Egy vadász megetette a legyengült nőstényfarkast, aki haldoklott! Egy év múlva pedig furcsa hangot hallott – és felkiáltott... ??? Tamás a behavazott erdőn haladt át, feszülten figyelve minden apró neszre. Tapasztalt vadász volt, és jól tudta: télen ezekben a vidékekben ritkán látni élőlényt. A fagy mindent elnémított, az állatok rejtekhelyeikbe bújtak, a szél pedig elnyelte a zajokat. De aznap valami nem stimmelt. Megállt, mert mozgást vett észre előtte. A fák között, egy kis tisztáson valami feküdt. Először azt hitte, hogy egy kidőlt fatörzs, de aztán a sötét alak megremegett. Tamás lassan elindult előre, kezét a késére téve. Ahogy közelebb ért, összeszorult a szíve: egy nőstényfarkas feküdt előtte a hóban. Teljesen kimerült volt, a bundája csapzott és fénytelen, nehezen lélegzett. Még messziről is látszottak a bordái. A szemeiben borostyánszín szikrák csillantak meg, de nem volt bennük agresszió – csak fáradtság és fájdalom. — Mit keresel itt egyedül? — mormolta Tamás, miközben leguggolt. A farkas nem törődött vele, hogy barát vagy ellenség. Még csak fel sem próbált állni. Tamás lassan kigombolta a hátizsákját, elővett egy darab szárított húst, és óvatosan a farkas elé dobta. A farkas szeme megmozdult. Megszaglászta az ételt, de nem mozdult. — Vedd el, edd meg — mondta halkan. Pár hosszú másodperc telt el, mire a farkas lassan előrenyúlt és elvette a húst a fogaival. Tamás visszatartotta a lélegzetét. Ez a bizalom jele volt. — Úgy van... — suttogta. De abban a pillanatban, amikor ellazult, halk reccsenést hallott maga mögött. Tamás megdermedt. A farkas füle megrándult, tekintete hirtelen élessé vált. Érezte, hogy valaki nézi. NEM VOLT EGYEDÜL... ??? Folytatás az első kommentben a kép alatt! ???
APÁM KIDOBOTT, MERT HOZZÁMENTEM EGY SZEGÉNY FÉRFIHOZ, AZT ÜVÖLTÖTTE: "Ó, NE! MIT TETTÉL?!" ÉS KONTROLLÁLHATATLANUL ZOKOGOTT, AMIKOR 3 ÉV UTÁN ÚJRA LÁTOTT Nem így terveztem az életemet. Három évvel ezelőtt megtudtam, hogy terhes vagyok. Akkoriban Justinnal jártam, egy csendes áccsal, akit a kedvessége miatt szerettem. De apám – büszke, gazdag és uralkodó természetű ember – soha nem fogadta volna el. Amikor elmondtam neki, nem kiabált. Csak rám meredt, és azt mondta: „HA MEGCSINÁLOD, TÖBBÉ NEM VAGY A LÁNYOM.” A szavai mélyen megsebeztek. Apám egyedül nevelt fel anyám halála után, de a szeretete feltételekhez volt kötve. Amikor Justint és a gyermekünket választottam az ő jóváhagyása helyett, minden kapcsolatot megszakított velem. Aztán kiderült, hogy hármas ikreket várok. Három évig semmit nem hallottam róla – mígnem egy este felhívott. „Úgy hallom, gyerekeid vannak” – mondta hidegen. Majd hozzátette: „Holnap elmegyek hozzád. ADOK MÉG EGY UTOLSÓ ESÉLYT, HOGY VELEM GYERE. TE ÉS A GYEREKEK OLYAN ÉLETET KAPHATTOK, AMIT MEGÉRDEMELTEK. DE HA MOST NEMET MONDASZ, NE VÁRD, HOGY MÉG EGYSZER FELHÍVJALAK.” Másnap megérkezett az elegáns öltönyében, mintha semmi sem változott volna. Ahogy végigsétált a házon, hirtelen felkiáltott: „Ó, ne! Mit tettél?!” (A teljes történet a linken az első kommentben)?
