Elvittük a kisbabánkat a templomba keresztelőre – ‘EZ LEHETETLEN’ – suttogta a pap, amikor a karjába vette a babát"
A kezem még mindig remeg, miközben ezt írom... A férjemmel, Dániellel nemrég úgy döntöttünk, hogy megkereszteljük újszülött kislányunkat, Zsófit. Nagy izgalommal érkeztünk meg a templomba, készen álltunk az ünnepi szertartásra, és úgy éreztük, ez a nap csakis tökéletes lehet.
Balázs atya szokásához híven barátságos volt, kedves mosollyal fogadott minket, és semmi nem utalt arra, hogy bármi baj történhetne. De amikor a szertartás közben a karjába vette a kislányunkat, az arckifejezése teljesen megváltozott.
Láttam, hogy Balázs atya hosszan bámulja Zsófi arcát, majd halkan, remegő hangon suttogta: „Ez lehetetlen…”
Abban a pillanatban fogalmunk sem volt, mit jelenthetnek a szavai, de az az érzés, hogy valami nincs rendben, egy pillanat alatt átjárta a templomot. Néhány perccel később az atya olyan igazságot osztott meg, amely örökre megváltoztatta az életünket.
A következő szavai olyan mélyen érintettek minket, hogy egyszerre omlott össze minden, amiben addig hittünk. „Ez a gyermek az én testvéremtől származik...”??⬇️A teljes történet a kommentek között található.
„Elvittük a kisbabánkat a templomba keresztelőre – A pap a karjába vette a babát, majd azt suttogta: ‘Ez...
Mindenegyben blog 2025. január 06. (hétfő), 19:27
"A férjem egy összegyűrt 20.000 forintost dobott elém, és azt mondta: 'Csinálj belőle pazar karácsonyi vacsorát a családomnak – ne hozz szégyent rám!'"
Karácsony előtt néhány nappal Gergő, a férjem, egy összegyűrt 20.000 forintos bankjegyet hajított elém a konyhában.
– Tessék – mondta önelégülten. – Csinálj belőle egy rendes karácsonyi vacsorát. Ne hozz szégyent rám a családom előtt!
Felvettem a pénzt, és döbbenten bámultam rá.
– Gergő, ez még egy pulykára sem lenne elég, nemhogy egy vacsorára nyolc embernek – mondtam.
Ő megvonta a vállát, kényelmesen a hűtőnek dőlve.
– Anyám mindig megoldotta. Légy találékony, Nóra. Ha nem vagy rá képes, csak szólj. De akkor szólok a családnak, hogy ne várjanak sokat.
A kezem ökölbe szorult, de ahelyett, hogy dühösen reagáltam volna, édes mosolyra húztam a számat.
– Ne aggódj, Gergő. Megoldom – válaszoltam csendesen.
A következő napokban a mintafeleséget játszottam, de közben a bosszúmat terveztem. A saját megtakarításaimból készítettem el a legpazarabb karácsonyi vacsorát, amit Gergő családja valaha látott.
De Gergő nem tudta, hogy a desszert nemcsak édességet tartogat, hanem egy olyan meglepetést is, amit sosem fog elfelejteni. ??⬇️A teljes történet a kommentek között található.
A férjem kihagyta első gyermekünk születését – Hazatérésemkor üres ház és egy baljós üzenet várt a kiságybanPrenesa...
Mindenegyben blog 2025. január 06. (hétfő), 12:46
"MINDEN NAP ÚJ JÁTÉKOK JELENTEK MEG A FIAM SÍRJÁN – EZÉRT ÚGY DÖNTÖTTEM, KIDERÍTEM, KI TESZI EZT!"
A fiam 21 évesen motorbalesetben hunyt el. Amikor a rendőrségtől megkaptam a hívást, nem akartam elhinni. Olyan valószerűtlennek tűnt… de sajnos igaz volt.
A bűntudat azonnal rám nehezedett – három éve nem beszéltünk egymással. Az utolsó találkozásunkkor, amikor 18 lett, óriási veszekedésbe keveredtünk a karrierje miatt. Dühösen távozott az életünkből, és nem engedett közel magához többé. A férjemmel próbáltuk elérni, de teljesen elzárkózott. Bíztunk benne, hogy egyszer majd visszatér… de az a nap sosem jött el.
