Ez a nő élő gyerekeket fektetett koporsóba. Minden egyes gyerek nevét felírta magának. Összesen több mint 2500-at…
Hirdetés
Hirdetés
2007-ig kevesen hallottak Irene Sendler-ről. Ekkor találtak rá a nőre, mert adatokat gyűjtöttek az archívumban egy előadásra a Győzelem Napjáról. Nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy még életben van.
Kiderült, hogy II. /Világháború alatt 2500 gyermek életét mentette meg a varsói gettóban\./
Hirdetés
Irene akkortájt tagja volt a Lengyel földalatti mozgalom zsidó segélytanácsának (Zegota).
Amikor a gettóba már csak zsidókat engedtek be, Irene-nek és társainak mégis sikerült a Varsói Epidemiológiai Ellenőrzési Osztály engedélyével bejutnia.
Hirdetés
Így a nők biztonságosan beléphettek a gettó területére, és segíthettek az ott élő embereknek. Gyakran vittek magukkal ételt és gyógyszert.
Hirdetés
De a legfontosabb dolog az volt, hogy gyermekeket mentettek ki onnan.
Hirdetés
Különböző módszereket alkalmaztak: szemetes zsákokba bujtatták el a gyermekeket, átemelték a kerítésen őket, vagy a csatornarendszeren keresztül szöktették meg őket. A csecsemőket Iréne a saját szerszámos táskájába rejtette el, a nagyobbakat a teherautó alatt sikerült kimentenie.
Mindig vele volt a kutyája, aki ugatásával segített a német őrök kijátszásában. Így az őrök nem hallhatták a gyermekek sírását, vagy egyéb neszeiket.
Hirdetés
Irene néha még az őröket is megvesztegette, hogy ezzel is segítse a nem mindennapi munkáját. A nő minden megmentett gyermek nevét felírta magának, hogy később segíthessen a családok újraegyesítésében.
Ezt a listát kertjében egy befőttes üvegben ásta el, amelyben több mint 2500 gyermek neve szerepelt.
1943-ban a nácik letartóztatták Sendlert.
Hirdetés
Nem adott ki semmilyen információt, annak ellenére sem, hogy a karjait és a lábait is eltörték.
Ki akarták végezni, de a Zegota segítségével, megvesztegették az őröket, akik felírták Sendlert a kivégzettek listájára. A háború végig Irene álnév alatt élt.
Hirdetés
2008-ban 98 éves korában érte a halál. Nobel békedíjra is jelölték, de abban az évben Al Gore az USA elnökjelöltje nyerte el a díjat. A nő több lengyel lovagrend tagja volt, és megkapta a Világ Igaza díjat is.
Irena Sendler mondta: „Gyermekkoromban arra tanítottak: ha valaki elmerül, meg kell menteni, függetlenül attól, hogy milyen a vallása vagy a nemzeti hovatartozása!” Ez a kifejezés lett az életének mottója!
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
