Csendesen dobta be a politikai kézigránátot Magyar Péter, felkavarhatja vele a magyar politikát
Egy váratlan nyilatkozat, amely új irányba terelheti a választójogi vitát
/A szombati kormányszóvivői tájékoztatón Magyar Péter is meglepődött, amikor egy újságíró szembesítette a Tisza Párt frakcióvezető\-helyettesének legutóbbi nyilatkozatával\./
A felvetés azért is keltett feltűnést, mert Magyar Péter reakciója alapján úgy tűnt, hogy erről korábban nem folyt részletes egyeztetés a kormányon belül. A miniszterelnök vissza is kérdezett:
„Ilyeneket mondott?”
Magyar Péter megjegyezte, hogy ez nem a kormány álláspontja, és nem egyeztettek erről. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a jelenlegi választási rendszer bizonyos elemeiből valóban vissza kellene venni. Példaként a győzteskompenzációt említette, amely hosszú ideje a magyar választási rendszer egyik legtöbbet vitatott eleme.
A győzteskompenzáció lényege, hogy az egyéni választókerületben győztes jelöltre leadott, a mandátum megszerzéséhez már nem szükséges többletszavazatok egy része is hozzáadódik az adott párt országos listájának eredményéhez. Támogatói szerint ez a megoldás figyelembe veszi az egyéni választókerületekben megmutatkozó politikai erőviszonyokat, bírálói szerint viszont aránytalanul megerősítheti a választás győztesét.
Melléthei-Barna Márton nyilatkozata tehát már önmagában komoly alkotmányjogi és politikai vitát indíthatott volna el. Magyar Péter azonban röviddel később egy másik, még látványosabb választójogi elképzeléssel állt elő. A javaslat nem csupán a választási rendszer technikai részleteit érintené, hanem alapvetően változtatná meg azt is, hogy Magyarországon kik vehetnek részt az ország politikai jövőjéről szóló döntésekben.
A kérdés így már nemcsak az, hogyan lehetne csökkenteni a kétharmados parlamenti többség megszerzésének esélyét, hanem az is, hogy szükséges-e bővíteni a választásra jogosultak körét.
Magyar Péter saját véleményként vetette fel a 16 éves választójogi korhatárt
Kérdés lehet az is, mit szól Melléthei-Barna Márton a főnöke legújabb választójogi ötletéhez, amelyet Magyar Péter hangsúlyozottan saját véleményként fogalmazott meg:
„A magam részéről az alkotmányozás folyamatában támogatnám a választási korhatár 16 évre történő csökkentését.”
A kijelentés azért különösen jelentős, mert a választójogi korhatár csökkentése Magyarországon évtizedek óta nem került ennyire határozottan a politikai viták középpontjába. A miniszterelnöknek meggyőződése, hogy a 18 év alattiak túlnyomó része kellően felkészült és tájékozott ahhoz, hogy „beleszólhasson a közös döntéseinkbe”.
Ez az érvelés abból indul ki, hogy a mai fiatalok már jóval korábban találkoznak közéleti, társadalmi és politikai kérdésekkel, mint a korábbi nemzedékek. A közösségi média, az internetes híroldalak, a videómegosztók és az oktatási intézmények révén a 16–17 évesek is rendszeresen értesülnek az országot és a világot érintő eseményekről. Sokan közülük véleményt formálnak az oktatásról, a környezetvédelemről, a lakhatásról, a bérekről, az egészségügyről vagy éppen az Európai Unió jövőjéről.
A választójogi korhatár csökkentésének támogatói szerint azért is indokolt lehet a változtatás, mert a politikai döntések hosszú távú következményeit éppen a fiatalabb korosztályok fogják a legtovább viselni. Az oktatáspolitikai, gazdasági, környezetvédelmi és nyugdíjrendszerrel kapcsolatos döntések akár évtizedekre meghatározhatják egy ország jövőjét, ezért szerintük méltányos lenne, ha azok is beleszólhatnának ezekbe, akiknek az életét a meghozott intézkedések hosszú távon befolyásolják.
Az ellenzők ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy a politikai tájékozottság nem pusztán az információk elérhetőségét jelenti. A választói döntéshez szerintük szükség van megfelelő élettapasztalatra, önálló ítélőképességre és arra is, hogy az állampolgár képes legyen felismerni a politikai kommunikáció, a kampányok és az internetes manipuláció veszélyeit.
A vita egyik központi kérdése így az lehet, hogy a 16. életév betöltése önmagában elegendő-e a teljes választójogi részvételhez. Egy másik fontos kérdés, hogy a korhatár csökkentése minden választástípusra vonatkozna-e, vagy először csak az önkormányzati, illetve az európai parlamenti választásokon próbálnák ki.
