Nem adták át a helyet a trolin neki, pedig már a 9. hónapban volt! Amit tett ekkor, nem maradt komment nélkül!
Hirdetés
Hirdetés
Az ember általában az első hét évben megtanulja az alapvető illemszabályokat otthon. Azokat, amelyek ugyan íratlan szabályok, de mégis úgy illik, hogy be kell tartani őket. /Ha ezeket nem tanuljuk meg, később bunkó felnőtt válik belőlünk\./
Hirdetés
Mindenki tudja azt, hogy a terhes nőnek illik átadni a helyet a tömegközlekedésen! Vagy mégsem? Úgy tűnik az alábbi történetben sok bunkó ember gyűlt össze egy helyen.
Ez a hölgy, aki már várandósságának a kilencedik hónapjában volt, nagyon sok kommentet kapott, amikor a történetét megosztotta a világhálón.
Hirdetés
Felszállt az autóbuszra, és bár láthatóan már nagyon szépen gömbölyödött a hasa, mégis senki nem akarta átadni neki a helyét.
“Felültem a buszra, de senki nem akarta átadni a helyét a buszon. Vártam türelmesen, hátha megüresedik egy hely, de nem így történt. Ekkor megkérdetem valakit, hogy nem adná át nekem a helyét…
-Elnézést, leülhetnék?-Tessék?-Nagyon szépen kérem, engedje, hogy üljek le.
Hirdetés
-Miért?-Mert olyan helyen ül, ahol “tilos” lenne, és a fent jelző táblákra mutattam. Ezeken a hajlott hátú öreg, és egy nő gyerekkel a karján volt látható. Le szeretnék ülni.-Nem úgy tűnik, mintha öreg lenne, és gyereket sem tart a karján.-Feltételezem, hogy a gyerek a hasamban van. És jelen pillanatban a kiskrapek nagyon azt akarja, hogy üljünk le.
Hirdetés
Teljes homály…mintha nem értené, vagy nem érdekelné, hogy miről beszélek. Álltam mellette egy darabig, és néztem, maximum 45 éves volt.
-Megkapta a nyugdíjat ebben a hónapban?-kérdezetem.-Mit? Úgy tűnik, maga megbolondult.
-Ha nem kapott nyugdíjat, akkor minden bizonnyal nem öreg. Akkor, hogy itt üljön, egyetlen feltételnek kell megfelelnie, hogy egy gyerek legyen az ölében.
A következő 30 percben úgy fogom szeretni, mint az anyámat, mondtam, és leültem az ölébe.
Hirdetés
Ez a cselekedetem a legtöbb emberben hihetetlen döbbenetet, és felháborodást váltott ki. Úgy tűnt, senki nem érezte úgy, hogy márpedig jogosan cselekedtem.”tudasfaja.com
2017. november 06. (hétfő), 12:39
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