Egy pillanatig se gondolkodva, a kamionos kihúzta a jeges vízből a fuldokló, vemhes farkasanyát! De azt még nem is sejtette, milyen lesz a következmény… ??? A hideg csontig hatolt. A jég recsegett alatta, fenyegetően visszhangozva a sötét mélységből, ahol egy élet küzdött az utolsó pillanataiért. A férfi alig kapott levegőt az izgalomtól – most gyorsan kellett cselekedni! Amikor félrehúzódott a kamionnal az út szélére, még csak nem is sejtette, hogy ez a kis megállás örökre megváltoztatja a sorsát. Messziről csak egy sötét foltot látott a folyón – valami mozgott ott. Ahogy közelebb ment, a szíve összeszorult: egy farkas vergődött a vékony jégen. A lábai kétségbeesetten csúszkáltak, a teste félig már a jeges vízben volt. A szemei… Nem volt bennük harag. Csak reménytelen kétségbeesés. Nem morgott, nem kapálózott – csak várt. A férfi nem gondolkodott. Tudta, hogy alig van esélye, hogy minden mozdulat az utolsó lehet. De hogy nézze végig, ahogy elmerül? Az nem ő lett volna! – Tarts ki, kislány, kihúzlak! – motyogta, maga is meglepődve, miért beszél úgy a farkashoz, mintha ember lenne. A jég megrepedt a súlya alatt, ő pedig ledermedt, amikor megérezte a jeges vizet a lábánál. De nem állt meg – még egy mozdulat, még egy kis erőfeszítés! Teljes erejéből megragadta az állat nyakbőrét, és megpróbálta kicsúsztatni a vízből. A farkas nem ellenkezett. Mintha bízott volna benne. Amikor végre sikerült a partra vonszolni, a férfi kimerülten rogyott a hóba, lihegve. A farkas mozdulatlanul feküdt, a mellkasa alig emelkedett. A férfi óvatosan megérintette a nedves bundát – és ekkor érezte meg a mozgást alatta. – Terhes… – suttogta döbbenten, és visszahúzta a kezét. És akkor megérezte, hogy figyelik. Felkapta a fejét, és a vér is megfagyott benne. Az erdő szélén sárga szemek világítottak a sötétben. Egy falkányi farkas állt ott, mozdulatlanul, csendben. Vajon mit jelentett ez? Köszönetet… vagy fenyegetést? A farkasanya lassan feltápászkodott, megingott, de megállt a lábán. Még egyszer ránézett – a tekintetében nem volt félelem, sem harag. Aztán elindult az erdő felé. Egy pillanat múlva eltűnt a fák között, utána pedig a falka. A férfi csak ült a hóban, próbálta felmelegíteni elgémberedett ujjait. Fogalma sem volt róla, hogy ez a találkozás még csak a kezdet volt. Hogy a farkasok hálája néha a legváratlanabb pillanatban érkezik… De akkor erről még nem tudott. Csak ült ott, reszketve, és nem sejtette, hogy a sorsa hamarosan örökre megváltozik… ??? Folytatás az első kommentben a kép alatt!???
Feladta az egyetemet, hogy a nagyapja mellett lehessen – de egy váratlan látogató felforgatta az életét
Feladta az egyetemet, hogy a nagyapja mellett lehessen – de egy váratlan látogató felforgatta az életét Az előszobában...
A kétségbeesett árva, egy batyuval a kezében, bekopogott az étterem ajtaján. A tulajdonos megdöbbent, amikor meghallotta a vezetéknevét. „Te leszel a legfényesebb csillag, a legtehetségesebb mind közül. Biztosan észrevesznek, és a neved minden plakáton meg fog jelenni.” Zsófia zokogott, arcát az apját borító takaróba temetve. Apja keze, gyenge, de még mindig meleg, végigsimított a haján. — Ne sírj, kislányom, ne tedd. A sorsot nem lehet becsapni. Inkább hallgass meg engem — suttogta halkan. Zsófia könnyáztatta arcát felemelte. Apja alig hallhatóan beszélt, mintha minden szó erőfeszítésébe került volna: — Csak ne szakíts félbe. Nincs már erőm… Valaha ketten voltunk — Mihály és én, Gábor. Elválaszthatatlan barátok voltunk, még vérszerződést is kötöttünk, hogy a barátságunk örökké tart. Aztán megjelent édesanyád. Mindketten beleszerettünk. Érted, ha a szerelem két ember közé áll, a barátság gyakran háttérbe szorul. Anyád engem választott, Mihály pedig nem tudta ezt elfogadni. De ő nagyszerű ember. Ha valaha nagyon nehéz helyzetbe kerülsz, keresd fel őt. Nem hagy magadra. Most a „Briz” nevű étterem tulajdonosa. Jegyezd meg ezt, Zsófia. Talán egyszer megmenthet téged. Van még valami, de ha ő akarja, majd elmondja neked… Emlékezz: teljes szívemből szeretlek, hiszek benned, és tudom, hogy meg fogod állni a helyed. Zsófia erősen átölelte apját, de hirtelen a teste megfeszült, majd elernyedt. — Apa! Apa! — kiáltása visszhangzott a szobában. Elhúzták az ágytól. Az orvosok rohangáltak, sürögtek-forogtak, Zsófia pedig mintha kívülről nézte volna az eseményeket. Csak egy gondolat zakatolt a fejében: „Egyedül vagyok. Teljesen egyedül ebben a világban.” Másnap, a gyászszertartás után, amikor a vendégek már távoztak, mostohaanyja hideg tekintettel mérte végig őt:??⬇️A teljes történet a kommentek között található
Mielőtt gyermeket hozol a világra, győződj meg róla, hogy hozzá méltó életed legyen..
Mielőtt gyermeket hozol a világra, győződj meg róla, hogy hozzá méltó életed legyen..„Élet a rongyok alatt”– Megható...
