Majdnem hároMajdnem három évig a lányomnál éltem külföldön. A fiam vigyázott a lakásomra, amíg távol voltam. Egy nap a vőm egyszerűen azt mondta:– A lányoddal mindent megbeszéltünk. Úgy gondoljuk, ideje hazatérned.Ez igazi meglepetés volt számomra, de még nem tudtam, hogy otthon egy másik meglepetés is vár rám a fiamtól.Most tehetetlen helyzetben vagyok, és nem tudom, mit tegyek. A történetemet a hozzászólásokban található linken osztom meg, kérlek, adjatok tanácsot! ⬇️⬇️
Felébredtem a műtét közben – ez volt életem legborzalmasabb élménye Egy kanadai nő, Donna Penner története bejárta a...
Mindenegyben blog 2025. március 25. (kedd), 08:14
Az apa tragikusan fiatalon meghal, mikor gyermeke alig pár hónapos. 15 évvel később azonban egy idegen kopogtat a család ajtaján és arra kéri őket, azonnal menjenek ki a házból
Az apa tragikusan fiatalon meghal, mikor gyermeke alig pár hónapos. 15 évvel később azonban egy idegen kopogtat a...
Mindenegyben blog 2025. március 25. (kedd), 07:49
Az esküvői szertartásunkon a vőlegényem egy kisgyerekkel lépett be a templomba, aki pont úgy nézett ki, mint ő, és azt mondta: „El kell mondanom az igazságot.”
Az esküvői szertartásunkon a vőlegényem egy kisgyerekkel lépett be a templomba, aki pont úgy nézett ki, mint ő, és azt...
Mindenegyben blog 2025. március 24. (hétfő), 21:57
A kiskutyám, Maszat kíváncsian szaladgált egy régi zsák körül, ami az út szélén hevert. A zsák furcsán mozgott, mintha valami élő dolog lenne benne.
Aznap a nap lassan ereszkedett a horizontra, és élénk narancs meg rózsaszín árnyalatokra festette az eget. Én a házunk verandáján ültem, és néztem, ahogy a kiskutyám, Maszat, vidáman rohangált az udvarban, a játékaival játszva. Aztán egyszer csak valami új dolog keltette fel a figyelmét – egy régi zsák a kerítés mellett.
Nem foglalkoztam vele különösebben. Azt hittem, biztos a szél fújta oda. De Maszat mintha teljesen belebolondult volna. Körbe-körbe rohangált körülötte, szaglászta, aztán hirtelen megdermedt, mintha hallott volna valami furcsát. És akkor vettem én is észre – a zsák megmozdult.
Először azt hittem, csak képzelődöm, de nem. A zsák tényleg mozgott. Nagyon lassan, alig észrevehetően, de mozgott. Kirázott a hideg. Mi lehet benne? Egy állat? Kígyó? Vagy valami még rémisztőbb?
Áthívtam a szomszédokat, hogy segítsenek kideríteni, mi ez az egész. Ott álltunk mind a zsák körül, és értetlenül, kicsit félve bámultuk. Senki nem mert közelebb menni. Maszat viszont tovább körözött körülötte, és halk, de határozott hangokat adott ki, mintha valami fontosat akarna nekünk mondani.
– Nyissuk ki óvatosan – javasolta az egyik szomszéd, és mindenki bólintott. Megfogtuk a zsák sarkait, és lassan, óvatosan elkezdtük kibontani a madzagot, ami össze volt kötve.
Amikor a zsák kinyílt, olyat láttunk, amitől mindannyian teljesen ledöbbentünk...
A folytatás az első hozzászólásban ???
A nap már éppen alábukni készült a fák mögé, narancssárga és rózsaszín árnyalatokkal festve be az eget, mint egy...
Mindenegyben blog 2025. március 24. (hétfő), 21:09
„Az anyósom hűtőszekrényt hozott a születésnapomra... majd kiderült, hogy nekem kell kifizetnem az egészet – rossz emberrel próbált játszani!”
A születésnapomon Ilona, az anyósom – aki sosem kedvelt igazán – megjelent a házunk ajtajában, önelégült vigyorral és egy óriási dobozzal.
És mit rejtett a doboz?
Egy csillogó, rozsdamentes acél hűtő – pont olyan, amilyenről mindig is csak álmodtam.
„Úristen, Ilona,” tátottam a számat. „Nem is tudom, mit mondjak!”
Ő csak sütkérezett a döbbenetemben. „Úgy gondoltam, megérdemelsz végre valami elegánsat. Tekintsd a családba való igazi befogadásom jelének.”
Egy pillanatra elhittem, hogy talán, csak talán, végre tényleg tett valami kedveset.
Aztán előhúzott egy borítékot.
„Jaj, majdnem elfelejtettem! Csak ezt írd alá, jó?”
Felvontam a szemöldököm. „Mit kellene aláírnom?”
„A részletfizetési szerződést,” mondta könnyedén legyintve. „Én már kifizettem az előleget – ötezer forintot – a többi csak havi kilencvenezer, egy évig. Igazán jó üzlet, nem?”
Mintha gyomorszájon vágtak volna. Ilona nem ajándékot hozott – hanem egy több százezres számlát, amit rám akart sózni.
