?? Sokkoló felvétel mutatja, ahogy egy hatalmas aranysas megpróbál elrepülni egy 8 éves kislánnyal... ?? Videó a hozzászólásokban ?

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit sokkolt

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit sokkolt

A légikisasszonyok nem akarták beengedni a nagymamát a business osztályra – de amit ezután megtudtak róla, mindenkit...

– Vidd a fattyadat, és tűnj el! A télre majd beköltözöl egy közös lakásba! – mordult a férj, miközben a feleségét és a gyereket kilökte a hóviharba. A hópelyhek lassan forogtak a lámpák fényében, akár táncoló művészek hófehér ruhában. Kata mozdulatlanul állt negyedik emeleti lakásának ablaka előtt, elmerülve a februári sötétségben. Minden alkalommal, amikor egy autó fényszórója végigsöpört az udvaron, a szíve hevesebben kezdett verni. Hamarosan haza kellett érkeznie Gábornak a következő üzleti útjáról. Tíz évvel ezelőtt találkoztak az egyetemi könyvtárban: ő – egy bölcsészhallgató, Gábor – egy ígéretes közgazdász. Szép románcuk volt, amely korai házassághoz és fiuk megszületéséhez vezetett. Akkor úgy tűnt, a boldogság örökké fog tartani. De az utóbbi két évben minden megváltozott. – Anyu, ugye tényleg hazajön ma apa? – szakította ki gondolataiból a hatéves Marci hangja. – Igen, kicsim – válaszolta Kata, igyekezve mosolyogni a mellkasát szorító rossz érzés ellenére. – Süssük meg a kedvenc káposztás pitéjét! – Hurrá! – kiáltotta boldogan a kisfiú. – Segítek! Hamarosan friss sütemény illata töltötte be a konyhát. Kata eszébe jutott, hogyan sietett régen Gábor haza, hogy beleszippantson ebbe az illatba. „Egy otthonnak piteillatúnak kell lennie” – mondogatta az anyja, Ilona néni, miközben megtanította az ifjú menyét sütni. Ilona néni már három éve velük élt, mióta szélütést kapott. Ez a szigorú, de jószívű asszony volt az egyetlen, aki még képes volt hatni a fiára. Bár az utóbbi időben már az ő szava sem jelentett semmit. A kulcs elfordulásának kattanása megremegtette Katát. Az ajtóban ott állt a férje – fáradt, borostás, vörös szemmel. Idegen parfüm illata lengte körül. – Kész a vacsora? – kérdezte élesen, ügyet sem vetve a fiára, aki odarohant hozzá. – Apa! – kiáltotta Marci, és a lábához próbált bújni. – Hagyjál, fáradt vagyok – lökte el magától Gábor. – Minek sütitek ezeket a pitéket megint? Ne pazaroljátok a pénzt! Kata nem válaszolt. Megtanulta már, hogy jobb hallgatni, amikor a férje ilyen állapotban van. Szótlanul terített meg, és a legszebb szelet pitét tette a férje tányérjára. Az asztalnál nyomasztó csend telepedett a levegőbe. Csak az evőeszközök halk csilingelése és Ilona néni elhaló hangja törte meg a némaságot, miközben unokájának mesélt fiatalságáról. – Hogy sikerült az üzleti út? – érdeklődött óvatosan Kata, amikor Gábor végzett az evéssel. – Jól – vágta rá röviden. – Elég a kérdésekből. – Csak szerettem volna… – Mit szerettél volna? – lökte arrébb a tányérját. – Elegem van a kérdéseidből! Csak figyelsz, ugye? Kémkedsz utánam! Marci ijedten bújt a nagymamájához. Ilona néni a fejét csóválta: – Gábor, nyugodj meg. Kata csak érdeklődött… – Te is? – mordult rá. – Mind összeesküdtetek ellenem! Ekkor megcsörrent Gábor telefonja. Kiment a folyosóra, de még a zárt ajtón keresztül is hallani lehetett egy nő csicsergő hangját. „Petra” – gondolta Kata. Már régóta tudta ezt a nevet, bár sosem látta azt a nőt, akinek a hangja most a telefonból áradt. Amikor Gábor visszatért, az arca dühbe torzult. – Elég volt! – megragadta a táskáját. – Fogd a kölyködet, és tűnj el innen! – Gábor! – kiáltott fel Ilona néni. – Térj észhez! – Hallgass, anya! Elegem van mindnyájatokból! Megragadta Kata karját, és a bejárati ajtóhoz vonszolta. Marci sírva rohant utánuk. – A télre beköltözöl egy közös lakásba! – üvöltötte a férfi, és feleségét fiával együtt a hóviharra lökte. Az utolsó dolog, amit Kata látott, Gábor eltorzult arca és Ilona néni könnyei voltak, mielőtt a fia durván félrelökte. Odakint tombolt a hóvihar. Kata erősen... – Be kell jelenteni a rendőrségen, különben úgy tűnik, mintha mi magunk loptuk volna el őt… A folytatást a linken találod a hozzászólásokban???

