Cserpes: “Nem hagyom tovább mérgezni az országot!”

 

„Ha sivatagi akciókra alkalmas darabárut készítünk a tejből, óhatatlanul sérül. A multikereskedelem árat diktál, elvárja, hogy hosszan elálló folyadékok kerüljenek a szupermarketek polcaira, mert állítólag az kell a népnek. Szerintem meg a tej bizalmi termék; az a dolga, hogy friss legyen, nem pedig az, hogy tartós” – foglalja össze sikereinek titkát Cserpes István. Mint mondja, abból indul ki, hogy a boltok az élelmezés színhelyei – és a vevőknek kezd elegük lenni a „nem is vagy ember, ha nem nálunk vásárolsz” típusú pankrációkból.

 

 

A Cserpes Sajtműhely Kft. minden éjszaka begyűjti a tejet a beszállítóktól (van, akitől ötven litert, és akad olyan is, akitől ötezret), majd reggel négykor kezdődik a műszak a kapuvári üzemben. A gyártás és a rendelések szerinti szortírozás estig tart, másnap hajnalban pedig már ott a friss áru az üzletekben. A joghurtokhoz használt gyümölcs mind hazai termék, az áfonya pedig „nagymagyar”, utóbbit ugyanis Erdélyből és Felvidékről szerzik be. A kft. mint cégforma csak tavalytól él; 1992 és 2011 között Cserpes egyéni vállalkozóként űzte az ipart, ám miután a bevétel tartósan egymilliárd forint fölöttinek ígérkezik, „a könyvelőm unszolására beláttam, hogy nem hagyhatok mindent veszni, ha beüt egy krach”.

 

Krachról persze szó sincs, az idei év épphogy a kitörésről szólt. Budapesti lokálpatrióta blogok szüntelenül ünneplik a Deák téri metrókijárónál és a Corvin mozinál megnyitott tejivókat – illetve a jövőre további fővárosi üzletekkel bővülő hálózatot. Aligha csoda, hogy Cserpes István Az év üzletembere díjért felelős Ernst & Young mércéje szerint is Magyarország „legmerészebb újítója” lett 2012-ben.

 

Tudatosan építette rá az első tejivót a Deák téri McDonald’sra?

 

Az év elején még azt sem tudtam, hogy tejivót akarok nyitni. Egy ismerősöm szólt, hogy van itt egy üres üzlet. Rábeszéltem magam.

 

Trendi helyeket nyit, pedig a Cserpesre eddig nem volt jellemző a csilivili dizájn.

 

Kiváló dizájncsapattal dolgozom, de a termékeinket nem engedem felcicomázni. A vásárlónak azt kell látnia, hogy amit csomagolóanyagra, marketingre fordítottunk volna, az benne van a tejben, a sajtban vagy a joghurtban. Terjeszkedésre sem költünk; kínálóautókkal és saját boltokkal indultunk, ám elértünk egy kritikus tömeget, és ma már a piac keres minket. Amikor az első Lipóti pékség megnyílt Budapesten, az üzemeltető hölgy beszélte rá a márkatulajdonost, hogy Cserpest áruljanak. Azóta a Lipóti-hálózat mellett több CBA- és Coop-üzletben jelen vagyunk, de a multik központi beszerzési gyakorlatához nem asszisztálunk. Kizárólag önálló boltokkal állunk szerződésben – és általában a vevők szólnak rá a közértesekre, hogy tartsanak Cserpest. A tejivók esetében pedig egy vacak dizájn ugyanannyiba kerülne, mint a jópofa belső tér. A székeket sem aranyművesekkel gyártattuk, hanem a Balaton Bútorral.

 

 

fullánk/pozitívnap.hu