Eltűnt a daganat! – Az orvos nem hitt a szemének
Sok szépet és jót hallottam róla, mielőtt személyesen megismertem. Önzetlen segítőkészségéről, szerénységéről a természetgyógyászok legendákat mesélnek. Egy fonyódi tanítványa szerint neki már van mire szerénynek lennie.
/Kíváncsiságom vitt el a veszprémi előadásra\./
[adSulvo]
Dr. Eőry Ajándok, orvos-természetgyógyász mosolyogva kezdi az időutazást. Mert bizony jócskán, egészen 1968-ig kell visszalépnünk az időben. Ekkor az ELTE biológusi szakán diplomamunkaként Az emberi bőr elektromos területei, különös tekintettel az akupunktúrás pontokra című témakört kapta.
Nem sejtette, hogy az országban szinte ismeretlen módszer ennyire a hatalmába keríti. A rég elfeledett, ősi kínai gyógymódról Magyarországon orvosi körökben sem hallottak. És még évtizedekig nem is akartak! De ne szaladjunk előre a történetben, haladjunk csak szépen sorjában.
Ajándokot annyira lenyűgözte az akupunktúra – a bőrön alkalmazott tűszúrásos módszer – természetessége, logikája, hogy tovább kutatta a magyar orvosok, tudósok körében tabuként kezelt egészségmegőrző- és gyógymódot.
Rendkívüli szerencsének tartom, hogy a sorsom a kínai akadémikus professzorral, dr. Zhu Zong Xiang-gal hozott össze, akit a témakör neves kutatójaként többször Nobel-díjra jelöltek.
Készséggel fogadott, tartva magát hitvallásához: Közkinccsé kell tenni, amit tudunk! – mondja, majd megtudom, hogy az ismeretségből több évtizedes együttműködés, barátság lett.
Ajándok számára pedig küzdelmekkel teli, elismeréssel, sikerrel, egyáltalán nem kecsegtető, több évtizedes misszió. Miközben újabb diplomát szerzett az ELTE-n – ezúttal matematikusként -, szoftverkészítéssel kereste kenyerét. Emellett fáradhatatlanul tanulta az akupunktúra módszereit, többször Kínában.
A témakörben az országban elsőként 1972-ben jelent meg publikációja a Magyar Pszichológiai Szemlében, ami óriási visszhangot váltott ki. Áttörhetetlen jégpáncélba burkolózva fordult ellene a magyar orvostársadalom.
Egyszerűen kuruzslásnak minősítették a természetgyógyászatot, köztük az akupunktúrát. Az elért eredményeket pedig további tudományos bizonyítékot követelve tagadták meg, vagy utasították el mondván, a meridiánok – a test láthatatlan energiavonalai – létezése semmilyen eszközzel nem mérhető! Az óriási ellenállás, gyakori támadások ellenére Ajándok számára pedig egyre világosabbá vált – ez a számára kijelölt út. És eltökélte, hogy végigjárja.
Érthető volt az orvostársadalom ellenállása, hiszen alapvető a különbség a nyugati- és az ősi kínai orvoslás között. Előbbi redukcionista szemlélettel, az emberi szerveket külön kezeli, és a fájdalomcsillapításra, tünetkezelésre összpontosít.
Az ősi kínai felfogás viszont holisztikus módon a betegség okát keresve egységes egésznek tekinti az embert. Természetesen, mint biológiai-, tudatos- és érzelmi lényt. Ebből kiindulva aztán hatalmas az eltérés – gyakran ellentmondás! – a gyógyítási technikák között. És persze a dolog anyagi vonzata sem mellékes, hiszen az akupunktúra öngyógyító módszer, aminek egyik legfontosabb előnye, hogy nincs szükség gyógyszerekre, nem visz a szervezetbe kemikáliát, mentes minden mellékhatástól.
És hogy a módszert Ajándok intézményesen népszerűsíthesse, ahhoz, hosszú és igen rögös utat kellett bejárnia. Több éves kutatás, kísérlet eredményeként a világon elsőként Zhu professzornak, kínai barátjának, sikerült kifejleszteni a műszert, amivel mérhetővé váltak az emberi testet behálózó energia-vonalak, és az azok mentén található akupunktúrás pontok.
Gondolhatnánk, hogy innentől már egyenes út vezetett az országos hírnévhez, az egyértelmű elismeréshez. Természetesen azonban nem így történt! Naponta vívta szélmalomharcát a különböző hatóságokkal, a gyógymód engedélyezett népszerűsítése érdekében.
És ha már gyógyítási technikáról esik szó a veszprémi nyugdíjas-otthon lakói megismerkedhettek az akupunktúra alapját képező, az emberi testen futó energiavonalakkal, a bennük áramló Chi (ejtsd: csí) – életerő – jelentőségével, és az energiavonalak mentén található legfontosabb energiapontokkal.
Az Élj száz évet egészségesen a 3-1-2 meridián-gyakorlatokkal módszer speciális tornán, hasi-légzésen és a megfelelő energiapontok masszírozásán alapszik. Egészségmegőrző és gyógyító hatását Kínában már évtizedes gyakorlat igazolja.
Az előadó alig jut szóhoz a feléje záporozó kérdésekre válaszolva. Mindenkinek van panasza, betegsége, amivel kapcsolatban tanácsot, segítséget vár. Ajándok angyali türelemmel magyaráz, majd a zsebéből néhány tű is előkerül.
Amikor elérkezett számomra a módszer gyakorlati hasznosítása, úgy éreztem, illendő orvosi képesítést szereznem.