„A férjem azt mondta, unalmas vagyok, és lelépett egy bulizós lánnyal – két év múlva besétált a csendes kis kávézómba, és csak mosolyogni tudtam.” Azt hittem, boldog életünk van. Hét év házasság, egy nevetéstől hangos otthon, és végre – megszületett a kislányunk, Luca. Azt hittem, Bence is így érez. Aztán egy este későn ért haza. Gyűrött volt az inge, kócos a haja, fáradtnak tűnt. Épp akkor tettem le Lucát aludni, amikor leült a kanapéra és nagyot sóhajtott: – Beszélnünk kell. Összeszorult a gyomrom. – Emese… ez nem megy tovább. Csapdában érzem magam. Mindig fáradt vagy, csak a gyerekről beszélsz. Unalmas lettél. Pislogtam. – Bence… van egy egyéves gyerekünk. Ezt együtt akartuk. Elfordult. – Nem erre számítottam. És akkor megcsörrent a telefonom. Üzenet Évától, a legjobb barátnőmtől: „Most láttam Bencét a Blue Lounge-ban egy szőkével. Teljesen rácuppant.” Megmutattam neki a képernyőt. – Ki ez? Egy pillanatig habozott, de már tudtam a választ. – Boglárka a neve. Újra élőnek érzem magam mellette. Élőnek. A gyerekszoba felé pillantottam, ahol Luca békésen aludt. A szívem összeszorult. A fájdalmat felváltotta a düh. – Hogy teheted ezt?! Hogy dobhatsz el minket?! – Nem akarom ezt az életet – motyogta, és elindult az ajtó felé. – Elmegyek. És elment. Eltűnt, nyomtalanul. Engem hagyott, hogy összeszedjem a darabokra tört életemet. De két évvel később… belépett a kávézóm ajtaján. ??? Folytatás az első kommentben ????
Ilyen az amikor ikerpár házasodik össze ikerpárral.. ami kiderült, azt a szülők sem akarták felfogni
Ilyen az amikor ikerpár házasodik össze ikerpárral.. ami kiderült, azt a szülők sem akarták felfogni 2021-ben két...
A fiam házasodott, és a menyem már az elejétől nem tetszett. Nem volt felsőfokú végzettsége, a beszéde mindig idegesített — nem tudott helyesen beszélni, keverte az eseteket és a deklinációkat. Amikor megkérdezte tőlem, hol van a só, nem tudtam visszatartani a dühömet: — Nem vagyok az anyád, szólj hozzám a nevemen. Nem is értettem, miért őt választotta a fiam, miért nem a szomszédot, a könyvelőt, aki jó munkával és végzettséggel rendelkezik. Reméltem, hogy hamarosan megérti, kivel házasodott, és minden rendeződik. De egy napon kórházba kerültem. Ekkor minden megváltozott, a menyem megmutatta az igazi énjét ? Mesélek, hogy mit tett ??(A teljes történet az első kommentben)?
„A menyem, akit sosem akartam – és a nő, akit ma a legjobban becsülök” Amikor a fiam, Balázs közölte, hogy megnősül, az...
AZ ISKOLA IGAZGATÓJA ÉSZREVETTE, HOGY EGY 9 ÉVES LÁNY MINDEN NAP ELVISZI A MARADÉKOT A MENZÁRÓL, ÉS ELHATÁROZTA, HOGY KÖVETI ŐT Kovács Gábor volt az iskola igazgatója, és minden gyerek szerette őt. Mindig szakított időt a diákoknak, akik segítségre szorultak, bármennyire is elfoglalt volt. Egy nap a menzán állt, és nyugodtan figyelte a diákokat, amikor valami furcsát vett észre. Mira, egy 9 éves kislány, az asztalokról összeszedett ételmaradékokat tett a hátizsákjába. Aggódva odament, és finoman megkérdezte: – Mira, miért viszed el azt az ételt? A kislány habozott, mielőtt válaszolt volna: – Az anyukám nagyon keményen dolgozik, de néha nincs elég ennivalónk. Kovács Gábor tudta, mikor hazudnak a gyerekek — és valami nem stimmelt ezzel a történettel. Így hát iskola után elhatározta, hogy csendben követi őt. És az érzése helyesnek bizonyult. Ahelyett, hogy hazaindult volna, Mira az ellenkező irányba ment. Gábor felgyorsította lépteit, és figyelte, ahogy egy régi, elhagyatott ház felé tart. Óvatosan letette az ételt az ajtó elé, kétszer kopogott, majd gyorsan elbújt a sarkon. Pár másodperccel később az ajtó nyikorogva kinyílt. (A teljes történet az első kommentben)?
Mindenegyben blog , mint a nevében is utalunk rá, minden benne van, ami szem-szájnak ingere.
Kedves böngésző a napi fáradalmaktól meg tud nálunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni.
Mindenegyben blog -ban sok érdekes és vicces képet találsz. Ha megnyerte a tetszésedet csatlakozz hozzánk.
Rólunk:
Mindenegyben blog indulási időpontja: 2012. március
Jelenleg két adminja van a blognak: egy fiú és egy lány.
Kellemes böngészést Mindenkinek!