És ami a legszebb? Tökéletesen tudta, hogy anyukám kórházi számlái miatt teljesen kiürítettük a megtakarításainkat.
Mosolyogtam. Kényszeredetten. De már akkor tudtam, mit fogok tenni.
„Ilona, teljesen igazad van. Imádom. De mielőtt bármit is aláírnék, hadd tegyek én is csak egy apró dolgot érted…” ⬇️
??? Folytatás az első kommentben ????
Az anyósom „megajándékozott” egy hűtőszekrénnyel, majd rám akarta terhelni a teljes árat – rossz emberrel próbált meg...
Mindenegyben blog 2025. március 24. (hétfő), 20:35
„A férjem azt mondta, unalmas vagyok, és lelépett egy bulizós lánnyal – két év múlva besétált a csendes kis kávézómba, és csak mosolyogni tudtam.”
Azt hittem, boldog életünk van. Hét év házasság, egy nevetéstől hangos otthon, és végre – megszületett a kislányunk, Luca.
Azt hittem, Bence is így érez.
Aztán egy este későn ért haza. Gyűrött volt az inge, kócos a haja, fáradtnak tűnt. Épp akkor tettem le Lucát aludni, amikor leült a kanapéra és nagyot sóhajtott:
– Beszélnünk kell.
Összeszorult a gyomrom.
– Emese… ez nem megy tovább. Csapdában érzem magam. Mindig fáradt vagy, csak a gyerekről beszélsz. Unalmas lettél.
Pislogtam. – Bence… van egy egyéves gyerekünk. Ezt együtt akartuk.
Elfordult. – Nem erre számítottam.
És akkor megcsörrent a telefonom. Üzenet Évától, a legjobb barátnőmtől:
„Most láttam Bencét a Blue Lounge-ban egy szőkével. Teljesen rácuppant.”
Megmutattam neki a képernyőt.
– Ki ez?
Egy pillanatig habozott, de már tudtam a választ.
– Boglárka a neve. Újra élőnek érzem magam mellette.
Élőnek.
A gyerekszoba felé pillantottam, ahol Luca békésen aludt. A szívem összeszorult. A fájdalmat felváltotta a düh.
– Hogy teheted ezt?! Hogy dobhatsz el minket?!
– Nem akarom ezt az életet – motyogta, és elindult az ajtó felé. – Elmegyek.
És elment. Eltűnt, nyomtalanul. Engem hagyott, hogy összeszedjem a darabokra tört életemet.
De két évvel később… belépett a kávézóm ajtaján.
??? Folytatás az első kommentben ????
„Unalmasnak” nevezett, és lelépett egy bulizós lánnyal – két év múlva megjelent a csendes kis kávézóm ajtajában, és én...
Mindenegyben blog 2025. március 24. (hétfő), 09:11
Rossz irányba ment a barlangban, zsákutcába került.. nem tudták kimenteni a férfit. 16 éve már, hogy ez a hely a sírhelye is.Soha nem fogják kiszabadítani. Hátborzongató történet a leírásban
„Rossz irányba ment a barlangban… és soha többé nem jött ki onnan” – 16 éve ez a férfi saját sírjában fekszik a föld...
Mindenegyben blog 2025. március 24. (hétfő), 06:14
? — Anya, ne hívj minden nap! Egész nap dolgozom, aztán a gyerekekkel és a házzal kell foglalkoznom. Most nem tudok menni! — kiabáltam a telefonba. — És ne hívj többet!
Letettem a telefont. Három nap telt el. Anyám nem hívott, és ez kezdett aggasztani. ?
Aznap már nem bírtam tovább, és úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá.
Amikor megérkeztem, az ajtó zárva volt. Kopogtam, de senki sem válaszolt. Rossz érzésem támadt, és úgy döntöttem, hogy a kulcsommal nyitom ki az ajtót. ⬇️⬇️⬇️
‼️‼️‼️⚠️⚠️⚠️ Olvassa el a teljes történetet, és nézzen meg több fényképet a hozzászólásokban található linken ⬇️⬇️⬇️???
Ne hívj többet, elfoglalt vagyok! – és anyám soha többé nem hívott Negyvennégy éves vagyok. Három gyönyörű gyermek...
Mindenegyben blog 2025. március 23. (vasárnap), 15:36
Két év Németországban töltött idő után egy falusi vendéglőben tudtam meg, hogy a feleségem már régóta nem vár rám.
Nem éreztem a lábam, amikor kiszálltam a kisbuszból, amely a falu központjában kitett. Két év németországi építkezések után, amikor konténerekben aludtam és útközben ettem, teli zsebbel tértem haza, de a lelkemben a vágyakozás súlyával. Fogtam a régi bőröndömet, amelyet kötéllel kötöttem össze, hogy ne essen szét, és elindultam az utcán a ház felé, amelyet saját kezűleg építettem, mielőtt elmentem.
Néhány szomszéd üdvözölt a kapuban, mások elfordultak. Furcsának találtam, de az út utáni fáradtságnak tulajdonítottam. Úgy döntöttem, hogy először a falusi vendéglőbe megyek, hogy vegyek egy üveg palinkát a Anikóval töltött estére.
Amikor beléptem, a kocsmáros,Lajos bácsi, egy felespohárral a kezében dermedten állt...??? Folytatás az első kommentben ????