Úgy gondolom, hogy embereket gyógyítani, tűkkel szurkálni csak orvosnak szabad! mondja határozottan. Így aztán, hogy hitelességét megőrizze, beiratkozott az orvosi egyetemre. Ötvenévesen szerezte meg a harmadik diplomáját, majd háziorvosi szakvizsgát tett.
Kérdésemre, hogy megingatta-e elhivatottságában az újabb ismeretanyag, rá jellemző, szelíd mosollyal válaszol: Nem, sőt megerősített abban, hogy jó úton járok! – vallja meggyőződéssel miközben az akupunktúrához nélkülözhetetlen, vékony, sterilizált eszköz a pillanat törtrésze alatt hatol az ujjba.
Apró vércsepp serken. Letörli, majd kiselőadást tart a kivéreztetés lényegéről, ami az ősi gyógymódok egyik változata.
Szelíd türelemmel beszél, ha a módszerről van szó, kifogyhatatlanul ontva a hasznos tudnivalókat. Hiszen arról beszélhet, ami évtizedek óta szívügye, amire feltette az életét. Szeretetteljes elhivatottsággal, láthatóan az egyetlen, igazán fontos dologra összpontosítva. Hogy segíteni tudjon a rászorulókon. Függetlenül attól, hogy a beteg melyik társadalmi csoporthoz tartozik.
A beszélgetést délután a család csopaki nyaralójában folytatjuk. Megtudom, hogy Budapesten a szegények orvosaként emlegetik, hiszen a fővárosban az ő részvételével végzik a hajléktalanok orvosi felügyeletét, ellátását a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mozgó háziorvosi rendelőjében.
Ha az élet úgy hozza, akár az utcán, az aszfalton. Emellett fáradhatatlanul utazik városról városra, előadásokat tartva népszerűsíti a 3-1-2 programot.
Érdekességként említi, hogy a Chi – az életenergia -, hányszor és miképpen jelenik meg a magyar nyelvben. Számtalan szavunk ezzel kezdődik, így az egyik leggyakrabban előforduló igénk: csinál. Aztán a csillagokról esik szó, mint fény- és energiaforrásról. Majd a kínai professzorról mesél, aki szerint hun őseink találták fel az akupunktúrát, és a kínaiak később tőlük vették át.
Sikereiről faggatván egy tavalyi történetet mesél. Balatonalmádiból kereste meg a negyven év körüli hölgy, aki állandó szomjúságérzete következtében hihetetlen mennyiségű folyadékot fogyasztott – általában napi hét litert!
A kivizsgálás során a CT daganatot mutatott ki az agyalapi mirigyen. A rendkívül kockázatos műtét elkerülése érdekében a beteg úgy gondolta, mindent megpróbál, felkereste dr. Eöry Ajándokot. Hat kezelés után kontroll-felvétel készült. A kiértékelést végző orvos nem hitt a szemének. A beteg azonnal hívta telefonon az akupunktúra tudorát. Ajándokot meglepte a síró-zokogó hang. – Pestről telefonálok, az Amerikai úti idegklinikáról. Teljesen negatív a CT, eltűnt a daganat!
Persze ez nem azt jelenti, hogy bármilyen tumort néhány nap alatt, csodával határos módon semmivé tudunk varázsolni. Ebben az esetben a betegség jellegéből adódott a gyors gyógyulás.
A kínai felfogás szerint úgy gondoltuk, hogy nem a hipofízist, hanem a vesét kell kezelni, mert a vese mondja meg a belső elválasztást irányító szervnek, hogy mennyi hormont termeljen. Így aztán a vese-meridiánt vettük célba – és az elgondolás telitalálatnak bizonyult. Ennek következtében felszívódott a daganat meséli angyali természetességgel a felfoghatatlant. Mert bármiről kérdezem, előbb-utóbb ugyanoda kanyarodik a szó. A módszer kifogyhatatlan lehetőségeihez, ismeretanyagához.
Nem marad más számomra, nézem és csodálom. A különleges csillogást a nagy, őzbarna szemekben, a bozontos szemöldök alatt. Azt szeretném megfejteni.
Elhivatottság, szívjóság, talán az ősök bölcsessége, ami a világra ragyog? Vagy mindez együtt? Érzem a titkot, de bosszantó módon megfogalmazni nem tudom. Miközben a megfejtésen töprengek megtudom, a több mint négy évtizedes, kitartó munka nyomán, az eredmények láttán az orvostársadalom is enyhülni kényszerül az akupunktúra iránt. Ahogyan Ajándok fogalmaz: Lassan a jégpáncél hasadozni látszik.
Már megtörténik, hogy orvos kollégái konzultációra hívják. És ő örömmel megy. Konzultációra, előadásra – orvosi körökbe, vagy éppen egy nyugdíjas otthonba. Eltökélten, hihetetlen energiával halad a sors által számára kijelölt úton. Hogy miből meríti az erőt, miből töltekezik? Kérdésemre szemvillanással válaszol.
Mintha tudná a titkot, de megosztani nem szeretné. Talán a hite? – próbálkozom tétován. Hisz benne, akár Istenben?… teszem fel a kérdést. Én tudom, hogy létezik! válaszol megingathatatlan bizonyossággal. Azzal a jégolvasztó ragyogással a szemében. Amiben ott villan a titokzatos, ritka, becses kincs. A szeretetteljes, mélységes alázat, amit csak a legnagyobbak birtokolhatnak. Akiknek már van mire szerénynek lenniük…
Forrás: veol.hu
2014. október 04. (szombat), 16:16
Oldalunk a tájékozódásodat segíti, de konkrét orvosi kérdésekkel, panaszoddal fordulj kezelőorvosodhoz!