– Vidd a fattyadat, és tűnj el! A télre majd beköltözöl egy közös lakásba! – mordult a férj, miközben a feleségét és a gyereket kilökte a hóviharba. A hópelyhek lassan forogtak a lámpák fényében, akár táncoló művészek hófehér ruhában. Kata mozdulatlanul állt negyedik emeleti lakásának ablaka előtt, elmerülve a februári sötétségben. Minden alkalommal, amikor egy autó fényszórója végigsöpört az udvaron, a szíve hevesebben kezdett verni. Hamarosan haza kellett érkeznie Gábornak a következő üzleti útjáról. Tíz évvel ezelőtt találkoztak az egyetemi könyvtárban: ő – egy bölcsészhallgató, Gábor – egy ígéretes közgazdász. Szép románcuk volt, amely korai házassághoz és fiuk megszületéséhez vezetett. Akkor úgy tűnt, a boldogság örökké fog tartani. De az utóbbi két évben minden megváltozott. – Anyu, ugye tényleg hazajön ma apa? – szakította ki gondolataiból a hatéves Marci hangja. – Igen, kicsim – válaszolta Kata, igyekezve mosolyogni a mellkasát szorító rossz érzés ellenére. – Süssük meg a kedvenc káposztás pitéjét! – Hurrá! – kiáltotta boldogan a kisfiú. – Segítek! Hamarosan friss sütemény illata töltötte be a konyhát. Kata eszébe jutott, hogyan sietett régen Gábor haza, hogy beleszippantson ebbe az illatba. „Egy otthonnak piteillatúnak kell lennie” – mondogatta az anyja, Ilona néni, miközben megtanította az ifjú menyét sütni. Ilona néni már három éve velük élt, mióta szélütést kapott. Ez a szigorú, de jószívű asszony volt az egyetlen, aki még képes volt hatni a fiára. Bár az utóbbi időben már az ő szava sem jelentett semmit. A kulcs elfordulásának kattanása megremegtette Katát. Az ajtóban ott állt a férje – fáradt, borostás, vörös szemmel. Idegen parfüm illata lengte körül. – Kész a vacsora? – kérdezte élesen, ügyet sem vetve a fiára, aki odarohant hozzá. – Apa! – kiáltotta Marci, és a lábához próbált bújni. – Hagyjál, fáradt vagyok – lökte el magától Gábor. – Minek sütitek ezeket a pitéket megint? Ne pazaroljátok a pénzt! Kata nem válaszolt. Megtanulta már, hogy jobb hallgatni, amikor a férje ilyen állapotban van. Szótlanul terített meg, és a legszebb szelet pitét tette a férje tányérjára. Az asztalnál nyomasztó csend telepedett a levegőbe. Csak az evőeszközök halk csilingelése és Ilona néni elhaló hangja törte meg a némaságot, miközben unokájának mesélt fiatalságáról. – Hogy sikerült az üzleti út? – érdeklődött óvatosan Kata, amikor Gábor végzett az evéssel. – Jól – vágta rá röviden. – Elég a kérdésekből. – Csak szerettem volna… – Mit szerettél volna? – lökte arrébb a tányérját. – Elegem van a kérdéseidből! Csak figyelsz, ugye? Kémkedsz utánam! Marci ijedten bújt a nagymamájához. Ilona néni a fejét csóválta: – Gábor, nyugodj meg. Kata csak érdeklődött… – Te is? – mordult rá. – Mind összeesküdtetek ellenem! Ekkor megcsörrent Gábor telefonja. Kiment a folyosóra, de még a zárt ajtón keresztül is hallani lehetett egy nő csicsergő hangját. „Petra” – gondolta Kata. Már régóta tudta ezt a nevet, bár sosem látta azt a nőt, akinek a hangja most a telefonból áradt. Amikor Gábor visszatért, az arca dühbe torzult. – Elég volt! – megragadta a táskáját. – Fogd a kölyködet, és tűnj el innen! – Gábor! – kiáltott fel Ilona néni. – Térj észhez! – Hallgass, anya! Elegem van mindnyájatokból! Megragadta Kata karját, és a bejárati ajtóhoz vonszolta. Marci sírva rohant utánuk. – A télre beköltözöl egy közös lakásba! – üvöltötte a férfi, és feleségét fiával együtt a hóviharra lökte. Az utolsó dolog, amit Kata látott, Gábor eltorzult arca és Ilona néni könnyei voltak, mielőtt a fia durván félrelökte. Odakint tombolt a hóvihar. Kata erősen... – Be kell jelenteni a rendőrségen, különben úgy tűnik, mintha mi magunk loptuk volna el őt… A folytatást a linken találod a hozzászólásokban???

Vidd a fattyadat, és tűnj el innen!” – kiáltotta a férj, miközben feleségét és gyermekét kilökte a hóviharba…– Vidd a...

