Ma egy 6 év körüli kislány ült mellém a kutyafuttatón. A kezein tenyér alakú véraláfutás volt.. ekkor megjelent az apja..

A futtatón leült mellém egy 6 év körüli kislány, vidáman rám köszönt.

K.: Szia!

É.: Szia - köszöntem vissza kedvesen.

K.: Ott a mi kutyusaink játszanak- mutatott Mayámra, és egy kb. 30 kilós pitbullra.

/Szőke haja belelógott a fél arcába, így csak a jobb oldalát láttam\./

Vékony karján véraláfutás formájában egy hatalmas kéz volt kivehető. Összeszorult a szívem.

K.: Én nagyon szeretem az állatokat. Képzeld, otthon van 4 kutyusunk, de most csak őt hoztuk ki.

Ő a kedvencem. Minden este az ágyam mellett alszik, és megvéd.

É.: Mitől véd meg?

K.: Hát apától. Nem engedi, hogy megüssön, és anyát se- mondta mosolyogva olyan természetesen, mintha egy rajzát mutatta volna meg.

A szél elfújta haját az arcából. Csillogó, kíváncsi szeme alatt kék- zöld dudor foglalt helyet, a szája oldala fel volt csattanva, bár már enyhült a duzzanat. Rápillantottam a szüleire.

Anyukája vékony, élettelen, fakó szemű, szintén szőke hölgy. Apukája magas, izmos, talpig kivarrt rosszarcú férfi. Látszott a nőn, hogy tart tőle.

É.: Sokszor véd meg a kutyusod?- kérdeztem gombóccal a torkomban.

K.: Minden nap, de van, amikor nem tud. Olyankor apa megüt, vagy arrébb lök, de csak szeretetből.

Mielőtt bármit reagálhattam volna erre, apuka megjelent, fél pillanat alatt megkötötte a kutyát, majd elkapta a kislány csuklóját, és mindkettőt maga mögött húzva szó nélkül elhagyta a futtatót.

A kislány hátranézett könnyes szemmel, szája mosolyogva egy sziát formált. Integettem neki, majd magamra maradtam a gondolataimmal.

Rá kellett volna szólnom az apjára? Nem, azzal csak feldühítettem volna, és valószínűleg a kislány kapott volna ki érte. Magamba roskadva ültem. Sajnáltam a kislányt, amiért így kell élnie. Sajnáltam, mert neki ez a természetes. Vajon begyógyulnak majd az apja által okozott sebek? Meddig marad ilyen kedves és ártatlan? Vajon megmarad a csillogás és önzetlenség a szemében, vagy olyan megtört nő lesz belőle, mint az édesanyjából.

..?

Nem sűrűn sírok, de ez megérintett. Szörnyű, hogy egyes emberek hogyan bánnak a családjukkal. Szörnyű, hogy ártatlan lelkeket így megtörnek. Kitartást kislány, legyél erős, sajnos sokan, túl sokan éltek/ élnek át hasonlót.

2019. november 12. (kedd), 19:49