Vannak, akik gondolnak ilyenkor a téli időszakra is, és raknak egy lecsót télire, míg mások a kerti bográcsozások alatt szeretnek jókat enni belőle.
Sokaknak azonban valamiért mégsem sikerül tökéletesre a lecsó. Nos, öntsünk tiszta vizet a pohárba és lássuk mire figyeljünk lecsó készítése alatt!
/Először is le kell szögezni, hogy vízízű paprikából és paradicsomból a végeredmény sem lesz jobb, így bizony ki kell várni, amíg a hozzávalókat a szabad földön a nap érleli ízes\-zamatos alapanyaggá\./
Az első lépés, a lábas előkészítése tán még nem ad okot különösebb vitára, de a következő lépés, a zsiradék kiválasztása már annál inkább.
A férfias lecsó szalonnazsíron készül, semmiképp sem olajon, ilyen aljasságra én sem biztatok senkit, de javasolnám kipróbálásra a kacsazsírt, ami még finomabbá teheti a lecsónkat.
A hagyma feldarabolásának módja az első számú sarkalatos kérdés. Egészen apróra vágjuk, karikára avagy vékony csíkokra? Jómagam ez utóbbira szavazok. Annyi biztos, legyen belőle bőségesen. Mivel a lecsó-befogadóképessége mindenkinek más, ezért a legpontosabban úgy határoznám meg, hogy egy rész hagyma, két rész paradicsom és négy rész paprika a megszívlelendő arány.
Hagyjuk, hogy a hagyma jó szaftosra, üvegesre párolódjon, majd adjuk hozzá a karikára vágott paprikát. Még ne tegyünk hozzá semmilyen fűszert, sót semmiképpen, mert a paprikából kivonja a levét. Emiatt a lecsó túlságosan bő levet eresztene, a paprika meg idejekorán megszottyadna.
Az első pár percben kicsit nagyobb lángon, pár percig forgassuk át a paprikát, hogy mindenhol érje a hagymás zsiradék, majd fedjük le és kis lángon főzzük tovább.
Főleg az erősebb nem képviselői állítják, hogy nem igazi lecsó az, amibe nem kerül még az elején csípős paprika – nem őrölt, de igazi bogyiszlói, kecskeszarvú vagy macskapöcs – mert utólag az már nem igazi. Mindenki cselekedjen ennél a pontnál saját ízlése és vérmérséklete szerint, de nem árt azokra is gondolni, akik nem bírják a túlzottan csípős ízeket. Amíg a paprika fő, addig hámozzuk meg a paradicsomot. Bár ez egy újabb vitára adhat okot, de az összepöndörödött paradicsomhéjak nem teszik ízletesebbé a lecsónkat, csak nehezebben emészthetővé, sőt a látvány sem étvágygerjesztő.
Ha hámozás előtt 2 percre forró vízbe mártjuk a paradicsomot, gyorsan leránthatjuk a héját, sokan pedig a zöld, száras részt is eltávolítják. Mivel a paradicsom úgyis szétfő, szerintem ennek darabolása csak akkor lehet érdekes kérdés, ha esetleg a franciás változatot készítjük, ahol a zöldségek kicsit ropogósabban kerülnek tálalásra.
A paradicsomot akkor adjuk a lecsóhoz, amikor a paprika már kicsit összeesett, és kezd üvegesedni.
A paradicsommal együtt jöhet a fűszerezés is. Kizárólag frissen őrölt fekete bors, ízlés szerint lehet őrölt piros paprika, só, egy kis teáskanál cukor, és pár gerezd, apróra vágott fokhagyma is jót tesz neki. A lecsó akkor van kész, amikor a paradicsom már szétesett, de még nem teljesen szószos állagú. A jó lecsónak lelke van, ami türelmet, odafigyelést igényel – így lassú tűzön, időnként megkeverve vagy a lábast rázogatva készítsük el.
Ha kolbászt is főzünk bele – lehetőleg kicsit szaftosabb, zsírosabb fajtát válasszunk – akkor annak szükségeltetik egy jó negyedóra, hogy az íze átjárja a lecsót, így nem sokkal a paprika adagolása után már a fazékba is dobhatjuk.
