Olyan, mint egy csendes sodrású, mégis felkavaró regény: a családi recept anyáról lányára száll. Most már én is sütöm és egyszerűen tökéletes.
/Mindenféle almás pitét szeretek, de minél öregebb vagyok, annál jobban szeretem \(és vágyom\) azokat az ízeket, amelyek meghatározták a gyerekkoromat\./
Hirdetés
Ilyen a nagyi almás pitéje is. Ami tulajdonképpen anyu almás pitéje is, sőt, már az enyém is, mert én is így sütöm a klasszikus almás pitét.
A régimódi, házi almás pitét könnyű felismerni. Nagyjából 2 centi vastag, sok benne az alma, a tésztája ízletes, omlós és mindig nagy adagban készül.
A rissz-rossz kerti alma messze van a tökéletestől, fele kukacos, fele hibás, de a jó részekből remek almás pite süthető.
Hirdetés
Az almákat megpucolom, nagy lyukú reszelőn lereszelem, megcukrozom, átkeverem, majd kifacsarom. Ősszel az 5 kiló almának – pontosabban, ami marad belőle a pucolás, tisztítás után – bő egy liter leve lesz. (A levét frissen megisszuk a gyerekekkel, ez is az almás pite sütés része.)
A margarint habosra keverem a cukorral és a vaníliás cukorral. Beleteszem a tojást, a tejfölt, 5-6 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát és simára, habosra keverem.
Hirdetés
Ezután három adagban adom hozzá a lisztet. Ameddig tudom keverem, majd a végén gyors mozdulatokkal összegyúrom. Nem szabad sokáig gyúrni a tésztát, mert “elszalonnásodik”. Álljon össze, vegye fel a lisztet, nem kell több.
A tésztát két részre osztom. Az egyik “cipót” 30×40 centisre nyújtom, majd beleteszem a sütőpapírral kibélelt 30×40-es tepsibe. Megszórom 2 evőkanál zsemlemorzsával, majd ráteszem a kinyomkodott almát. Jól megnyomkodom.
Hirdetés
Megszórom a fahéjjal és 2 evőkanál cukorral a tetejét és rászórok még 2 evőkanál zsemlemorzsát is.
Kinyújtom a másik tésztacipót és az alma tetejére teszem. Jól megnyomkodom, majd a tetejét villával 2 ujjnyi távolságokban megszurkálom. Végül megkenem kevés tojássárgájával, bár ha kevés otthon a tojás, akkor ez ki szoktuk hagyni.
180 fokos sütőben 35-40 perc alatt készre sütöm.
Hirdetés
Csinálok egy tűpróbát is, akkor jó, ha az alma már nem ragad a tűre.
