Nem adták át a helyet a trolin neki, pedig már a 9. hónapban volt! Amit tett ekkor, nem maradt komment nélkül!
Hirdetés
Hirdetés
Az ember általában az első hét évben megtanulja az alapvető illemszabályokat otthon. Azokat, amelyek ugyan íratlan szabályok, de mégis úgy illik, hogy be kell tartani őket. /Ha ezeket nem tanuljuk meg, később bunkó felnőtt válik belőlünk\./
Hirdetés
Mindenki tudja azt, hogy a terhes nőnek illik átadni a helyet a tömegközlekedésen! Vagy mégsem? Úgy tűnik az alábbi történetben sok bunkó ember gyűlt össze egy helyen.
Ez a hölgy, aki már várandósságának a kilencedik hónapjában volt, nagyon sok kommentet kapott, amikor a történetét megosztotta a világhálón.
Hirdetés
Felszállt az autóbuszra, és bár láthatóan már nagyon szépen gömbölyödött a hasa, mégis senki nem akarta átadni neki a helyét.
“Felültem a buszra, de senki nem akarta átadni a helyét a buszon. Vártam türelmesen, hátha megüresedik egy hely, de nem így történt. Ekkor megkérdetem valakit, hogy nem adná át nekem a helyét…
-Elnézést, leülhetnék?-Tessék?-Nagyon szépen kérem, engedje, hogy üljek le.
Hirdetés
-Miért?-Mert olyan helyen ül, ahol “tilos” lenne, és a fent jelző táblákra mutattam. Ezeken a hajlott hátú öreg, és egy nő gyerekkel a karján volt látható. Le szeretnék ülni.-Nem úgy tűnik, mintha öreg lenne, és gyereket sem tart a karján.-Feltételezem, hogy a gyerek a hasamban van. És jelen pillanatban a kiskrapek nagyon azt akarja, hogy üljünk le.
Hirdetés
Teljes homály…mintha nem értené, vagy nem érdekelné, hogy miről beszélek. Álltam mellette egy darabig, és néztem, maximum 45 éves volt.
-Megkapta a nyugdíjat ebben a hónapban?-kérdezetem.-Mit? Úgy tűnik, maga megbolondult.
-Ha nem kapott nyugdíjat, akkor minden bizonnyal nem öreg. Akkor, hogy itt üljön, egyetlen feltételnek kell megfelelnie, hogy egy gyerek legyen az ölében.
A következő 30 percben úgy fogom szeretni, mint az anyámat, mondtam, és leültem az ölébe.
Hirdetés
Ez a cselekedetem a legtöbb emberben hihetetlen döbbenetet, és felháborodást váltott ki. Úgy tűnt, senki nem érezte úgy, hogy márpedig jogosan cselekedtem.”tudasfaja.com
2017. november 06. (hétfő), 12:39
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Véletlenül derült ki, hogy az örökbefogadott lányom a saját biológiai gyermekemSzerző: Faragó Katalin2024. szeptember...
Mindenegyben blog 2025. január 16. (csütörtök), 17:45
Amikor a feleségemmel elmentünk egy árvaházba, hogy örökbe fogadjunk egy gyermeket, olyan kislányra bukkantunk, aki a megszólalásig hasonlított a lányunkra!
Kata és én régóta álmodoztunk arról, hogy bővítjük a családunkat. Sajnos Katának nem lehet saját gyermeke, így hárman alkottunk egy kis családot: ő, én, és az én csodálatos ötéves kislányom, Nóri az előző házasságomból. Mindketten rajongásig imádjuk őt.
Hónapokig tartó beszélgetések és lelki vívódás után végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk az örökbefogadásba.
Aznap reggel megérkeztünk az árvaházba, és egy órát beszélgettünk az igazgatónővel, Tóth Edittel, aki elmesélte, mire számíthatunk. Ezután bevezetett minket a játszószobába, ahol a gyerekek voltak.
Kata és én együtt játszottunk és beszélgettünk a gyerekekkel. Mindannyian lenyűgözőek voltak. Ha tehettük volna, mindegyiküket hazavisszük. De megegyeztünk abban, hogy olyan gyermeket szeretnénk örökbe fogadni, akivel azonnal különleges kötődést érzünk.
Éppen egy csoport gyereknek segítettünk a kirakós játékban, amikor valaki megérintette a vállamat. Megfordultam, és egy kislány nézett rám nagy, csillogó szemekkel. Azt kérdezte:
– Te leszel az új apukám? Egyszerűen érzem, hogy te vagy az!
MEGFAGYTAM. Kata úgy nézett ki, mintha mindjárt elájulna. A kislány, aki előttem állt, PONTOSAN úgy nézett ki, mint Nóri, aki éppen otthon volt a bébiszitterünkkel.
A kislány kinyújtotta a kis kezét, és ekkor vettem észre – ugyanolyan anyajegy volt a csuklóján, mint Nórinak.
– Hogy hívnak? – kérdeztem remegő hangon. Az életünk abban a pillanatban örökre megváltozott.⬇️ ⬇️A teljes történet a kommentek között található.