Magyar Péter kijelentése egyelőre nem jelent elfogadott kormányzati döntést. Nem ismert kész törvényjavaslat, és a részletszabályokról sem számoltak be. A miniszterelnök azonban azzal, hogy az alkotmányozás folyamatához kapcsolta a felvetést, egyértelművé tette: nem pusztán elméleti lehetőségként beszél a választójogi korhatár megváltoztatásáról.
Száz éve a 30 év alatti nők még nem választhattak Magyarországon
A magyar választójogi szabályozás egyelőre mereven ragaszkodik a 18. életév betöltéséhez. A Polgári törvénykönyv alapján a 16. életévét betöltött kiskorú a házasságkötéssel automatikusan nagykorúvá válik, mégsem vehet részt a választásokon.
Ez a megoldás azért is vitatható, mert az élet más területein ugyanez a személy teljes cselekvőképességgel rendelkezik. Gyakorolhatja a szülői felügyeleti jogát, önállóan köthet szerződéseket, vállalhat munkát, és a polgári jog szabályai szerint felnőttnek számít. Politikai értelemben azonban továbbra is kiskorúnak tekinthető, mert országgyűlési, önkormányzati és európai parlamenti választáson sem szavazhat.
Magyarországon 1953 óta 18 év a választási korhatár. Ez azonban nem mindig volt így, a magyar választójog története ugyanis hosszú időn keresztül szigorú vagyoni, társadalmi, műveltségi és nemi feltételekhez kötötte a politikai részvételt.
Az 1848. évi V. törvénycikk alapján csak a 20 éven felüli férfiak választhattak. Azok sem mind, hiszen a vagyoni cenzus miatt a cselédek, napszámosok jelentős része és a vagyontalan lakosság túlnyomó többsége egyáltalán nem rendelkezett választójoggal.
A passzív választójog, vagyis a képviselővé választhatóság feltételei ennél is szigorúbbak voltak. A jelöltnek be kellett töltenie a 24. életévét, és képesnek kellett lennie a magyar nyelv használatára. Az 1848-as választójogi reform ennek ellenére jelentős előrelépésnek számított az addigi rendi rendszerhez képest.
A választójog azonban továbbra is csak a társadalom szűk részét illette meg. A lakosságnak mindössze mintegy 6 százaléka, a férfiaknak pedig körülbelül 35–40 százaléka rendelkezett választójoggal. A nők teljes egészében kívül maradtak a politikai döntéshozatalon.
Az 1913. évi XIV. törvénycikk a választójogi korhatárt az iskolázottságtól és más feltételektől függően állapította meg. A legtöbb választó esetében 24, illetve 30 éves korhatár érvényesült. A szabályozás továbbra sem teremtett általános választójogot, és a társadalom jelentős része politikai képviselet nélkül maradt.
A Károlyi-kormány 1918-as néptörvénye már általános választójogot hirdetett. A férfiak 21 évesen, a nők pedig – amennyiben tudtak írni és olvasni – 24 évesen szavazhattak. Ez a korszak egyik legjelentősebb demokratikus reformjának számított, még akkor is, ha a nők választójoga továbbra sem volt teljesen azonos feltételekhez kötve a férfiakéval.
A Bethlen István nevéhez fűződő választójogi reform, a 2200/1922. M. E. rendelet, amelyet az 1925. évi XXVI. törvénycikk emelt törvényi szintre, ismét szigorította a választójog feltételeit. A választójog gyakorlásának alsó korhatára főszabály szerint a férfiaknál 24 év, a nőknél pedig 30 év volt.
A rendelet és a törvény több kivételt is megállapított, ezért a tényleges korhatár bizonyos választói csoportoknál eltérhetett. A lakóhelyhez, állampolgársághoz, műveltséghez és önálló keresethez kapcsolódó feltételek ugyanakkor továbbra is sok embert kizártak a választójogból.
Az 1938. évi XIX. törvénycikk újraszabályozta az országgyűlési képviselők választását. A férfiaknál 26 év, a nőknél 30 év volt az alsó korhatár. A törvény általánossá tette a titkos szavazást, de a választójog továbbra is számos feltételhez kötődött.
A nőkre vonatkozó rendelkezések jól mutatják, hogy milyen szigorú követelményeknek kellett megfelelniük azoknak, akik részt kívántak venni az országgyűlési választásokon:
„Lajstromos választókerületben országgyűlési képviselőválasztó joga van annak a nőnek, aki életének 30. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, és hat év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha az elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte, és saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát.”
A szabályozás alapján tehát nem volt elegendő a 30. életév betöltése. A nőnek legalább 10 éve magyar állampolgárnak kellett lennie, legalább 6 éve ugyanabban a községben kellett laknia vagy lakással rendelkeznie, megfelelő iskolai végzettséget kellett igazolnia, továbbá saját vagyonából vagy keresetéből kellett eltartania magát.
