Ugye ismerős?Amikor egy karéj zsíros kenyér is nagy kincs volt! Régen egy karéj zsíros kenyérrel is megelégedtünk

Emlékeztek még? A szüleinktől zsíros kenyeret, paradicsomot és paprikát kaptunk délutánra, ha megéheztünk, házi málna szörppel! Csak kézbe kaptuk és ki lehetett menni vele az udvarra tovább játszani! Mi kell még? Jutott minden gyerek asztalára! Nem is voltunk betegek soha! Hej, nálam is bevillantak a gyerekkori emlékek! Ezek az élmények meghatározóak a számomra!

Koleszterin ide vagy oda én a mai napig is szeretem! /\:\) Szeretünk emlékezni, a gyerekkorra, a gyerekkor ízeire\./

Amikor délután megéheztünk és gyorsan kellett valami harapnivaló, anyánk szelt egy karéj kenyeret, megkente finom házi zsírral és már útnak is eresztett, hogy folytathassuk a fontos tennivalóinkat.

Kivittük a kertbe, az udvarra, az utcára, ahol éppen a játék folyt. Ha volt idő, szórt rá pirospaprikát és lilahagyma szeleteket is. Ha hajlandóak voltunk leülni, akkor friss, kertből szedett paradicsomot, paprikát és retket is ehettünk hozzá. Még most is összefolyik a nyál a számban.

Nem számított, hogy sok benne a koleszterin, hogy nem egészséges, hogy mi lesz velünk. Éhesek voltunk, finom volt és ettük. Csodák csodája, ma is élünk és szeretettel gondolunk vissza ezekre a szép emlékekre. A gondtalanságra és az igazi, finom, házi ízekre.

Nem tagadom, egy gólyatáboros éjszakán a nagy lavórból kienni a zsíros kenyeret szintén megfizethetetlen érzés volt. Annál laktatóbb és finomabb ételre nem is vágytunk akkor.

Forrás