Amikor elveszítettem, megfogadtam, hogy minden nap meglátogatom a sírját.
Az első látogatásomkor egy plüssmackót találtam ott. Azt hittem, valaki véletlenül hagyta ott, ezért elvittem, és virágokat tettem a helyére. De másnap újabb játékok voltak ott – tucatnyi. Valami furcsa zajlott, és fogalmam sem volt, ki vagy miért teszi ezt.
A harmadik napon azonban megláttam egy nőt, aki épp egy újabb játékot helyezett el a síron. Már éppen távozni készült, amikor odaszóltam neki… ???⬇️⬇️⬇️A teljes történet a kommentek között található.
Minden nap a 21 éves fia halála után egy gyászoló anya babajátékokat talál a sírján – A nap történeteÍrta: Szabó...
Mindenegyben blog 2025. január 06. (hétfő), 12:29
A férjem egy 17 éves palackpostát talált horgászás közben – az üzenet az írójának egykori házához vezetett minket!
Ádám úgy rontott haza a horgászásból, mintha kincset talált volna! Pedig azt mondta, estig el lesz, de alig másfél óra múlva már az ajtót csapta ki, és az izgalomtól szinte szikrázott körülötte a levegő.
„KATA! DRÁGÁM! KÉSZÜLJ, A SZOMSZÉD VÁROSBA MEGYÜNK!” – kiáltotta, amint belépett.
Teljesen összezavarodtam, de aztán megmutatta, mit talált: egy palackpostát, benne egy majdnem 18 éves levéllel! Ahogy elolvastam, csak annyit tudtam kérdezni: „Nem kellene szólni a rendőrségnek?”
„Nem” – felelte határozottan. – „Elmegyünk a levélben szereplő házhoz!”
Így hát útnak indultunk. A cím a szomszéd város egy lepusztult házához vezetett minket. De ami igazán felkeltette a figyelmünket, az a pincéhez tartozó ajtók voltak, pontosan úgy, ahogy a levélben írták. Ráadásul a kulcsot egy közeli padlódeszka alatt kellett volna megtalálnunk…
Amikor Ádám felhajtotta a deszkát, alatta valóban ott volt egy régi, rozsdás kulcs. A kulcsot a zárba illesztette, elfordította, és lassan kinyitotta az ajtót… ??⬇️⬇️⬇️A teljes történet az ELSő kommentben található.
A férjem egy 17 éves palackpostát talált horgászat közben – Az üzenet az írójának egykori házához vezetett minket2024....
Mindenegyben blog 2025. január 06. (hétfő), 09:09
„A házasságom már jóval azelőtt véget ért, hogy bármiféle papírt aláírtunk volna. Miklósnak a csillogás és a külsőségek sokkal fontosabbak voltak, mint mi ketten. Nagy ház, drága autók – ha valami kiabálta, hogy 'Nézz rám!', ő azt akarta. Szóval amikor végül közölte, hogy válni akar, nem lepődtem meg. Ami viszont megdöbbentett, az a gyorsasága és mohósága. 'A házat, az autót, a megtakarításokat akarom' – mondta önelégült mosollyal, majd hozzám vágta a morzsákat, a személyes dolgaimat, mintha az valami nagyvonalú ajánlat lenne.
Csak mosolyogtam és bólintottam. Hagytam, hogy mindent elvigyen, mert tudtam, mi jön ezután. Az ügyvédem őrültnek nézett, de mondtam neki, hogy engedje csak Miklóst nyerni. Aláírtuk a papírokat, és én még aznap délután elköltöztem, készen arra, hogy új életet kezdjek. De nem mielőtt megtettem volna az utolsó hívást. Minden elő volt készítve.
Másnap reggel a telefonom csörgött. Miklós hívott, teljesen dühöngött. 'MIT MŰVELTÉL?!' – ordította. 'Ó, Miklós,' – válaszoltam alig visszafojtott nevetéssel –, 'Mi a baj?'??⬇️⬇️⬇️A teljes történet az ELSő kommentben található.
