Mentem hazafelé a férjemhez és tudtam, hogy a válásról akar velem beszélni. Sokkot kaptam, amikor ez fogadott otthon
Hirdetés
Hirdetés
Nem is sejtettem, hogy ez fog történni.
/Amikor van egy olyan dolog, amely több éven keresztül szolgált téged és egyszer hirtelen elromlik, akkor az emberek egy másikat vásárolnak helyette, vagy esetleg próbálják megjavítani a régit\./
Hirdetés
Ezt alkalmazzuk esetenként az emberi kapcsolatoknál is, de a legtöbb pár ahelyett, hogy megkeresné a probléma okát inkább elválik.
Egy házaspár akik a barátaink voltak ugyanilyen problémával küszködtek, 20 éve voltak házasok, volt egy gyönyörű lányuk, együtt építették fel a családi házat, nem maradt más dolguk csak az, hogy örüljenek az életnek.
Hirdetés
Már – már azt gondoltuk, hogy válás lesz a vége a 20 éves kapcsolatnak. Egy idő után találkoztam a barátnőmmel, mosolygott és boldog volt. Elmondta nekem, hogy együtt van a férjével és részük volt egy igazi csodában, amely segített átvészelniük a kritikus időszakot.
Egy szép tavaszi nap volt, mesélte ő.” A lányunk elment vakációzni, mi pedig nem terveztünk semmi programot a hétvégére. Már nem bírtuk elviselni egymást a férjemmel, gondoltam elmegyek az egyik barátnőmhöz, a férjem pedig kirándulni készült a rokonaival.
Egy fél órával a munkám befejezése előtt kaptam egy üzenetet.
Hirdetés
“Gyere haza, mert beszélnünk kell.” Rögtön az jutott az eszembe, hogy megbeszéljük a válásunkat.
Az úton hazafelé a kapcsolatunkról gondolkodtam, hazaértem, az autót a garázsban hagytam, beléptem a házba és elcsodálkoztam azon ami várt: gyertyák égtek mindenhol, még a folyosó is gyertyákkal volt kirakva a közös hálószobánk felé, amit már néhány hónapja nem használtunk. Felmentem a lépcsőn, bementem a hálószobába és a szívem majdnem megállt.
Hirdetés
Rengeteg gyertya égett, az ágy rózsaszirmokkal volt végigszórva, a falra pedig szív alakú lufik voltak felaggatva. Olyan volt mintha ismét fiatal szerelmes lány lennék és a romantika csak rám várna. Hazafelé jövet nekem a válás járt az eszembe, ő pedig egy ilyen csodálatos meglepetéssel várt.
Lépteket hallottam a hátam mögött, megfordultam és megláttam a férjem. Nem hagytam, hogy megszólaljon, rögtön megöleltem.
Hirdetés
Bámulatos este volt, végre tudtunk beszélgetni, hosszú évek után először. Reggel pedig egy futár kopogtatott az ajtónkon 2 üdülőjeggyel. A repülő még aznap indult, csak néhány óránk volt a készülődésre. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy a férjem megesküdött arra, hogy ő nem tud a meglepetésről amit kaptam. Elmesélte, hogy ő is kapott egy üzenetet és úton hazafelé a váláson gondolkodott. Belépett a szobába és őt is ugyanaz fogadta ami engem: égő gyertyák, virágok, aztán pedig megjelentem én.
Hirdetés
Úgy éreztem nem mond igazat “- ezzel befejezte a barátnőm a történetet.
Én ugyanúgy gondoltam mint ő, hogy a férje rendezte így a dolgokat, mindaddig amíg találkoztam velük és ismét elmesélték a történteket. A férj azt hitte, hogy a felesége volt a meglepetés szervezője, elcsodálkoztam ezen. Nem sokkal később találkoztam a lányukkal aki elmesélte, hogy mi is történt valójában.
Hirdetés
Nagyon idegesített és bántott, hogy a szüleim ilyen sokat veszekednek – mesélte ő. Úgy éreztem, hogy csak egy közös estére van szükségük, hogy végre beszélgessenek. Ezért miattuk lemondtam egy csodálatos utazásról. Nem volt elég pénzem, hogy megszervezzem ezt az egészet, ezért megkértem a családot, hogy segítsenek. A barátnőm segített feldíszíteni a házat, majd meg kellett gyújtani az összes gyertyát. Amikor anya belépett a házba, sietve kiszaladtunk, hogy ne vegyen észre minket.
A kicsi gyerekek olyanok mint egy kis angyal, a nagyobbak pedig eljátszhatják egy angyal szerepét, ha szükség van rá.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