Gábor évente egyszer látogatott el édesanyjához, a születésnapján. Több ezer kilométerre élt tőle, és ennél gyakrabban nem tudott eljönni. A feleségét, Liliát nem hozta magával – anyja nem jött ki vele, mert Lili egyszer azt mondta, hogy Gábor meddő. Az édesanyja nem volt hajlandó ezt elhinni, és mindenért Liliát hibáztatta. Hét év házasság után sem sikerült nekik gyermeket nemzeni. Amikor kivizsgáltatták magukat, kiderült, hogy Gábor valóban nem lehet apává. Mindketten elszomorodtak, de elfogadták, hogy ez a sorsuk – gyerek nélkül élni. Amikor Gábor megérkezett édesanyjához, rögtön elment a boltba bevásárolni. A pultnál egy hatéves forma kisfiú állt, és piszkos kis kezeivel aprópénzt számolt a tenyerében. Ruházata is elhanyagolt volt – koszos rövidnadrág és trikó. Gábor szíve megdobbant a látványra. A fiú emlékeztette őt saját gyerekkorára. Ugyanolyan világos, göndör hajtincsei voltak, és kék szeme. – Kisfiú, mennyi hiányzik? Hadd pótoljam ki! – Nagyon sok, 45 forint. Fagylaltot szeretnék venni... – Hogy hívnak? – Sanyika. – Tessék, Sanyika, itt van 50 forint. Vedd meg a fagyit, és siess haza, anyukád biztosan keres. – Nekem nincs anyukám, nemrég meghalt. Apám sose volt. Anyu azt mondta, jó ember volt, de még azelőtt meghalt, hogy megszülettem volna. A nagymamámmal maradtam, de ő... hát... iszik. Gábor adott neki pénzt, és a kisfiú boldogan megvette a fagyit, majd elszaladt. Gábor, miután bevásárolt, hazafelé indult, közben pedig Sanyikán gondolkodott – vajon milyen sors vár rá az életben? Hazaérve úgy döntött, megkérdezi az anyját róla: – Mama, nem ismered véletlenül azt a hatéves forma fiút, Sanyikát? A boltban találkoztam vele, nem volt elég pénze fagyira. Egészen piszkos és elhanyagolt volt... Mi történt az anyjával? ? A folytatást olvassátok a kommentekben... ??

Gábor évente egyszer látogatott el édesanyjához, a születésnapján. Több ezer kilométerre élt tőle, és ennél gyakrabban nem tudott eljönni. A feleségét, Liliát nem hozta magával – anyja nem jött ki vele, mert Lili egyszer azt mondta, hogy Gábor meddő. Az édesanyja nem volt hajlandó ezt elhinni, és mindenért Liliát hibáztatta. Hét év házasság után sem sikerült nekik gyermeket nemzeni. Amikor kivizsgáltatták magukat, kiderült, hogy Gábor valóban nem lehet apává. Mindketten elszomorodtak, de elfogadták, hogy ez a sorsuk – gyerek nélkül élni. Amikor Gábor megérkezett édesanyjához, rögtön elment a boltba bevásárolni. A pultnál egy hatéves forma kisfiú állt, és piszkos kis kezeivel aprópénzt számolt a tenyerében. Ruházata is elhanyagolt volt – koszos rövidnadrág és trikó. Gábor szíve megdobbant a látványra. A fiú emlékeztette őt saját gyerekkorára. Ugyanolyan világos, göndör hajtincsei voltak, és kék szeme. – Kisfiú, mennyi hiányzik? Hadd pótoljam ki! – Nagyon sok, 45 forint. Fagylaltot szeretnék venni... – Hogy hívnak? – Sanyika. – Tessék, Sanyika, itt van 50 forint. Vedd meg a fagyit, és siess haza, anyukád biztosan keres. – Nekem nincs anyukám, nemrég meghalt. Apám sose volt. Anyu azt mondta, jó ember volt, de még azelőtt meghalt, hogy megszülettem volna. A nagymamámmal maradtam, de ő... hát... iszik. Gábor adott neki pénzt, és a kisfiú boldogan megvette a fagyit, majd elszaladt. Gábor, miután bevásárolt, hazafelé indult, közben pedig Sanyikán gondolkodott – vajon milyen sors vár rá az életben? Hazaérve úgy döntött, megkérdezi az anyját róla: – Mama, nem ismered véletlenül azt a hatéves forma fiút, Sanyikát? A boltban találkoztam vele, nem volt elég pénze fagyira. Egészen piszkos és elhanyagolt volt... Mi történt az anyjával? ? A folytatást olvassátok a kommentekben... ??

Gábor évente egyszer, a születésnapján látogatott el az édesanyjához. Több ezer kilométerre élt tőle, külföldön...

A falusi nagymama hazahozott a városból egy jóképű, fiatal hajléktalant! ? A szomszédok csak suttogtak... DE MÁSNAK REGGELÉN MINDANNYIAN MEGNÉMULTAK! ??

A falusi nagymama hazahozott a városból egy jóképű, fiatal hajléktalant! ? A szomszédok csak suttogtak... DE MÁSNAK REGGELÉN MINDANNYIAN MEGNÉMULTAK! ??

Jolán újra a kezében tartotta a régi fényképalbumot, amelyben ott sorakoztak mindazok a képek, amelyek egykor elhunyt...