1953-ban alkotmánymódosítással a választójogi korhatárt egységesen 18 évre csökkentették. Ez akkor megegyezett a polgári jogi nagykorúsággal, és azóta sem változott.
Az Alaptörvény hatálybalépésével azonban a választójog már nem követi automatikusan a polgári jogi nagykorúságot. A házasságkötéssel nagykorúvá váló 16–17 éves személyeket sem illeti meg választójog, annak ellenére, hogy az élet más területein már teljes jogú felnőttként járhatnak el.
Európában és a világ több országában már a 16 évesek is szavazhatnak
A választójogi korhatár 16 évre történő csökkentése nem lenne példa nélküli. Több európai országban már lehetővé tették, hogy a fiatalok bizonyos választásokon, néhol pedig valamennyi országos választáson részt vehessenek.
A szomszédos Ausztriában 2007 óta minden választáson 16 év az alsó korhatár. Ez vonatkozik az országgyűlési, az európai parlamenti, az önkormányzati és az államfőválasztásra is. Ausztria ezzel Európa egyik legátfogóbb választójogi reformját hajtotta végre, hiszen a fiatalok nemcsak helyi vagy részleges politikai döntésekben vehetnek részt, hanem az ország egészének jövőjét meghatározó választásokon is.
Máltán a 16 éven felüliek a parlamenti választásokon is szavazhatnak. Belgiumban az európai parlamenti választásokon nyílt meg előttük ez a lehetőség, míg Észtországban az önkormányzati választásokon vehetnek részt.
Skóciában a skót parlamenti és a helyi választásokon már 16 éves kortól lehet szavazni. Ezzel együtt az Egyesült Királyság parlamenti választásain továbbra is 18 év a korhatár. Ez jól mutatja, hogy egy országon belül is eltérhetnek a választójogi szabályok attól függően, milyen típusú választásról van szó.
Németország több tartományában a helyi és tartományi választásokon 16 év a korhatár. Egyes tartományokban az európai parlamenti választáson is az urnákhoz járulhatnak a 16 éven felüliek. Görögország ettől eltérő rendszert alkalmaz: ott 17 éves kortól jár választójog.
A korhatár csökkentésére Európán kívül is találunk példákat. Három dél-amerikai országban szintén választójoguk van a 16 éveseknek. Brazíliában a 18 éven aluliak számára a szavazás önkéntes, a 18 és 70 év közöttieknek viszont kötelező.
Hasonló szabályok érvényesülnek Argentínában és Ecuadorban is. A fiatalok tehát már 16 évesen részt vehetnek a választásokon, de számukra ez nem kötelezettség, hanem lehetőség. A szabályozás célja az, hogy fokozatosan kapcsolják be őket a demokratikus döntéshozatalba.
A világ államainak túlnyomó többségében ugyanakkor továbbra is 18 év a választójogi korhatár. Mondhatni, ez a nemzetközi standard, amelyet a legtöbb európai ország is követ.
Az utóbbi két évtizedben azonban egyre több ország csökkentette 16 évre a korhatárt. A változtatást általában azzal indokolják, hogy a fiatalok korábban kapcsolódjanak be a demokratikus döntéshozatalba, és már az iskolai évek alatt kialakuljon bennük a választásokon való részvétel szokása.
A reform támogatói szerint a 16–17 évesek többsége még stabil oktatási és családi környezetben él, ezért könnyebben elérhető állampolgári és választási ismereteket nyújtó programokkal. A politikai részvétel korai megtapasztalása szerintük növelheti annak esélyét, hogy később is rendszeresen elmenjenek szavazni.
A fiatalítás ellenzői ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a 18 év továbbra is megfelelő korhatár a politikai érettség és a teljes jogú állampolgári részvétel szempontjából. Szerintük a fiatalabb választók könnyebben befolyásolhatók, politikai ismereteik pedig gyakran még nem elég széles körűek ahhoz, hogy felelős döntést hozzanak.
Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az életkor önmagában nem feltétlenül mutatja meg valakinek a politikai tájékozottságát. Egy 16 éves lehet rendkívül felkészült, miközben egy idősebb állampolgár is dönthet kevés információ alapján. A választójog azonban minden esetben általános korhatárt alkalmaz, ezért a jogalkotónak egyetlen, minden választóra érvényes életkori határt kell kijelölnie.
Politikai kézigránát vagy egy régóta esedékes társadalmi vita kezdete?
Magyar Péter kijelentése olyan kérdést helyezett a közélet középpontjába, amely jóval többről szól egyetlen szám megváltoztatásánál. A választójogi korhatár 18-ról 16 évre csökkentése a magyar választói névjegyzék jelentős bővülését eredményezné, és új korosztályt vonna be az ország politikai döntéshozatalába.
