A kórházba kerülése előtt átesett négy tüdőröntgenen, egy mellkasröntgenen, egy gégeröntgenen, és több más vizsgálaton, mivel három hónapja köhögött. Az eredmény minden esetben negatív volt. /A kórházba kerülésekor kulcscsont biopsziát csináltak nála\./
Másnap csináltak neki egy CT-t és az rosszindulatú tüdődaganatot mutatott ki, áttéttel.Ezután csináltak még hasi ultrahangot, vérvételt, elmondásuk szerint (mivel leleteket nem mutattak soha) rossz eredményekkel. A kezelőorvosnő és a főorvosnő is tökéletesen közömbös volt irányában, elkönyvelték, hogy menthetetlen. A kezelőorvos rettentően sietett elújságolni neki a rossz hírt, mindezt egy esti elesés, ájulás után feltétlenül szükségesnek tartotta elmondani.
Ezután egy sor furcsa dolog történt: minden nap más-más gyógyszert kapott marékszámra, kísérleteztek vele, melyikre hogy reagál. Többször találtunk a fiókjában előző napról megmaradt gyógyszereket, senkit nem érdekelt a kórházi személyzet közül, hogy nem vette be.
Csináltak neki egy tüdőtükrözést . Ez elmondásuk szerint nagyon rossz állapotot mutatott: teljes áttétet mellmagasságtól fölfelé mindenhol. A kegyetlen kezelőorvosnő ezt is sürgős kötelességének érezte még aznap este közölni vele, ami meg is tette a hatását.Másnap, két nappal a halála előtt feladta a küzdelmet, elvesztette életkedvét. Állapota rohamosan romlott, nem evett, nem kelt fel, alig beszélt. Szteroid tartalmú gyógyszereket adtak neki, amitől rettenetes fájdalmai lettek a csontjaiban és az ízületeiben.
Még öt órán át agonizált, haldoklott, végül meghalt. Mikor kértem, hogy élesszék újra, a válasz az volt: " daganatos beteget nem élesztünk újra. " A halál megállapítása után a nővér megjelent egy hatalmas injekciós tűvel a kezében, benne sárga színű folyadékkal, minket pedig kiküldött a kórteremből...Sajnos lelketlen orvosokhoz került, rossz kezekbe. Spóroltak rajta, megelégelték, hogy "viszi" a kórház pénzét. Minek költsenek rá, hiszen szerintük úgyis meg fog halni, hiszen ő is csak egy "csotrogány" volt a többi darab-darab között. Ezt egy orvosi beszélgetésnél hallottam meg. Pedig 45 éven át fizette az egészségügyi hozzájárulást, ezek szerint teljesen fölöslegesen.Azt ajánlom, mindenki, gondolkozzon el a fenti igaz történeten és próbáljon meg jó, emberséges orvost találni, keresni a betegnek. Mert vannak jó orvosok és jó emberek is, nemcsak ilyenek. Egyébként hiszem, hogy Isten mindenkinek meg fog fizetni, tettei után,érdemei szerint., nekik is.
2023. december 06. (szerda), 09:34
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.