodó.
"Te jó, haver," suttogtam, simogatta a bundáját. "Jobb, mint jó.”
A farka egyszer megütötte-lassan, de ott. Egy gyenge kísérlet arra, hogy megvigasztaljon, amikor nekem kellett volna erősnek lennem.
A tenyeremmel letöröltem az arcomat, de ez nem állította meg a mellkasom remegését. A ház úgy érezte, túl csendes, túl csendes, mintha már tudta, hogy nem jön vissza az állatorvos holnap.
Lehajoltam, a homlokomat az övéhez nyomtam. "Szeretlek, haver" - fojtottam el. "Találkozunk a másik oldalon.”
Ezután ...A folytatásban minden kiderül! ?lásd az első megjegyzést??
Az Utolsó ŐrségSoha nem sírtam. Nem akkor, amikor a szolgálat teljesítése közben golyót kaptam. Nem akkor, amikor a...
Mindenegyben blog 2025. március 19. (szerda), 14:31
A lány elkésett az interjúról, mert egy idős bácsinak sietett segíteni, aki hirtelen rosszul lett az utca közepén! Amikor végre beért az irodába – majdnem elájult attól, amit meglátott... ???
Valéria gondolkodás nélkül rohant ki a kávézóból. Az utca túloldalán egy idős férfi hirtelen megingott, a mellkasához kapott, majd lassan a földre rogyott. Az autók megállás nélkül dudáltak, a sofőrök kiabáltak, a járókelők pedig elfordították a tekintetüket, mintha féltek volna, hogy rájuk szakad egy idegen szerencsétlensége.
— Tartson ki! Rosszul van? – Valéria leguggolt mellé, kezét a bácsiéra téve.
Az idős férfi nehezen lélegzett, szemei félig csukva voltak. Gyenge mozdulattal a pénztárcája felé intett.
— Gyógyszer… ott…
Valéria visszatartotta lélegzetét, és remegő kézzel kezdett kutakodni az öreg bőrtáskában. Ujjai reszkettek, de végül megtalálta az apró gyógyszeres üveget. Kivett egy tablettát, gyorsan a bácsinak adta, és segített neki bevenni.
— Lélegezzen nyugodtan… Minden rendben lesz – mondta gyengéden, bár alig tudta leplezni az izgalmát.
Egy pillanat alatt a bácsi légzése egyenletesebb lett. Valéria óvatosan felültette, majd a legközelebbi padhoz kísérte.
— Megmentette az életemet – sóhajtott az öregember, miközben végre kinyitotta a szemét. – Hogyan hálálhatnám meg?
— Ó, ne! – kapott a fejéhez Valéria, ahogy eszébe jutott az interjú. Késésben volt!
Gyorsan felpattant, motyogott valami olyasmit, hogy „a lényeg, hogy jobban van”, és rohant a metróhoz.
Ennyi volt… Az esély elszalasztva.
A metrószerelvényben megállt, és a sötét ablak tükröződésébe nézett. Most mi lesz? Talán még nincs minden veszve?
Ahogy kiszáguldott az állomásról, majdnem nekiment valakinek. Többször is ránézett a telefonjára, hogy ellenőrizze az útvonalat – az iroda két sarokra volt.
Mire odaért, a mellkasa még mindig zihált. Utolsó esély.
Óvatosan kopogott a „Rendező” feliratú ajtón.
— Jöjjön be!
Csak vegyél egy mély levegőt. Valéria kinyitotta az ajtót… És abban a pillanatban teljesen elvesztette a szavát… ???
A folytatás az első hozzászólásban a kép alatt ???
Kitettem egy fényképet bikiniben, és a menyem öregnek és ráncosnak nevezett. Egy életreszóló leckét tanítottam neki,...
Mindenegyben blog 2025. március 18. (kedd), 16:05
"Nem vagy elég nagy hozzá!" Mindenki kinevette, amiért feleségül vette a lányt! De most, évekkel később, mindenki azt kívánja, bárcsak ne tette volna ?? nézd meg, mi történt az első hozzászólásnál ?
Két lány egyedülálló apukája felébred, hogy reggelit készítsen a lányainak, de már valaki megfőzte azt Miután János...
Mindenegyben blog 2025. március 17. (hétfő), 17:37
A börtönorvos minden este behívatta magához a csinos rabot. De amikor megtudta, hogy ki is ő valójában, teljesen ledöbbent.
Anna, egy huszonöt éves fiatal nő, gyűlölte az estéket. Ez volt az az idő, amikor engedelmeskednie kellett egy ötvenöt éves férfi akaratának. A körülmények úgy alakultak, hogy nem volt más választása. Eleinte naivan azt hitte, hogy megtagadhatja, de a tapasztaltabb cellatársai gyorsan felvilágosították a börtönben uralkodó törvényekről. Elmagyarázták neki, hogy az orvossal szembeszállni értelmetlen – hatalma óriási volt, és ha akarta, pokollá tehette az életét. Anna végül úgy döntött, hogy inkább a kisebbik rosszat választja: engedelmeskedik.
Pál már évek óta börtönorvosként dolgozott. Ez a hely tökéletes volt számára, hiszen itt szinte korlátlan hozzáférése volt a női rabokhoz a saját örömére. Amint Anna bekerült, rögtön felfigyelt rá – a lány szépsége kiemelte őt a többiek közül.
