Nyomj egy lájkot, ha még te is főztél sparhelton! Amikor még két legyet ütöttünk egy csapásra főztünk és közben melegedtünk is. Mert igen ma is ad meleget a kerámialapos tűzhely nem azt mondom, hogy nem, de van különbség azért egy sparhelt melege és a kerámialap melege között. Van olyan, akinek még a mai napig megvan? Biztos semmi pénzért nem válna meg tőle... :) A dédikém ezernyi finomságot készített ilyenen. Tényleg mond az még valakinek valamit, hogy kukoricamálé egy jó kis házi szilvalekvárral volt ám az igazi. Annál fenségesebb királyi eledel nem is kellett nekünk gyerekeknek. Jó melegen, jól megfeküdte a hasunkat, de legalább tudtuk miért fáj... :) Nálunk egyébként az volt a szokás, hogy a töltött káposzta is úgy készült, hogy nemcsak rizzsel, hanem kukoricadarával, jó kis kerámiatálban, mostanság Pataki tálnak hívják. De volt olyan is, hogy csak kukoricadara volt benne. Én nagyon szerettem úgy is... és Ti még emlékeztek?

Nyomj egy lájkot, ha még te is főztél sparhelton! Amikor még két legyet ütöttünk egy csapásra főztünk és közben melegedtünk is. /Mert igen ma is ad meleget a kerámialapos tűzhely nem azt mondom, hogy nem, de van különbség azért egy sparhelt melege és a kerámialap melege között\./

Van olyan, akinek még a mai napig megvan? Biztos semmi pénzért nem válna meg tőle... :) A dédikém ezernyi finomságot készített ilyenen. Tényleg mond az még valakinek valamit, hogy kukoricamálé egy jó kis házi szilvalekvárral volt ám az igazi. Annál fenségesebb királyi eledel nem is kellett nekünk gyerekeknek. Jó melegen, jól megfeküdte a hasunkat, de legalább tudtuk miért fáj... :) Nálunk egyébként az volt a szokás, hogy a töltött káposzta is úgy készült, hogy nemcsak rizzsel, hanem kukoricadarával, jó kis kerámiatálban, mostanság Pataki tálnak hívják. De volt olyan is, hogy csak kukoricadara volt benne. Én nagyon szerettem úgy is... és Ti még emlékeztek?

2016. január 25. (hétfő), 13:14