Használt mosógépet vett a kisgyerekes anyuka utolsó fillérjéből. Amikor otthon belenézett, majdnem elájult
Hirdetés
Hirdetés
Egy kisgyerekes anyuka mesélte el, hogy mi történt vele. Használt mosógépet és szárítógépet akart venni egy férfitól, de az ár még így több volt, mint amennyit megengedhetett magának. /Elárulta a férfinak, hogy nemrég született meg a gyermeke, és megkérdezte, hogy van\-e rá lehetőség, hogy kapjon valamennyi kedvezményt\./
Hirdetés
A férfi belement. Az anyuka végül megkapta a terméket de amikor otthon belenézett, nem akart hinni a szemének.
"Amikor hazaértem, leellenőriztem mindent, és hibátlanul működött.
Hirdetés
Kinyitottam a szárító ajtaját, hogy megnézzem a szűrő állapotát, és majdnem sokkot kaptam. Minden, amit fizettem a termékért, ott volt benne. Nem sokkal később kaptam egy üzenetet az eladótól, amiben az állt, hogy "nézz be a szárítóba, egy kis ajándék az újszülött babához". Nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás voltam! Egy ez igazi áldás most a számomra, és úgy éreztem, hogy ezt a csodálatos történetet meg kell osztanom"- írta az anyuka.
2022. július 12. (kedd), 08:45
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
? Egy hajléktalan egy babát talált a szemétdombon – és belenyomta az ujját a szájába! Amit talált, attól minden szőrszála az égnek állt… ?
Török József, volt raktáros, ma hajléktalan. Egykor volt albérlete, munkája, jövője. Aztán jöttek a késések, a figyelmetlenség, az alkoholszag – és a kirúgás. A lakását elvitte a tartozás, az élete pedig egy lepusztult matracra cserélődött valahol a város peremén.
Napjai szemétkupacok között teltek – azzal próbált túlélni, hogy értéket keresett a kidobott holmik között. Nem volt büszke rá. De még mindig jobb volt, mint kéregetni.
És aztán, egy nap, valami szokatlanra bukkant: egy rózsaszín bőrönd a konténer tövében. Túl tiszta volt. Túl új. Kilógott a mocskos háttérből. József szíve hevesebben vert. Talán… talán most valami tényleg értékeset talált?
Kinyitotta. Egy gyönyörű baba feküdt benne, fodros ruhában, mintha egy játékbolt polcáról pottyant volna bele a mocsokba. De a baba szájából kilógott valami… egy vékony, fehér zsinór.
Közelebb hajolt. A kíváncsiság – meg talán valami megmagyarázhatatlan előérzet – arra késztette, hogy belenyúljon. Érezte, hogy valami van ott. Kemény, kis méretű… mintha egy papírdarab.
És ekkor… a cetli.
A gyűrött, remegő kézzel írt üzenet, amely így szólt:
„Ha ezt olvasod, kérlek, segíts! Bezártak minket. A pincében vagyunk. Cím: Puskin utca 17. – Anna”
A hajléktalan férfi megszeppent. Megszédült. A gyomrában görcs lett a félelemből, a szívében pedig megmozdult valami, amit már rég nem érzett: felelősség.
Mit tett ezután József? Elhitte az üzenetet? Elment a címre?
? A hihetetlen történet folytatását az első kommentben olvashatod, és garantálom: az utolsó sorig odaszögez a képernyőhöz.
Mert van, amikor a legelhasználtabb élet is megér egy új kezdetet. Egy cetli miatt. Egy segítségkérés miatt. Egy döntés miatt.
? ? Folytatás az első kommentben a kép alatt! ???
