Büdös vagy, mint egy szemeteszsák!” – gúnyolódtak az iskolabuszon Nikivel, amíg meg nem látták a tévében, és ledöbbentek… Réka és barátnői minden nap csúfolták a szegényesen öltözött Nikit az iskolabuszon. Egy nap Réka így szólt hozzá: „Fúj, olyan büdös vagy, mint egy szemeteszsák! Mikor fürödtél utoljára?” – mondta, miközben az orrát befogta, barátnőivel együtt nevetve. „Miért nem mész haza a koszos kis házadba?” – kiabálta, és megpróbálta lerángatni Nikit a buszról. Niki nem szólt semmit, csendben tűrte a megaláztatást, miközben könnyek gyűltek a szemébe. De aznap a busz sofőrje, Erika néni, meghallotta a gúnyolódást. Dühösen megállította a buszt, és rendreutasította a gyerekeket: „Elég legyen! Azonnal hagyjátok békén Nikit!” Pár nappal később az iskolában egy különleges találkozóra hívták össze a tanárokat, a gyerekeket és a szüleiket. Niki és az édesanyja nem jelentek meg. Erika néni azonban belépett a terembe, és bekapcsolta a tévét, a képernyőn pedig Niki és az édesanyja története jelent meg, ahogy épp egy ismert műsorvezetővel beszélgetnek. Az osztály és a szülők döbbenten figyelték, amit láttak... ??⬇️⬇️⬇️A teljes történet az ELSő kommentben található.
Hirdetés
Hirdetés
A gyerekek kidobták a szegényesen öltözött lányt az iskolabuszból, „Büdös vagy!” – mondták neki, míg meg nem látták a tévében szereplő történetét
/Az iskolabuszon utazó gyerekek rendszeresen csúfolták a szegényesen öltözött, vékony kislányt, Nikit\./
Hirdetés
Egy nap azonban meglepődve látták viszont a történetét a tévében – és mindaz, amit gondoltak róla, gyökeresen megváltozott.
Niki már az első osztályban kitűnt a többi gyerek közül. Sovány, alacsony kislány volt, aki törékeny alkatával és szegényes ruházatával magára vonta mások figyelmét.
Hirdetés
Az osztálytársai tudták, hogy Niki édesanyjával él, és nehéz körülmények között élnek. Az édesanyja két munkát is vállalt, hogy el tudja tartani a lányát, ezért Niki minden nap egyedül ment iskolába és haza. A helyzet sajnos egyre rosszabbá vált.
Egy reggel Niki régi, foltos ruhákban állt az iskolabusz megállójában. Az egyik gyerek, Réka, aki a második osztályba járt, azonnal kiszúrta őt és gúnyolódni kezdett:– Nézzétek, milyen falusi kinézetű lány! – nevetett fel gúnyosan, mutogatva Nikire.Niki lesütött szemekkel, csendben leült a busz hátsó részében, és megpróbált láthatatlanná válni.
Hirdetés
De Réka nem hagyta annyiban:– Te honnan szeded ezeket a ruhákat, a szemétből? – kérdezte, majd közelebb lépett, és hirtelen befogta az orrát.– Fúj! Büdös vagy! – kiáltott fel, amit a barátnői hangos kacajjal követtek.
Niki némán tűrte a megaláztatást. Az iskolabusz vezetője, Erika néni azonban nem bírta tovább hallgatni:– Elég volt! Hagyjátok abba azonnal! – kiáltott rá a gyerekekre, majd előre hívta Nikit, hogy a vezető melletti ülésen foglaljon helyet.
Hirdetés
Erika néni azon a napon nem tudta kiverni a fejéből a látottakat. Munka után úgy döntött, felkeresi Niki otthonát, hogy kiderítse, miért jár a lány ilyen állapotban iskolába. Amit ott látott, megrázta. Niki édesanyja súlyosan beteg volt, és képtelen volt dolgozni vagy gondoskodni a háztartásról. Niki viszont minden tőle telhetőt megtett: főzött, takarított, mosott, és gondoskodott az édesanyjáról.
