Amikor megtudta, hogy már csak fél éve van hátra, úgy döntött, kidob mindent. De amit a kuka mellett talált, örökre...
Mindenegyben blog 2025. április 11. (péntek), 06:08
Apám lecserélte anyámat egy gyönyörű nőre, akivel egész életében megcsalt. Amikor végre vele élt, rájött, mekkora hibát követett el… de amint meghallotta anyám válaszát, NEM TUDOTT BESZÉLNI – CSAK ÖKÖLLEL VÁLASZOLT... ???Sára egész életében hűséges feleség volt, gondoskodott a férjéről, felnevelte három gyereküket, és akkor is kitartott, amikor más már rég feladta volna.De Pál, az apánk, mindvégig más nő után vágyott. Egy fiatalabb, hangosabb, feltűnőbb nő után – akiről azt hitte, boldoggá teszi majd.Aztán amikor végre elhagyta anyánkat és odaköltözött a szeretőjéhez, gyorsan kiderült, hogy a csillogás nem pótolja a valódi otthont…És amikor végül visszatért volna, és anyánk szemébe nézett…Olyan választ kapott, amitől még a fal is megállt egy pillanatra.De nem szóval válaszolt – hanem ütéssel.A folytatás a fotó alatti első hozzászólásban! ???
Apánk végrendeletet készített három árva javára – először azt hittük, megőrült, de amikor megláttuk őket, elállt a...
Mindenegyben blog 2025. április 10. (csütörtök), 20:01
Minden nap megjelent egy szomorú kutya a templomban, és csendben végighallgatta az imákat… Egy nap a pap úgy döntött, utánajár a rejtélynek – és teljesen ledöbbent, amikor megtudta az igazságot… ??
Minden nap megjelent egy szomorú kutya a templomban, és csendben végighallgatta az imákat… Egy nap a pap úgy döntött,...
Mindenegyben blog 2025. április 10. (csütörtök), 19:02
? Miután letöltötte teljes büntetését, Zsolti kijött a börtönből, és első útja a menyasszonya sírjához vezetett. De amikor a sírkő fölé hajolt... ELÁLLT A LÉLEGZETE attól, amit ott talált! ???
– Este nyolcig van látogatási idő! – szólalt meg egy recsegő, öreg férfihang a kapuban. Egy borzas, fehér szakállú, meglepően éles tekintetű bácsi állt ott – olyan volt, mint a Télapó... csak szán nélkül.
– Remélem, még időben ideérek – felelte Zsolti.
– Maga az Őrző? – kérdezte.
– Én vagyok, fiam – bólintott az öreg.
– Egy sírt keresek… A menyasszonyomét. Itt temették el. Tudna segíteni?
Zsolti elmondta Katalin nevét, születési és halálozási dátumát. Az öreg beleegyezett, hogy megnézi a nyilvántartásait. Miközben lassan megindult, nagyot sóhajtott:
– A menyasszonyod, azt mondod? Ó, de kár… Olyan fiatal! Még előtte volt az egész élet…
A szavai élesen vágtak Zsolti szívébe, de nem szólt vissza. Csak csendben követte. Katalin volt az élete értelme... és a fájdalom még mindig friss volt, hiába telt el öt év a rácsok mögött.
A temetőőr hamar megtalálta a sír helyét, és felajánlotta, hogy egy rövidebb úton viszi oda Zsoltit. Nem tiltakozott – órákig bolyongott volna egyedül.
Az öreg, bár szelíd, tekintélyt sugárzott. Olyan ember benyomását keltette, akinek nem szokás ellentmondani.
Pár perc múlva már a megadott parcellához értek. Zsolti már messziről észrevette a furcsaságot – a sír teljesen elhanyagolt volt. Se kerítés, se virág. A sírkőből hiányzott a kereszt. Katalin egy bankár lánya volt – ez nem lehetett az ő sírja!
– Nagypapa, ezt biztos eltévesztette. Ez nem lehet Katalin sírja! – szólt gyanakodva Zsolti.
– Nem tévedek – válaszolta határozottan az öreg. – Itt a kép a keresztről. Kolbina Katalin. Született szeptember 21-én, elhunyt május 17-én.
– Csak 20 éves? Micsoda pazarlás... Milyen gyönyörű lány volt... – sóhajtott a bácsi.
– 23 éves volt – javította ki Zsolti gépiesen.
Ahogy közelebb értek a sírhoz… AMIT OTT LÁTTAM, MINDENT MEGVÁLTOZTATOTT. ???
? A folytatás a kép alatti első kommentben! ???