Először akkor került a börtönkórházba, amikor a rabtársai megtámadták. Később megértette, hogy az egész egy előre kitervelt csapda volt. A támadás után azonnal a rendelőbe vitték kivizsgálásra, ahol Pál már várta. Ott közölte vele, hogy innentől minden este be fogják hozzá kísérni. Nyugodt, kimért hangon ecsetelte, milyen következményei lesznek az ellenállásnak. Anna nem látott kiutat.
Ahogy ígérte, Pál gondoskodott róla, hogy a lánynak jobb körülményei legyenek. A többi rab kénytelen volt tisztelettel bánni vele, az őrök pedig nem bántották. Egyetlen vigasza az volt, hogy az orvos nem minden nap dolgozott. Viszont Pál szoros kapcsolatban állt a börtönigazgatóval, és befolyása szinte vetekedett az övével. Mindenki félt tőle.
Így teltek a hetek. Az őrök rendszeresen átkísérték Annát az orvosi szobába, ahol kénytelen volt eltűrni mindazt, ami történt. Senki nem avatkozott közbe, senkit nem érdekelt az igazság.
De a sors közbeszólt. Egy nap váratlanul áthelyezték Annát egy másik intézménybe. Pál semmit nem tehetett ellene. Még az igazgató sem tudta, miért vitték el a lányt.
A doktor azonban nem hagyta el a börtönt. Minden erejével kapaszkodott a pozíciójába, és eltökélt volt, hogy itt fog dolgozni, amíg csak lehet. Amikor új igazgató érkezett, azonnal megpróbált jó viszonyt kialakítani vele. Figyelte, hogyan kezd bele az új főnök a reformokba, és úgy döntött, hogy egyelőre visszafogja magát. Nem akart felesleges kockázatot vállalni, amíg nem biztos a helyzete.
A börtönben elkezdődött a rendcsinálás: néhány őrt már kirúgtak, és a fegyelem egyre szigorodott. Pál is érezte, hogy óvatosnak kell lennie. Ezért inkább a főnök mellé állt, besúgta a kollégáit, és mindenben segítette a reformokat. Ez be is vált: a friss vezető, Boriszovics Jenő, egyre többször kérte ki a véleményét, konzultált vele a rabok egészségügyi állapotáról, és szép lassan a jobbkezévé tette.
Minden Pál terve szerint haladt.
Aztán egy nap…..??? A folytatás az első kommentben a kép alatt!
A börtönorvos minden éjjel behívta a csinos rabnőt a rendelőjébe. Amikor megtudta, ki is ő valójában, teljesen...
Mindenegyben blog 2025. március 17. (hétfő), 08:56
A férjem minden este kisurrant a hotel szobánkból, és hazudott róla, egy este titokban követtem őt
A férjemmel akkor már öt éve voltunk házasok. Minden tökéletesnek tűnt – egészen addig a nyaralásig.
Úgy döntöttünk, hogy néhány napot a tengerparton töltünk, és itt jön a lényeg: ő választotta ki a hotelt. Kiderült, hogy nem volt véletlen.
Az első este arra ébredtem, hogy hallom, ahogy észrevétlenül kisurran a szobánkból. Félálomban és zavartan lehunytam a szemem, és azt mondtam magamnak, biztos csak képzeltem.
Másnap reggel megkérdeztem: „Hogy aludtál?”
„Nagyszerűen,” válaszolta mosolyogva. „Egyszer sem ébredtem fel. Te hogy aludtál?”
Erőltettem egy mosolyt, és úgy tettem, mintha semmit sem láttam volna.
De a következő este? Készen álltam. Ébren maradtam, vártam. És valóban, körülbelül éjfél körül ismét csendben kisurrant a szobából.
Ezúttal követtem őt, szívem hevesen vert, és fogalmam sem volt, mit fogok felfedezni.⬇️ ? Olvasd el a folytatást a hozzászólásban! ??
Egy fiú beleesett egy gorilla ketrecébe – de erre a reakcióra senki sem számítottA világ tele van meglepő és megható...
Mindenegyben blog 2025. március 16. (vasárnap), 16:51
? A SZÜLEIM ELHAGYTAK A HÚGOM KARRIERJÉÉRT – 12 ÉVVEL KÉSŐBB RÁJÖTTEK, HOGY GAZDAG VAGYOK! MOST VISSZA AKARNAK TÉRNI AZ ÉLETEMBE... ?
"Bianka! Drágám! Olyan régen láttunk!" – mondta anyám műmosollyal az arcán.
Én hátraléptem. "Bocsánat, ismerjük egymást?"
Apa arca vörös lett a dühtől. "Hogy beszélsz velünk?! Tudod egyáltalán, KIK vagyunk?"
Hát persze, hogy tudtam. Ők voltak azok, akik 10 évesen otthagytak a nagymamámnál, mert a húgom, Lili tehetséges tornász volt, és csak rá akartak koncentrálni. Azt mondták, csak egy kis időre megyek a nagyihoz, de soha nem jöttek vissza értem.
12 évesen feladtam, hogy keressem őket. Ők sem próbálkoztak.
Közben Róbert nagybátyám és Erika nagynéném örökbe fogadtak, és ők lettek az igazi családom. Kitanítottak, támogattak, és most, 22 évesen, sikeres IT-szakemberként többet keresek, mint a szüleim együttvéve.
És mi történt pár hónapja? Lili egy súlyos baleset miatt nem tudott többé versenyezni, és hirtelen eszükbe jutott, hogy létezem!
A templomban próbáltak a közelembe férkőzni, de én már tudtam, hogyan kell helyre tenni őket. ? Olvasd tovább, hogyan mondtam el nekik az igazságot!
