Mindenegyben blog 2024. december 09. (hétfő), 08:33
Egy reggeli csoda: Az idős ember és az új luxusautó
80 éves Kovács bácsi egy reggel kilépett a verandára, és döbbenten állt meg. Megcsípte magát, hogy megbizonyosodjon róla, nem álmodik, majd izgatottan kiáltott a feleségének, Margitnak, miközben hol a kezében tartott borítékra, hol pedig a háza előtt álló fénylő sportautóra bámult. Az öreg autójának nyoma sem volt.
„Margit! Margit! Gyere gyorsan ide!” – kiáltotta, miközben a keze remegett az izgalomtól és a kíváncsiságtól.
„Mi történt, István?” – jelent meg Margit egy törülközővel a kezében, homlokát ráncolva. „Miattad megégettem a palacsintát! És ha nem tudnád, már az utolsó palacsintakeverékünket használtam el! Csak itt állsz? Mikor mész már el a boltba?”
István nem is figyelt a szemrehányásra, helyette a borítékot nyújtotta felesége felé. „Nézd csak ezt, Margit! Egy kulcs volt a borítékban, és az öreg autónk eltűnt! Nézd csak meg odakint – ahol tegnap este parkoltam. Az ott egy vadonatúj autó! De ki tehette ezt? Mit csináljunk most?”
„És semmi üzenet nem volt a borítékban, hogy ki küldte?” – kérdezte Margit értetlenkedve.
„Már kétszer is ellenőriztem a borítékot. Semmi! Mit tegyünk—”
István mondatát egy autó kürtje szakította félbe... ???⬇️A teljes történet a kommentek között található. ⬇️
Marika és Kata segítettek megmenteni egy kisfiú nagymamáját: a kedvesség erejeMarika éppen a boltban vásárolt, amikor...
Mindenegyben blog 2024. november 28. (csütörtök), 20:42
EGYETLEN FIAM NEM HAGYTA, HOGY LÁSSAM ÚJSZÜLÖTT UNOKÁMAT, MIUTÁN 5 ÓRÁT GYALOGOLTAM, HOGY TALÁLKOZZAM VELE 71 évesen végre nagymama lettem! Alig vártam, hogy megláthassam az unokámat. De ekkor a fiam, Márk, közölte velem, hogy nem tud értem jönni. Őszintén szólva, mindig is úgy éreztem, hogy Márk, a gazdag új életében, szégyellte az öreg, szegény édesanyját. De annyira hiányoztak, hogy eldöntöttem: nem érdekel! Gyalog megyek el hozzájuk! A dermesztő hideg, a hó, a fájdalmasan rossz lábaim, amelyek alig működnek a járókeret nélkül… Mindez ellenére elindultam. ÖT ÓRÁT gyalogoltam. Éhesen, kimerülten, alig állva a lábamon, de semmi nem állíthatott meg. Végül elértem a házukat, és bekopogtam. Márk nyitotta ki az ajtót, döbbent tekintettel nézett rám. Elmeséltem neki az utamat, remélve, hogy megérti majd az erőfeszítésemet, de ő rám förmedt: „Nem érdekel, min mentél keresztül! Mondtam, hogy majd később találkozunk! MOST MENJ HAZA!” És becsapta az ajtót az orrom előtt! Ott álltam, könnyeimmel küszködve. Ezt érdemlem én, aki egyedül neveltem fel a fiamat, mindent feláldozva érte? Aznap este, amikor végre hazaértem, már nem tudtam mozogni. A lábaim feldagadtak, és szó szerint felmondták a szolgálatot. Abban a pillanatban, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, hallottam, hogy kinyílik a bejárati ajtóm…⬇️A teljes történet a kommentek között található. ⬇️
Titkos Télapó randevúra hívott egy egyedülálló anyukát, de valódi kiléte mindent megváltoztatott Soha nem gondoltam...
Mindenegyben blog 2024. november 24. (vasárnap), 06:40
??????́???? ? ?????́??́?, ?́? ??? ????́????, ???? ?̈??̈??????????? ??????́?????, ???? ?? ?́?????, ???????́???́? ? ??́????? ?́? ???????? ??????????́? :
Minden 13 évvel ezelőtt kezdődött.
A férjem, András már elindult dolgozni azon a reggelen, amikor megszólalt a telefon. A vonal másik végén egy komoly, mély férfihang szólt:
– Asszonyom, sajnálattal kell közölnöm, hogy a férje ma reggel egy balesetben életét vesztette.
A hívó folytatta:
– Egy másik nő is az autóban volt, ő szintén meghalt... és két kislány élte túl a balesetet. DNS-teszt igazolja, hogy ők András gyermekei.
Teljesen megdermedtem. A férjem kettős életet élt, és én semmit sem tudtam róla. Összetörtem.
De a temetésén, amikor megláttam azt a két apró kislányt – anyátlanul, apátlanul, egymásba kapaszkodva –, valami megváltozott bennem. Nem volt senkijük, és úgy éreztem, nem hagyhatom őket magukra.
Ezért úgy döntöttem, hogy örökbe fogadom őket. A férjem árulása ellenére minden szeretetet megadtam nekik, amit csak tudtam. Az évek során igazi családdá váltunk.
Amikor tízévesek lettek, elmondtam nekik az igazságot. Bár utána kissé távolságtartóbbak lettek, azt hittem, megértették.
Aztán egy nap, amikor hazaértem a munkából, a kulcsom nem illett a zárba. Zavartan próbáltam újra, de akkor jöttem rá, hogy KICSERÉLTÉK A ZÁRAKAT.
A gyomrom görcsbe rándult. Az ajtón egy cetli volt, amelynek írása ismerős volt:
„Már felnőttek vagyunk. Saját térre van szükségünk. Menj vissza a mamához lakni!”
Mellette két bőrönd állt – az én holmijaimmal telepakolva. Ők összecsomagoltak nekem, és KIDOBTAK AZ OTTHONOMBÓL.
Teljesen sokkos állapotba kerültem. Mit tettem, hogy ezt érdemeljem?
Egy hétig kábultan próbáltam felfogni a történteket – egészen addig, amíg nem kaptam egy hívást. ⬇️?⬇️A teljes történet a kommentek között található. ⬇️