Néni, elvinné a kisöcsémet? Nagyon éhes…” – Az asszony hallotta ezeket a szavakat, megfordult… és elájult (1. rész)Anna...
Mindenegyben blog 2025. április 10. (csütörtök), 17:16
Miután megörökölt egy omladozó falusi házat, a kirúgott nővér beköltözött. De amikor a nagymamája tanácsára belesett a régi sparhelt sütőjébe... HÁT EZ MEG MI?! ??
Ilona akkor tért vissza a faluba, amikor a nap már éppen lebukni készült a dombok mögé. Óvatosan átlépte a nagyanyja házának küszöbét, és azonnal összeesett az ágyon. Az elmúlt napok nyomasztó gondjai elhomályosodtak, a teste megpihent a régi falak melegében – mintha valaki betakargatta volna.
Amint lehunyta a szemét, a nagymamája arca jelent meg előtte. Feje körül fényes glória derengett, olyan erővel, hogy Ilona álmában azt gondolta:
– "Úgy ragyogsz, mint egy ikon."
A nagymama mosolygott, de nem szólt egy szót sem.
A furcsa csak az volt, hogy álmában Ilona saját magát látta… kisgyermekként. Még a kedvenc ruhája is rajta volt – az, amit a nagymamája nyolcadik születésnapjára varrt neki.
Ilona tudta, hogy ez csak álom.
De abban a pillanatban, amikor ezt felismerte, a nagymama megszólalt:
– "A kórházban még el akartam mondani, de nem volt már időm… A régi sparheltet én már nem használtam, de a sütőjébe kukkants csak be. Hagytam ott neked VALAMIT."
Az utolsó dolog, amire Ilona emlékezett, az volt, hogy a nagymamája odalépett ahhoz a vaskályhához, amelyben régen disznóeledelt melegített, és kinyitotta a sütőajtót.
Ekkor hirtelen megszakadt az álom – valami kitépte az alvásból.
Ilona újra lehunyta a szemét, remélve, hogy visszatérhet oda, de…
…kopogtak az ablakon.
Ilona legyőzte a félelmét, felpattant, és az ablakhoz rohant. A holdfényben meglátta…
??
Folytatás – a fotó alatti első hozzászólásban! ???
Kovács Ilona, egy középkorú, visszahúzódó természetű nővér egy szűkös budapesti bérlakásban üldögélt a padlóra dobott...
Mindenegyben blog 2025. április 10. (csütörtök), 16:16
Egy árva lány takarított a bankban – aztán belenézett a főnök irataiba… és olyan dolgot talált, amitől a vezérigazgató térdre rogyott előtte! ??
„Azt mondják, hamarosan csődbe megy a bank, talán bármelyik pillanatban. Úgy értem, mindannyiunknak új állást kell keresnie.” – suttogta az egyik kolléga.
Vera homlokát ráncolta, hangja riadt volt:
– „Ez nem lehet. Hogyhogy? Minden rendben volt…”
Vera nagyon feldúlt volt. Ilyen fizetést aligha találna máshol. Még mindig a segélyszobában állt, és próbálta feldolgozni a hírt.
Este, amikor kiürült az iroda, végre elkezdhette a takarítást. Dr. Antal Sándor irodája mindig utolsóként maradt, hiszen általában ő ment el utoljára.
Mikor az összes többi helyiséggel végzett, Vera az igazgatói iroda felé indult. Benyitva látta, hogy Sándor a székében alszik, fejét a karjára hajtva. Az asztalán szanaszét hevertek a dokumentumok és irattartók.
Vera nem bírta megállni, hogy bele ne nézzen.
– „Na, nézzük csak, mi van itt…” – suttogta magának, és futó pillantást vetett a sorokra. Aztán egy pillanatra megtorpant, elgondolkodott… és már nem is vette észre, hogy Sándor felébredt, és most némán figyeli őt.
– „Elnézést…” – rebegte Vera, és gyorsan elfordult. De már késő volt.
– „Mit is láttál ott?” – kérdezte komoly hangon a férfi. Vera nem tudta eldönteni, vajon valóban kíváncsi-e, vagy csak gúnyolódik. A barna szempár mélyen az övébe fúródott, és ő egy pillanatra zavarba jött.
Aztán azonban eszébe jutott: ő árvaházból jött. Az ilyen emberek nem ijednek meg könnyen.
– „Nos… nézze csak...” – kezdte óvatosan, és bár összezavarodott, ujjával mégis néhány sorra mutatott.
Dr. Antal először csak hallgatott, aztán a dokumentumokra hajolt. Öt perc múlva teljesen megváltozott az arckifejezése…
⬇️
Folytatás a fotó alatti első hozzászólásban! ???
