Megtalálták a hétfőn eltűnt Szilvit . HOLTTESTÉT SZERDÁN TALÁLTÁK MEG !Nyugodjon békében .

A közösségi oldalon terjedő keresőposzt leírása szerint az eltűnt Szilvia súlyos depresszióval küzdött, és sokszor volt a karcagi kórházban emiatt, ahol többször is próbálták heteken keresztül kezelni.

A kialakult veszélyhelyzetet csak súlyosbította, hogy a hölgynek folyamatos öngyilkossági gondolatai vannak. - HOLTTESTÉT SZERDÁN TALÁLTÁK MEG !Nyugodjon békében .

MIT TEGYEN, HA ELTŰNT HOZZÁTARTOZÓJA?!.

Nyomozóként csaknem 25 évet dolgoztam körözési előadóként, így meglehetősen sok tapasztalatra tettem szert az eltűnt személyek ügyeivel kapcsolatban. Számtalan eltűntet kerestem és kutattam fel. Úgy gondolom, hogy ezekben az ügyekben gyakran a keresett személyek családja is rengeteget segíthet, vagy legalábbis segíthetne, de sokszor nem tudják mit is kellene tenni.

Ezért a következő sorokban pár – gyakorlati tapasztalaton alapuló – jó tanácsot gyűjtöttem össze, arra az esetre, ha egy hozzánk közel álló ember tűnne el és segíteni szeretnénk a megtalálásában.

Először is fontos különbséget tenni, hogy kiskorú, vagy felnőtt eltűnéséről beszélünk-e.

A kicsi gyermekek (jellemzően 6 év alattiak) „eltűnése” hátterében általában elhelyezés, vagy láthatás körüli problémák húzódnak meg. A szülők nem minden esetben vannak tisztában azzal, hogy amíg az illetékes hatóság (gyámhivatal, vagy bíróság) által nincs jogerős döntés az elhelyezésről, mindkét szülőnek egyformán joga van a gyermek felügyeletét ellátni.

Fotó: NDCS/Stephen Pennells

A fiatalkorúak (18 év alatt) eltűnését általában a kalandvágy motiválja, azonban sok egyéb ok is közrejátszhat abban, hogy úgy döntsenek, elmennek otthonról.  Jellemzően befolyásolja őket a baráti társaság, egy beteljesületlen szerelem, egy rossz iskolai bizonyítvány, de bűncselekmény elkövetése, vagy a szülőkkel szemben fennálló dac is elvezethet a szökéshez.

Egy felnőtt eltűnése okainak  hátterében fennállhat mentális, vagy szervi betegség (öngyilkosságra való hajlam, vagy szándék), illetve egy új élet kezdésére való „vágy”, de ide sorolhatjuk azokat a helyzeteket is, amikor valaki bűncselekményt követ el és tart annak napvilágra kerülésétől. Az előbbi esetben az eltűnést megelőzi több, arra utaló jel, például zavart viselkedés, de gyakran előfordul, hogy az illető egy szó nélkül távozik otthonról. Jellemzően hátrahagyja értékeit, iratait, telefonját kikapcsolja és megpróbál olyan helyre eljutni, ahol –véleménye szerint- nem találnak rá.  Gyakran előfordul, hogy az új élet reményében otthonát elhagyó felnőtt eltűnését látszólag semmilyen jel nem előzi meg, ezért állnak értetlenül a hozzátartozók az események előtt.

 

Természetesen az okok felsorolásánál nem lehet teljes listát készíteni, legyen szó akár kiskorú, akár felnőtt eltűnésről, hiszen valamennyi ügy egyedi, a háttérben más és más okok dominálhatnak.

Mit tegyünk, ha eltűnt egy hozzátartozónk?

Téves az a hozzáállás, hogy várunk a rendőrségen teendő bejelentéssel, „mert úgysem csinálnak 3 napig semmit”. Ez a filmekben valóban így van, azonban a valóság egy kicsit más.

