Szörnyű titok rejlett amögött, miért nem ismerte fel terhes feleségét a nászútjukon

Hirdetés
Szörnyű titok rejlett amögött, miért nem ismerte fel terhes feleségét a nászútjukon
Hirdetés

„Felkelt, és ordítani kezdett, hogy menjek ki a szobájából” – emlékezett vissza férjére Emma Cotillard.

Alig több mint egy évvel a házasságuk után elhunyt a 30 éves Justin. /Felesége, a 34 éves Emma most azért mesélte el a történetüket, hogy más, olyan családoknak is segítsen, amelyben valaki agydaganatban szenved\./

Hirdetés

A Jersey szigetén élő pár franciaországi nászútjára így emlékszik vissza Emma: „Felkelt egy reggel, és elkezdett velem ordibálni, hogy menjek ki a szobájából. Azt gondolta, hogy egy idegen vagyok. Arra sem emlékezett, hogy héthónapos terhes vagyok az első babánkkal” – idézte a Mirror.

 

 

Ahogy tudtak, visszatértek az Egyesült Királyságba, ahol az MRI-vizsgálat kimutatta, hogy Justin – aki amatőr bokszoló és lelkes focista volt – a leghalálosabb agytumorban, glioblastomában szenvedett.

Hirdetés

A betegség gyógyíthatatlan, de az orvosok azt mondták, egy műtéttel és utána sugárkezeléssel és kemoterápiával akár két évet is élhet még. Sajnos, az orvosok jóslata nem igazolódott be, négy hónappal később egy újabb vizsgálat kimutatta, a tumor újranőt és gyorsan növekedett.

2015 októberében Emmának azt mondták, hogy két hete van hazavinni a férjét, még azelőtt, hogy meghalna. De Justin még hét hónapot élt, így megélhette 30.

Hirdetés
születésnapját és a karácsonyt is. Végül tavaly májusban hunyt el Emma karjai között.

 

Hirdetés

 

Emma történtét most egy agydaganatok veszélyére figyelmeztető jótékonysági szervezeten keresztül osztotta meg a történetét. A Brain Tumour Charity adatai szerint az Egyesült Királyságban a 40 év alatti felnőtt lakosság körében agydaganatban halnak meg a legtöbben a különböző rákok közül. Ami részben annak is köszönhető, hogy tünetei miatt könnyen össze lehet téveszteni más betegségekkel.

Justinnál is azt hitték, hogy csak az esküvő miatt szorong, nem gondolták, hogy rákos lenne. „De már az esküvő napján a vendégek is láthatták, nem szorongásról van itt szó. Ha megnézi valaki az esküvői fényképeket, látni, hogy az arcának jobb oldala le volt konyulva” – mesélte Emma.

Justin daganata olyan komoly stresszt okozott a feleségének, hogy a tervezetnél öt héttel korábban adott életet kisbabájuknak, Miának.

Hirdetés

 

 

A kislány születése után négy órával Justin már repült is el az első sugárkezelésesre.

Hirdetés
Közben Emma is megbetegedett, ami miatt magas vérnyomása lett. „Született egy babánk, én három napig be voltam nyugtatózva, Justin pedig távol sugárkezelésen vett részt”

A fiatal férj halála előtt még látni akarta kislányát, aki éppen bárányhimlős volt, így nem vihették volna be hozzá a kórházba, de a kórház személyzete szemet hunyt a szabálytalansággal szemben. Emma mondta férjének, hogy már úton a baba, és ekkor, hogy Justin rájött, minden rendben van a gyerekükkel, elhunyt.

Hirdetés

Justin halála óta Emma adománygyűjtőként és önkéntesként is tevékenykedik a jótékonysági szervezetnél, és megalapította Jersey első támogatócsoportját fiatal özvegyek számára.

Forrás: www.borsonline.hu

2017. április 05. (szerda), 18:01

Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Cikkajánló

Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 07:08
Hirdetés

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Két megfagyott farkas kaparta Márton ajtaját a Mátrában... Amikor kinyitotta, PERCEK MULVA ONEMÜLT AZTÓL, AMI TÖRTÉNT!

Egy hideg téli éjszakán, amikor a szél úgy süvített a Mátra hegycsúcsai között, mintha maga a természet üvöltene, egy...

Hirdetés
Mindenegyben blog
2025. április 22. (kedd), 05:27

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított

Egy lány megmentett egy sebesült hattyút – de amit azután tett, arra ő maga sem számított Kinga gyerekkora óta imádta a...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 21:24

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egykor elismert orvosnő volt, most takarítónőként dolgozik… de SENKI sem sejti, mihez vezet mindez!

Egy tapasztalt orvost a börtön után csak takarítónőként alkalmaztak. Senki sem sejthette, mivé fajul ez az...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő)

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre rogyott a látottaktól!

Éjszaka a sebész megmentette a cigányasszonyt és a kisbabáját… Reggel pedig, amikor belépett a fia szobájába, térdre...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 17:53

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Feleség lebuktatta a férjét egy fiatal szőkével, de nem csinált botrányt... Amit 5 nappal később tett, attól mindenkinek leesett az álla!

Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 15:48

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ? Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben. Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte. – Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon. Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt. – Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket. Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó. – Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor. – Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem. – Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj. Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé. Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok. A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék. – Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében. Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele… Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom. A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos. Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete. A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja. Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte. Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne. És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ??? Folytatás a kép alatti első kommentben ??

A megtört öreg és a hó alatt szunnyadó reménySándor lassú léptekkel haladt végig az ismerős utcán. A hideg szél arcul...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 14:16

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Az egész falu térdre borult a farkas előtt — a ragadozó olyasmit tett, amitől mindenki elnémult a döbbenettől…

Tivadar, akit a faluban mindenki csak Tivadkának hívott, hajnalban ébredt, azzal az érzéssel, hogy a világ körülötte...

Mindenegyben blog
2025. április 21. (hétfő), 13:04

A kutya nap mint nap ott ült a csatornafedél mellett… és amit végül a fedél alatt találtak, attól mindenkinek elakadt a lélegzete!

A kutya nap mint nap ott ült a csatornafedél mellett… és amit végül a fedél alatt találtak, attól mindenkinek elakadt a lélegzete!

Elviselhetetlen fájdalom járta át az egész testét Elviselhetetlen fájdalom járta át az egész testét. A kutya nem tudott...

Hirdetés
Hirdetés