Hirdetés
Erika néni ezt követően felkereste a lányát, aki a helyi televíziónál dolgozott, és elmesélte neki Niki történetét. Néhány nappal később a tévében bemutatták a történetet, ami azonnal hatalmas figyelmet kapott.
Az iskolában Niki története nagy port kavart. Az addig gúnyolódó gyerekek, köztük Réka is, elszégyellték magukat, amikor megtudták, hogy Niki milyen bátor és erős, hogy ilyen körülmények között is helytáll.
Hirdetés
A gyerekek bocsánatot kértek Nikitől, és néhányan ajándék ruhákkal lepték meg. A szülők gyűjtést szerveztek, hogy segítsenek Niki édesanyjának a gyógyulásban.
Az összegyűjtött pénzből Niki édesanyja megkapta a szükséges orvosi kezelést, és lassan visszatérhetett a munkába. A család új otthonba költözött, és életük végre nyugodtabb és boldogabb lett.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
A történet arra tanít, hogy soha ne ítéljünk meg másokat a külsőségek alapján. Niki példája megmutatta, hogy a nehéz körülmények ellenére is lehet valaki bátor és kitartó.
Hirdetés
Ezért fontos, hogy mindig kedvességgel és együttérzéssel forduljunk mások felé.
Oszd meg ezt a történetet, hátha másoknak is tanulságos lehet!
2025. január 11. (szombat), 15:21
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Egy idős tanár kifizette egy fagyoskodó fiú ételét – Hét évvel később a fiú meghálálta nekiÍrta: László ÉvaA kedvesség...
Mindenegyben blog 2025. január 14. (kedd), 13:24
Gyerekek ilyen nincs ,ezt kikell írnom magamból! EXFÉRJEM AZT MONDTA: "ÉN FIZETTEM ÉRTE," ÉS LETÉPTE A TAPÉTÁT A VÁLÁS UTÁN – HAT HÓNAPPAL KÉSŐBB FELHÍVOTT, HOGY FONTOS HÍRT KÖZÖLJÖN Nyolc év házasság, két közös gyerek és egy nagymamámtól örökölt otthon. Azt hittem, boldogok vagyunk – egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy Gábor megcsalt. Egyszer megbocsátottam neki. Másodjára már nem: amint kiderült, beadattam a válópert. A procedúra fájdalmas, de egyszerű volt: a ház az enyém, a közös pénzünket 50-50-ben osztottuk meg, és Gábor ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekek teljes felügyeleti jogát nekem adja. Ő nem akarta „ezt a felelősséget.” A válás után Gábor megígérte, hogy a hét végéig kiköltözik. Hogy elkerüljük a feszültséget, a gyerekekkel anyámhoz költöztünk pár napra. Amikor visszatértünk, rémálom fogadott. A tapéta – az a gyönyörű, közösen választott virágos tapéta – eltűnt! A falak szaggatott gipszkartonként meredeztek. A konyhában találtam rá Gáborra, ahogy épp egy újabb csíkot tépett le. „Mit csinálsz?” – kérdeztem döbbenten. „Én fizettem ezért a tapétáért. Az enyém,” válaszolta közömbösen, miközben egy újabb darabot szakított le. „A gyerekeid otthonát teszed tönkre” – suttogtam. Gábor csak megvonta a vállát: „Én fizettem érte.” A gyerekek a sarokból nézték rémülten a jelenetet. Megszakadt a szívem. Nem akartam, hogy ez legyen az utolsó emlékük az apjukról ebben a házban. „Tedd, amit akarsz,” mondtam végül, majd kézen fogtam a gyerekeket, és elhagytuk a házat. Tudtam, az élet hamarosan megmutatja az igazságot. Hat hónappal később Gábor váratlanul felhívott, és csak ennyit mondott: „Fontos hírt kell megosztanom.” ⬇️⬇️ ⬇️ A teljes történet a hozzászólásokban!