Ha az eltűnt kiskorú, a bejelentésünk megtétele előtt keressük meg a környékbeli kórházakat, mentőket, kizárva azt, hogy baleset érte gyermekünket. Ha eltűnt gyermekünk édesanyja, vagy édesapja tőlünk külön él, ne habozzunk, kérdezzük meg, tud-e valamit gyermekünkről. Ezután célszerű felkeresnünk az általunk ismert barátokat, iskolatársakat, mert elképzelhető, hogy valamelyikük tud a hollétéről. Megnézhetjük az általa használt közösségi oldalakat is, mivel azokon egyértelműen kiderül, hogy mikor jelentkezett be utoljára és itt üzenni is tudunk neki.

  Bár a fiatalok nagyon nem szeretik, ha a szülők a holmijaik között „kotorásznak”, de ilyen esetben talán megbocsátható, hiszen akadhatnak árulkodó nyomok, amelyek a gyermek hollétére utalhatnak. Ha legjobb tudásunk szerint mindent megtettünk, hogy megtaláljuk, irány a rendőrség…! Részletes személyleírással, ruházattal, a nála lehető tárgyakkal, telefonszámokkal, barátok neveivel… azaz minden olyan információval, amely segítségére lehet a hatóságnak abban, hogy a kiskorút minél előbb épségben megtalálja. Amíg a hatósági eljárás folyik, addig se adjuk fel a keresést és bármi új információt találunk, azt osszuk meg a rendőrséggel!

Fotó: Akron Beacon Journal /Karen Schiely

Ha az eltűnés hátterében a gyermekünk elhelyezése, vagy láthatási problémák vannak, akkor is tegyünk bejelentést a rendőrségen, ha nem tudjuk konkrétan, hogy hol tartózkodik gyermekünk. Ilyenkor azonban tudni kell, hogy a rendőrség csak abban az esetben veszi el a másik szülőtől a gyermeket, ha az veszélyhelyzetben van, illetve a rendőr által tapasztalt körülmények azt indokolják. Egyébként nem fogja hazavinni, „csak” a tartózkodási helyét állapítja meg.  Az elhelyezésről a bíróság dönt majd.

Ha egy felnőtt hozzátartozónk tűnt el, a bejelentésünk megtétele előtt ebben az esetben is először a kórházakat, mentőket keressük meg. A bejelentésben éppúgy, mint a gyermekek esetében, részletes személyleírás, ruházat, az eltűntnél lévő tárgyak felsorolása szükséges. Itt azonban még arról is beszélnünk kell, ha hozzátartozónk beteg, vagy mentálisan sérült, illetve az eltűnést megelőző viselkedése is nagyon fontos lehet, mert ez utalhat a későbbi cselekedeteire is. De tapasztalataim szerint a rendőrség már a bejelentés alapján „sejti”, hogy milyen szándékkal távozott el otthonról az eltűnt. Ezekben az esetekben is fontos, hogy mi magunk is keressük hozzátartozónkat, ne csak a hatóságtól várjuk a segítséget.

Tudni kell azonban, hogy a hatályos jogszabályok alapján ha a rendőrség megtalálja az eltűntet, nyilatkoztatja tartózkodási helyéről, azonban az eltűnt azt nem köteles a családtagjaival közölni. Ezekben az ügyekben a hozzátartozó tudni fogja, hogy családtagja él, egészséges, de nem kíván kapcsolatba lépni a bejelentővel. A zavart, beteg hozzátartozó feltalálása esetén, –amennyiben szükséges-,a hatóság gondoskodik egészségügyi intézményben való elhelyezéséről.

Fontosnak tartom kiemelni, legyen szó akár kiskorú, akár felnőtt eltűnéséről, hogy az okok között gyakran szerepel a bántalmazás, szexuális zaklatás. Ezekről a problémákról általában”nem szokás beszélni”, az ügyek nagy részében titokban maradnak. Ilyenkor fordul elő, hogy a kiskorú, vagy a felnőtt újra és újra eltűnik, majd később, nem látván más kiutat, esetleg önmaga ellen fordul.

Nagy a felelőssége a szülőknek, hozzátartozóknak, akik tudhatnak ezekről a cselekményekről. Nem szabad a fejünket a homokba dugni, az ezen okból eltűnt személynek szüksége lehet és van a segítségre. Ma már egyre több jól képzett szakember áll rendelkezésre, ne szégyelljünk segítséget kérni.