A reform várhatóan a pártok kampánystratégiáját is átalakítaná. A politikai szereplőknek közvetlenül kellene megszólítaniuk a középiskolás korosztályt, és nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük az oktatási rendszer, a továbbtanulás, az első munkahely, a lakhatás, a környezetvédelem és a digitális világ kérdéseire.
Egy ilyen változtatás az oktatási intézményeket is új helyzet elé állítaná. Amennyiben a 16 évesek választójogot kapnának, még fontosabbá válna az állampolgári ismeretek, a médiatudatosság és a demokratikus intézményrendszer működésének oktatása. Az iskoláknak azonban politikailag semleges módon kellene felkészíteniük a diákokat a választói részvételre.
Felmerülhetne az is, hogy milyen garanciák biztosítanák a fiatalok szabad döntését. A családi környezet, a tanárok, a kortárs közösségek, a közösségi média és a politikai influenszerek egyaránt hatással lehetnek a véleményükre. Ugyanakkor ugyanez más korosztályok esetében is igaz, hiszen minden választó különböző társadalmi és kommunikációs hatások között alakítja ki politikai álláspontját.
A magyar szabályozás megváltoztatásához komoly jogalkotási folyamatra lenne szükség. A választójog feltételeit az Alaptörvény és a kapcsolódó választási jogszabályok határozzák meg, ezért a korhatár csökkentése nem intézhető el egyetlen egyszerű törvénymódosítással.
A vitának arról is szólnia kellene, hogy a 16 éves kortól járó választójog valamennyi választástípusra kiterjedjen-e. Elképzelhető lenne olyan fokozatos rendszer, amelyben a fiatalok először az önkormányzati vagy az európai parlamenti választásokon kapnának szavazati jogot, és csak később terjesztenék ki azt az országgyűlési választásokra.
Az osztrák példa azt mutatja, hogy a 16 éves korhatár valamennyi választástípusban is alkalmazható. Más országok viszont óvatosabb utat választottak, és csak bizonyos választásokon engedik szavazni a 18 év alattiakat. Magyarországnak is el kellene döntenie, hogy egy átfogó vagy egy fokozatos reformot tartana megfelelőnek.
A választójog története azt mutatja, hogy az állampolgári részvétel határai folyamatosan változtak. Az 1848-as vagyoni cenzustól, a nők választójogának korlátozásán és a 30 éves női korhatáron keresztül hosszú út vezetett az 1953 óta érvényes 18 éves általános korhatárig.
Minden nagyobb választójogi bővítést viták kísértek. Korábban sokan a vagyontalan férfiakról, a nőkről vagy a fiatal felnőttekről is azt gondolták, hogy nem rendelkeznek elegendő tudással vagy tapasztalattal a politikai döntésekhez. Az idő múlásával azonban a választójog egyre szélesebb körűvé és általánosabbá vált.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy a 16 éves korhatár bevezetése szükségszerű vagy elkerülhetetlen lenne. A történelmi fejlődés azonban azt mutatja, hogy a választójogi szabályok nem változtathatatlanok, hanem mindig az adott társadalom politikai, jogi és kulturális viszonyait tükrözik.
Magyar Péter egyelőre saját álláspontként fogalmazta meg a választójogi korhatár csökkentésének gondolatát. A kijelentésből még nem lett hivatalos kormányzati álláspont, és nem ismert az sem, hogy a Tisza Párton belül mekkora támogatottsága van az elképzelésnek.
A felvetés politikai következményeit azonban már most nehéz lenne alábecsülni. A választójog kiszélesítése érzékeny társadalmi kérdés, amely egyszerre érinti a fiatalok politikai érettségét, az oktatás szerepét, a pártok kampányait és az alkotmányos szabályozás alapjait.
A következő időszakban várhatóan kiderül, hogy a miniszterelnök mondata egyszeri személyes vélemény marad, vagy valóban bekerül az új alkotmányról és a választási rendszer átalakításáról folyó tárgyalásokba. Az is kérdés, hogy a parlamenti pártok, a jogászok, a pedagógusok, a szülők és maguk a fiatalok hogyan viszonyulnak majd az elképzeléshez.
Egy biztos: Magyar Péter nálunk is kinyitotta a vitát. A politikai kézigránátot csendesen dobta be, de annak hatása hosszú távon az egész magyar választási rendszert és a politikai erőviszonyokat is felkavarhatja.
(Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök 2026. július 16-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
2026. július 19. (vasárnap), 11:21
Kapcsolódó cikkünk
A választási korhatárt 16 évre csökkentené Magyar Péter
Magyar Péter 16 évre csökkentené a választási korhatárt
Egy több mint százéves...
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
